2011. október 2., vasárnap

Sajtos paradicsom avagy Yoda és a lélekvadászok

Tomato flower

Főzőnap volt. Rengeteget főztem, hogy az elkövetkező napokban ne kelljen a konyhának a közelébe se menni.

Aztán kellett, de ez már más lapra tartozik.

Készül édesburgonyás, almás sertés, grillezett zöldség és pár maradék paradicsomból lett egy kis sajtosparadicsom, amit én univerzális köretnek használok.

Yoda érdeklődve figyelte, hogy küzdök a rengeteg hozzávaló és étel koordinálásával és miként próbálom kihasználni a négy égőt és a sütőt.

- Morrr - hallottam diszkréten.

Egyik fazéktól rohantam a másikig. Kavartam. Kevertem. Betettem a sütőbe (azt, amit nem kellett volna), kivettem a sütőből (azt, amit nem kellett volna). Előkaptam a hűtőből és kibirítottam, azaz szokásos konyha nagyüzem volt.

A morgás kizökkentett a ritmusomból.

- Morrrrrrr - mondta ekkor a Mester fenyegettőbben.

- Nem a postás, ugye? - kérdeztem Yodát, aki ekkor már dühösen ugatott az ajtónál.

Kopogtak.

Kinyitottam az ajtót és két lélekvadásszal találtam magam szembe.

Középkorúak voltak. Nők. Lélekvadászok.

- Jónapot. Az igazság hangját hoztuk.

- VAUUUUUU - nyomta el a lábamnál az Igazság Hangját a Sátán kutyája.

- Tessék? - kicsit kibillentett az egyensúlyomból a két lélekvadász látogatása.

- Ismeri a Bibliát? - kérdezte kedvesen a távolkeleti vadász, miközben Yoda a bokáját stírölte és morgott. Esküdni mertem volna rá, azon gondolkodik, harapdálja vagy ropogtassa.

- Igen.

- A legújabb kiadást is? - az ázsiai nőn látszott, nagyobb zavarban van, mintha egy szál karórában nyitottam volna ajtót. Rettegett a lábaimnál vicsorgó kis szőrös fenevadtól

- A régi nem volt jó? - csodálkoztam - Csaknem kétezer évig jó volt, most miért kell átírni?

- A régi fordítás nem volt jó. Mi újrafordítottuk és értelmeztük - lépett hátra a hölgy, ahogy Yoda úgy tett, mintha farkas lenne.

Yoda's wolf look

- VAAUUUUU - unta el a beszélgetést Yoda és csattogtatni kezdte a fogait és ezzel megmentette a sütőben készülő sajtos paradicsomot az autodafétől.

Bocsánat, elég az ebédem - köszöntem el udvariasan, miközben húztam visszafele a Mestert, a lélekvadászok pedig rémülten menekültek.

Dinner


Sajtosparadicsom

- reszelt parmezán
- oreganó (a régi fordításban szurokfű)
- paradicsom
- ízlés szerint só, bors


1. A paradicsomot kettévágom. Opcionálisan és ízlés szerint sózom, borsozom. Megszórom szurokfűvel. Befedem parmezánnal.
2. Húsz-huszonöt percre 455 F fokos sütőbe teszem.
3. Elfogyasztom vagy félreteszem ínségesebb időkre, amikor makacsabb lélekvadászok támadását kell visszaverni.

2 megjegyzés:

Jó Sir Robin a bátor írta...

A mester nagyon félelmetes a képen. Látszik, hogy vele van az erő :)

P_anka írta...

Nem ér! Ilyen képet az orrom elé rakni vacsora után...