Tengeri férgek

Valentin napra különleges ebédet szerettünk volna. Különleges alatt olyat értettünk, ami nem hétköznapi és nem kell vele sokat dolgozni. Azaz nem kell vele dolgozni. Esetleg melegíteni kell. Tálalni. És megvenni.



Captain Marden tökéletes választás volt.
A belépő helybeliek felkaptak egy-egy friss, ropogós kenyeret a bejárat melletti kosárból, majd elkezdék hegyekben venni a kagylókat, rákokat és egyéb fura lényeket.

A pult mögött három generációnyi Marden állt, három nemzedék kereskedői és halásztapasztalatával felvértezve. Türelmesen magyarázták a tengerpart nélküli országból érkezetteknek, mi a különbség a különféle kagylók és egyéb herkentyűk között. Még recepteket is mondtak.



Mivel a kagylóval amúgy se kell sokat vacakolni, ebből frisset vettünk. A kagyló pillanatok alatt ebéddé alakul a petrezselyemből, vajból és fehérborból álló forró lében. A kagylót gyorsabban főztük, mint ettük.

A homárt a Kapitány előkészítette: hosszában kettévágta.
Nekünk csak be kellett vajazni és betenni a sütőbe.
Aztán megenni.