Fel kéne szerelni ide még egy lámpát - sóhajtottam a pincében. Sötét volt. A magányos égő sápadt derengésbe borította a helyiséget.
Hogy lehet ilyen sötét, ha két pinceablak van? - tanakodtam
Aha, ki se lehet látni! - kezdtem el ábrákat rajzolni az üvegre. Egyből fénypászták kezdék oszlatni a sötétséget.
Vödröt és tisztítószereket ragadtam. A különböző szekrényekben embertelen mennyiségű kemikália bújik meg. Szerintem itt több vegyifegyver van, mint a szomszédos Tooele bunkerjeiben és az ENSz jobban tette volna, ha a szekrényeinkben keresi Szaddam arzenálját.
A kemikáliák egy kis fényt hoztak a pincébe.
Azonnal látszott, milyen ramaty állapotban vannak az ablakkeretek. Ekkor megnéztem őket kívülről.
Vésővel kiástam őket a földből, majd sikálni kezdtem a mocskot. Közben megismertem a utahi pókokat.
Ezek a pókok elsősorban nagyok. Méretileg valahol szerintem egy madárpók és egy csirke között helyezkednek el. Na jó, túlzok. Nem csirke, esetleg veréb.
Biztos, ami biztos, egyik kezembe palacsintasütőt fogtam, a másikba pókölő szert (a csigaölő cucc és a darázsgyilkos lé között van a porcelántisztító felett és a padlótisztító alatt).
Amióta egy kiránduláson a vízparti mólón több feketeözvegyet láttunk, mint amit ahány arzénes asszony van egy tiszazugi faluban, óvatos vagyok. (A különféle zugpókokról - főleg az itt gyakori mezei zugpókról, alias hobópókról még nem is beszéltem. Nem is fogok.)
Letakarítottam a pókokat és újrafestettem az ablakokat. A munkának ez a része már nagyon könnyű volt - bár csak egy szemmel követtem az ecsetet, a másikkal a hátam mögé pislogtam, áll-e ott egy minden eddiginél nagyobb pók.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
6 megjegyzés:
Muszáj őket kinyírni?
Tényleg ilyen veszélyesek?
A családban mindig én vagyok a spiderbuster. Igyekszem kíméletesen kirakni a szűrűket a lakásból, általában egy pohár vagy kis doboz meg egy alácsúsztatott kartonlap megteszi.
Nagy ritkán én is likvidáltam párat, de ha lehet, inkább életben hagyom. Sőt, a lakásban nem is zavarnak, ha egy nem túl feltűnő sarokban telepedtek meg.
Nálam ezek a fránya amerikai tolóablakok gyakorlatilag tisztithatatlanok, ugyanis a külső, koszos oldalához csak kívülről lehetne hozzáférni, ami leginkább alpintechnikát igényelne.
És ez csak az egyik érthetetlen hátránya ezeknek az ablakoknak, most, hogy egyre több a vihar, egyre koszosabbak lesznek...
Igen, elég csúnya sebet tudnak csinálni sajnos.
Boston2, haromfele hasonlo pok fordul elo viszonylag gyakran.
Allitolag jol megkulonboztethetoek, pl ha a szemuk koze nezunk. En ugyetlen vagyok es nem tudok a szemuk koze nezni, mert 8 van nekik.
A kozonseges hazipok. Vele nincs baj.
Hozza hasonlit a hobo pok, az o harapasa 2-3 het alatt gyogyul es meglehetosen csunya komplikacioi lehetnek.
Van meg itt a barna remetepok, amibol kevesebb van es az meg rondabbat harap.
Mivel nem szivesen nezegetem kozelrol a labszoreiket, inkabb elobb lovok, aztan mar nem is kerdezek.
A nem csipos/harapos/maro dolgoknal szeretem a bekes megoldast, de az utobbi ketto tenyleg veszelyes lehet.
itt Magyarországon hiányzik a helloween-i készülődés... brühühü.
A pókokkal engem viszont a világból is ki lehet kergetni.
A gyerek egyik kedvenc dalocskája volt az incy wincy spider. kb 2 éves lehetett, amikor lelkesen kiabált, hogy anya, ott az incy wincy spider. Az első kettőnél nem is figyeltem, azt hittem csak játszik, de aztán néztem mit mutogat, s láttam, hogy a fehér ajtón egy méretes kaszáspók ereszkedik le. Tudtam, hogy nem bánt, de PÓK!!! Odaugrottam, s mielőtt a gyerek feleszmélt volna, egy gumi flip-floppal brutálisan levertem. Sosem fogom elfelejteni a gyerek döbbent tekinetét. komolyan zavarba jöttem, hogy így összekuszáltam a kis ártatlan lelkét...
e
Jogos, nekem is volt már csúnya, nehezen gyógyuló, fájdalmas pókcsípésem, szerencsére ritkán.ű
Hálistennek nálam csak elvétve akadnak, akkor is csak kicsik és elég nyugisak, elvannak a sarokban.
Most nézem, nálunk is előferdül az északi fekete özvegy. Nem gyakori, de van.
Megjegyzés küldése