Yoda és a bogyó

Can I have something to eat?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda bogyót eszik.
Megszokta, megszerette a bogyót. Mindig ugyanazt a márkát kapja.

Ez a fajta bogyó viszont nem kapható otthon. Amikor hazamentünk nyárra, nem vihetettünk két és félhavi bogyót a bőrönben, így otthon elkezdtük kerverni a hagyományos bogyót és a hazait.

A Mestert azonban nem lehetett átverni.

- Mi ez?

- Bogyó. Nagyon finom.

- Nem az.

- De. Megkóstoltam.

- Én ránéztem. Nem jó.

- Egyél egyet a gazdi kedvéért!

A Mester erre a fenekébe dugta az orrát és elkezdett látványosan éhezni.
Az érzelmes családtagok parizerrel vigasztalták Yodát. Mi meg vettünk másféle bogyót. Ez a bogyó annyiba került, mintha libamájjal kevert sáfrányból lett volna. Direkt kényes ízlésű kutyáknak készült.

- Ez mi?

- Bogyó. Ínyenc kutyáknak készült.

- Nem olyan, mint szokott. Szar.

- Dehogy is, finom, én megkóstoltam.

- Én nem. És nem is fogom. Szar.

- Yoda, egyél egy kicsit a gazdi kedvéért.

- Csavard a bogyókat egyenként parizerbe.

Vége lett a nyárnak, visszajöttünk és valahogy elhoztunk egy zacskót az ínyenc kutyáknak készített bogyóból.
Egy nap szerettem volna falatkát adni a Mesternek, de csak ez a bogyó akadt a kezem ügyébe. Öklömbe zártam egy szemet és két öklömet a Mester elé tartottam, válasszon. Egyből megtalálta a bogyót és nagy élvezettel elrágcsálta.
Azóta szereti ezt a bogyót. Egyenként.

Tooele

Tooele
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tooele régóta rajta volt a meglátogatandó helyek listáján. Amikor Ophirba és Mercurba mentünk, átautóztunk a városkán és láttuk, van egy kedves kis belvárosa.



Tooele valaha virágzó kisváros volt. A környező hegyek tele voltak bányákkal, volt itt egy kisebb vasúti csomópont, ahova befutottak az érccel megrakott vonatok, a hadsereg óriási bázisokat tartott fenn a környéken.

A bányákat idővel bezárták, a Tooele Army Depot személyzete csökkent. Vége volt a hidegháborúnak - és Tooelének is.



A katonák elköltöztek, a vasuti személyforgalom megszünt. Tooele Salt Lake City egyik - olcsó - elővárosa lett. A külvárosokban lakóparkok épültek, a belváros elfelejtődött. A régi boltok jórészt bezártak, a túlélők pedig általában alig léptek túl a cserekereskedelmen.



Retro, harminc-negyvenéves kirakatokban horrorbabák hevertek elfeledve. A műkörmös boltja, noha szakmailag bizonyára tökéletes munkát produkál, úgy nézett ki, mint ahol nem lakkozzák, hanem letépik a körmöt. A mennyasszonyiruha-kölcsönzőben almazöld és ultraviola szinű öltönyöket és kosztümöket lehetett bérelni - már amikor, mert a kiírás szerint, ha nincs senki a boltban, akkor a látogatót kérték, nézzen be a szomszédos görög-amerikai étterembe.

Valódi görög étterem volt: hallottuk, ahogy a személyzet tényleg görögül beszél.



A mozi még tartotta magát, talán mert a legközelebbi multiplex valahol Salt Lake City környékén van, ide huszonvalahány kilométerre.

A Kirk hotel szintén megvan még - és a honlapja alapján virágzik.

A Broadwayen, a régi vasútállomás melletti egykori forgalmas utcán viszont már szinte minden bezárt. Az ottani art deco szálloda apránként elenyészik.



Az állomás helyén vasútmúzeumot rendeztek be. Igaz, csak kívülről tudtuk megnézni, mert a múzeum keddtől szombatig van nyitva - árpilistól októberig. De kívülről nagyon tetszett, talán jobban is, mint belülről tetszhetett volna.



A belvárosban nyitottak egy gazdag helytörténeti múzeumot - sajnos hétvégén, amikor a legtöbben utaznak - ez is zárva volt. Persze egész Tooelében mi jelentettük a turizmust.

Kivülről viszont ezt a múzeumot is alaposan megnéztük.



Amikor leparkoltunk, akkor vettük észre, hogy fényképezőgépet hoztam, de nincs benne memóriakártya. A belső memóriába tizenöt hárommegás felvétel fér. Eleinte aggódtunk, elég lesz-e Tooelére 15 kép, de aztán rájöttünk, feleslegesen aggódtunk.

