Forgalomcsillapítás

Pár hónappal ideköltözésünk előtt az utcánk másként nézett ki.

Az utca főút felöli végén van egy autókereskedés. A betévedő kuncsaftoknak egész jó járgányokat kínálnak. A vevők régen beültek az autóba, kikanyarodtak a kereskedésből, jobbra fordultak be a mi eljövendő utcánkba és kipróbálták az autót.

Padlógáz.

Vauuuummmmm - mondták a V8-ak. Mert ez egy amerikai autókereskedés és a sarokban árválkodó, magányos, száműzött legkisebb autó kétezer köbcentis. A többi nagyobb. Sokkal.

Az utca másik végén stoptábla van. Itt másik rendszert kellett kipróbálni. Satufék.

Nyiiiiiiiik - sivították a fékek. Aztán a stoptáblától ismét padlógázas indulás.


Az utca emelett széles. Ugyanolyan széles, mint az egy sarokkal arrébb levő útkereszteződés, ahol az autókereskedés főútja találkozik egy helyi főúttal. Viszont a helyi főútra öt sáv van felfestve a kereszteződésben.

A kamionok, teherautók ezért, hogy ne kelljen centizniük, nálunk kanyarodtak be. És ki.

Aztán az utca lakóinak elege lett.
Elkezdtek aláírásokat gyűjteni az utcában és elkezdtek az önkormányzat nyakára járni. Az utca főút felöli végére épület egy forgalomcsillapító sziget.



Az utca kétirányú maradt: kivéve a főút felöli végét. Úgy tizenöt méterrel a kereszteződés előtt épült egy járdasziget. Itt csak ki lehet menni, bejönni nem.

Az önkormányzat tíz óra közmunkát kért cserébe. Azaz a lakók ültették be a növényeket a járdaszigetbe.

Amikor jottünk házat nézni, tetszett a csendes utca. Az ingatlanos is kiemelte a forgalomcsillapítást, mint értéknövelő tényezőt.

Mi már a készbe költöztünk bele. Azaz Ribizliék egyik fele segített növényeket ültetni, Yoda pedig azóta is buzgón segédkezik a locsolásban.