2011. október 14., péntek

Reggeli kávé

You see me can't

Reggel volt. Korán. A Föld még nem kezdett el forogni. A madárkák a reggeli szotyiról álmodtak, Oszi a madárkákról, Yoda Osziról, én meg már semmiről sem álmodtam, álltam a konyhában.

Amikor felkeltem, Yoda szemrehányóan pislogott egyet és mélyebbre fúrta magát a párnái közé. Látszott, nem érti, miért zavarom meg legszebb álmában.

Álltam a konyhában és kávét készítettem volna, ha lett volna kávé az edényben. Elővettem a következő adag kávét és hangos zörgéssel kibontottam a zacskót. ZACSKÓT.

A zacskózörgés Yoda szerint ennivalót jelent. Felvágottat. Sajtot. Finomságot. Potyázást. Reggelit. Ebédet. Főzést. Nyalánkságot.

Még ki se szabadultak a kávémolekulák zacskójukból, Yoda már kipörgő lábakkal fékezett a konyhában és vigyorogva jelentkezett:

Én is, én is!

Ezt Te nem szeretnéd - mondtam a Mesternek és mutattam volna a kávét.

Yoda rámnézett, meg se szagotla a zacskót, hanem megfordult és duzzogva visszavonult és aludt tovább.

Én meg álltam a konyhában és főztem magányosan tovább a kávét.

3 megjegyzés:

olahus írta...

nice to meet you online

Olahus from flickr

ribizlifozelek írta...

Nice to meet you again.

Unknown írta...

Ez a jelenet akár nálunk is lejátszódhatott volna, csak duplázódva, sőt, ilyenkor valahonnan mindig előkerülnek a cicák is!