Nem értem

- ÁFÁs számlát kér? - kérdezte a benzinkutas, miközben lehúzta bankkártyámat.

- Dehogy - feleltem, majd zsebre gyűrtem volna a bizonylatot, de valami eszembe jutott.

Megnéztem a két papírfecnit. Rajta volt a benzint áruló cég neve, adószáma, a vásárlás ideje másodpercre, a nevem és vásárolt áru megnevezése (benzin). Ha kérek ÁFÁs számlát, kapok még egy papírt, amin ugyanez lesz, plusz olvashatatlan aláírás és pecsét.
Tudom, akadékoskodó emigráns vagyok, de nem lehetne a 21. században ezt az aláírás-pecsét kombót legalább bankkártyás vásárlásnál elfelejteni? Az itt kapott két fecni, szükség esetén megtámogatva a számlakivonattal sokkal jobban igazolja, mit, mikor és hol vettem.

Egy érvet tudok elképzelni az alaírás-pecsét szentsége megőrzése érdekében: iskolai vetélkedőkön nehezebb lenne olyan kellemetlen feladatot kitalalni, mint vegyél egy darab rajzszöget és kérj róla ÁFÁS számlát.