Tooelére tizenöt kép és két óra bőven elég.

Édesburgonya Cajun-módra

Cajun Style Baked Sweet Potato
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Hálaadás összehozza az embereket. Morcos szomszédunk, aki két év alatt nem mosolygott, most kellemes ünnepeket kínált és kinyitotta az ajtót Yodának.
Séta közben meg egy vadidegen pasi egyszercsak kiszólt a házából:

- Uram, hány percig kell sütni egy pulykát?
Nem akartam belemenni a pulykatanba (attól függ európai vagy egyiptomi pulyka), így megadtam az általánosan elfogatott középértéket:
- 351-375 fokon 3-4 órát.
Boldog hálaadást kívánt és visszavonult a házába éhenhalni.

Mivel szinte mindenki mindenütt ugyanazokat az ételeket készíti el ilyankor - nekünk muszáj volt egy kicsit változtatni a menün. Több hálaadás óta mindig édesburgonyapürét eszünk, ideje volt új receptet találni.

Mivel szeretjük a cajun (louisianai francia) konyhát, kipróbáltunk egy ilyen receptet.

- 1 evőkanál paprika
- 2 ek. barnacukor
- fél ek bors
- fél ek hagymapor
- fél ek kakukkfű
- fél ek rozmaring
- fél ek fokhagymapor
- negyed ek cayenne paprika
- olivaolaj
- négy db édesburgonya

1. A sütőt előmelegítjük 375 F fokra (191 C).
2. Közben megpucoljuk az édesburgonyát, majd hosszában kettévágjuk. Ha nagyon nagyok, akkor még egyszer.
3. Bekenjük őket olivaolajjal.
4. Összekeverjük az összes fűszert.
5. A krumplikra kenjük az összekevert összes fűszert.
6. Nagyjából egy órára betesszük a sütőbe.
7. Nagyon-nagyon alaposan kezet mosunk és egy darabig nem nyúlunk a szemünkbe.
8. Eszünk.

Egy darab mikrotörénelem

Sidewalk from 1904
Originally uploaded by ribizlifozelek

Három éven át majdnem minden nap erre mentünk reggel. Majdnem minden alkalommal megnéztem ezt a járdadarabot.

A járdát valószínűleg a Trolley Sq valamelyik átépítésekor fedték le nagy betonlapokkal. Új lehetett a technika, mert a büszke chicagói kivitelező évszámmal is ellátta művét. Belepecsételte az évet, a cég nevét és telephelyét.

A név és a szöveg megkopott az elmúlt százöt év alatt. Az évszám viszont tökéletesen olvasható maradt itt is és pár másik sarkon is. Pár betonlap közben megsüllyedt, néhány el is tört.

Néhány hónapja helyreállították a sarki épületet. Egy építész cég költözött be. A ház felújítása után rendbetették a járda egy részét is és új betonlapokat fektettek le.

A régi lap és a százéves cégjelzés eltűnt.

Kár érte.

Fagyi elvitelre

Ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

A helyi újságban olvastunk egy utahi szinten meglehetősen ismert fagylaltozóról, a Leatherby's Family Creamery-ről. Nem annyira híresek, mint a Hires hamburgeres, de azért nem panaszkodhatnak.

Az újságból megtudtuk, hogy a cég 25 éves és ennek örömére egy nagy bulin látták vendégül azokat, akik valami módon kötődtek a céghez. Többek között ott volt az a 29 pár - 58 ember -, akik az fagyizóban dolgoztak, munka közben megismerkedtek és összeházasodtak.

Az ilyen romantikus történetek után muszáj volt megnézni azt a helyet, ahol reggelente 60 gallonos üstökben főzik a fagyit délutánra és ahol valódi vajat tesznek az édességbe (erről ne kérdezze meg kardiológusát és gyógyszerészét se).

Elmentünk. A legrégibb Leatherby's Taylorsvilleben, Salt Lake City egyik elővárosában működik, tőlünk alig húsz kilométerre.
Amikor olvastam, hogy ez egy fagyizó, egy pici boltra gondoltam, két-három pult, három-négy ember és kassza. Persze a kétszáznegyvenliteres üstök és az alkalmazottak nagy száma miatt sejthettem volna, hogy nem erről van szó.

