(Megjegyzés: a fénykép nem a helyi Starbucksban készült.)
Szeretek kávézókban üldögélni. Dolgozni. (Természetesen irkálásra gondolok, nem ereszszerelésre.) Laptopozni. Olvasni. Embereket nézni. Szeretek közben finom kávékat hörpölni. Sokáig. Lassan.
Ráadásul már rendelni is tudok a Starbucksban.
A Starbucks megfelel a fenti elvárásoknak. A lánc kitalálói pici nyugalmat szerettek volna belopni a rohanó fogyasztók életébe, egy kis békebeli, európai kávéházi hangulatot akartak megteremteni.
Sikerült nekik.
Az emberek eljönnek, rendelnek valami finomat és bonyolultat és elszopogatják egy könyv mellett vagy egy jó beszélgetés közben. Diákok dolgoznak közös projekteken, nagymamák beszélik ki egymás sütireceptjeit és minden olyan, mint egy igazi kávézóban.
Minden azt sugallja, ráérünk.
Kivéve az autósablakot, ahol a rohanó vevők kaphatják meg autóban ülve a koffeinadagjukat és vágyakozva nézhetnek be azokra, a nyugalom szentélyébe nyugodtan olvasni jönnek.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Isteni a citromos sütijük.
Luzernben a tóparti sétányon nyilt 3-4 éve egy Starbucks kávézó és annak ellenére,hogy oda autóval nem lehet behajtani a hangulata az "autóablakos".Állandóan hosszan kigyozó sór,türelmetlen turisták(őslakos ott nem kávézik)ha végre eljutnak a pultig percekig bambulnak,hogy melyik kávét kérjék a közel 30-ból.
Nekünk jó mulatság a szomszéd Müller kávézó teraszáról.
Megjegyzés küldése