2011. február 19., szombat

Hal a metrón

Boston

Kardhal. Lazac. Kagyló. Cápa. Garnélarák. Tonhal.

Alaposan bevásároltam a piacon tengeri szörnyekbőél.

A zöldségeket, gyümölcsöket a hátizsákomba tettem, a halakat azonban szatyorban, kézben vittem. Nem akartam, hogy halszagú legyen a hátizsákom.

Mert a tenger illata körülvett. Olyan lehetettem, mint a hajóskapitány, aki három év folyamatos halászás után letámolyog bárkájáról és körüllengi a tenger szaga.

Másnak is ez juthatott eszébe, mert a tömött metró háromszemélyes ülésén hamarosan egyedül találtam magam és két megálló után a szembelevő szék is kiürült.

Nincsenek megjegyzések: