Draper

- Menjünk Draperbe!

Ez nagyjából úgy hangzik, mintha azt mondanánk, menjünk Törökbálintra kirándulni - igaz, Törökbálinton is van pár látnivaló, még ha nem is sok, de azért általában ha valakinek van egy kis szabadideje, nem oda megy.

Valójában minket nem Draper érdekelt, hanem egy kerékpárutánfutó, amit egy hirdetési oldalon láttunk.

A GPS lelkesen igazgatott bennünket, egyenesen bele egy építkezésbe, ahonnan rögtönzésszerűen bekanyarodtunk a draperi könyvtár parkolójába, majd egy kanyar után kicsit megrándult az autó:

ZEBRA!

Nem egy gyalogosátkelőjelyen hajtottunk át óvatlanul, hanem egy valódi, négylábú zebrával néztünk farkasszemet. Meg egy kétlábú emuval.

Szétszórt tanyák között kanyargott az út, a növényzet és az állatvilág alapján nehéz volt eldönteni, hogy a GPS irányított-e minket egy afrikai mocsárba vagy elnéztük a lehajtót és egy floridai mocsárba keveredtünk.

Aztán bekanyarodtunk egy zsákutcába és már nézhettük is az utánfutót. Nem volt jó, nem lehetett összecsukni. Az eladón látszott, benne fel se merült, hogy egy kerékpárutánfutót össze kelljen csukni, hogy beférjen egy járműbe. Náluk a jármű kategóriába akkora dolgok tartoztak, amikben hátra be lehet dobni néhány kerékpárt, kerékpárutánfutót, kutyát, gyerekeket - négyet -, kempingfelszerelést, motorkerékpárt és még mindig marad hely.

Visszafele megálltunk egy zebraközeli parkban sétálni. Itt egy elhagyott Union Pacific vasútvonal mellett egy gyalogos-kerékpáros-lovasösvény épült. Ezen bandukoltunk egy keveset. Visszafele megláttuk, kiről nevezték el az ösvényt: a Pusztító Angyalról, Porter Rockwellről, az egyik legkeményebb mormon igazságosztóról.

Óvatosan körülnéztünk, majd a fák fedezékében visszakúsztunk az autóhoz, de senki se lőtt ránk.