A fagylaltozó igazából egy vendéglő, ahol előételeket lehet kapni, hogy utána jobban csússzon a fagyi. A terem óriási, kicsit sivár. Az asztalokhoz sorba kell állni, mint egy vendéglőben. Sajnos Jedi lovagokat (Yodát) itt sem szolgálnak ki, így csak elvitelre vettünk hat gombóc fagylaltot extra tölcsérekkel. A hat gombóc fagyi közel másfél liter hihetetlenül finom édességet jelentett. (A fotókon 1-1 gombóc házifagylalt látható.)

Normál esetben ezért 16 dollárt kértek volna, mivel azonban aznap volt 25 éves a bolt, 25% árengedményt adtak. A fagyi annyira jó volt, hogy elhatároztuk, többször is elmegyünk ide és semmiképpen sem hagyjuk majd ki a bolt 100-ik születésnapját, elvégre akkor nagyon jó kis kedvezményeket adhatnak majd...

Black Friday - Fekete Péntek

Flea market by Insa-dong
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Fekete Péntek - egyelőre - nem a legújabb tőzsdepánik emléknapja, hanem a vásárlásé. Ez az a nap, amikor az általában békés amerikaiak megvadulnak és elkezdenek vásárolni.

A Hálaadás utáni pénteken az emberek, még szédelegve az előző nap benyomott pulykától elindulnak ajándékot venni. Megkezdődik a karácsonyi beváráslás.

Egyes boltok hajnali ötkor -vagy akár éjfélkor- nyitnak és az első órákban óriási kedvezményeket kínálnak az embereknek. Mások normál időben nyitnak és szintén óriási kedvezményekkel várják a vásárlókat.

Idén megnéztük, milyen is egy ilyen akció. Mivel a pulyka elfogyasztása után reménytelen lett volna korán kelni, csak elsétáltunk tíz óra fele a szomszédos áruházba és megnéztük, mi történik.

Tömeg volt. A parkoló tele volt. A bolt tele volt. Az emberek DVD-ket, filmeket, ruhákat, zoknikat, parfümöket vásároltak. Tömött kosarakkal álltak sorba és várták, hogy költhessék a pénzüket. Csak az élelmiszerrészleg volt üres - a tegnapi nap után ingyen is adhatták volna az ételt, talán akkor se vett volna senki semmit.

Mi mit vettünk?
Volt egy csokikuponunk, amivel ingyen lehetett egy Mars-csokit venni, csak a forgalmiadót kellett utána kifizetni. Beálltam az expressz sorba egy hölgy után, aki pár száz dollárért vett parfümöket. Mögöttem egy másik nő állt egy zoknikkal teli kosárral.

Kitettem a csokit a szalagra, mellé a kupont. A csoki 87 cent volt. A pénztáros leolvasta a kupon kódját és már csak a forgalmi adót kellett kifizetni.

- 2 cent lesz.

Bostoni Hálaadás

Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

Első közös amerikai hálaadásunk 2001-ben nagyon emlékezetesre sikerült. Még nem tudtuk, a hálaadás az amerikaiaknak olyan, mint nekünk a karácsony.

Bostonban (Cambridge) laktunk. A négy napos ünnep kíváló alkalom volt arra, hogy tovább ismerkedjünk a várossal. Mivel este vendégségbe voltunk hivatalosak, nem is kellett főznünk.




A Freedom Trailt jártuk végig. A Freedom Trail egy turistaútvonal, ami a függetlenségi háború bostoni helyszíneit köti össze. Hogy a turisták el ne tévedjenek, vörös téglákkal kirajzolták a járdába az útvonalat.



Boston közepéről indultunk és mentünk, mentünk, mentünk. Meg fotóztunk, fotóztunk, fotóztunk. Aztán mentünk, mentünk, mentünk. És fáztunk, fáztunk és fáztunk.

Bostonban néha embertelenül hideg tud lenni és most ilyen hideg volt. Majdhogynem megfagytak a szemgolyóink. Ennek ellenére szorgosan olvastunk a feliratokat a bostoni teadélutánról, a Bunker Hill-i csatáról, az Old Ironside-ról.



A víz mellett persze még jobban fáztunk, mert a teadélutánról csak olvasni lehetett, inni nem. Ekkor azonban még nem aggódtunk, mentünk tovább lelkesen. Néztünk. Fotóztunk. Fáztunk.

Aztán megéheztünk - de legnagyobb megrökönyödésünkre minden zárva volt. Minden. Nemcsak a vendéglők, kávézók, hanem a gyorséttermek is. Egy nyomorult hamburgeres nem volt nyitva az egész városban. Közben olyan hideg lett, hogy még a mókusok is elbújtak - nem beszélve az emberekről. Csak pár turista lézengett az utcákon, mindenki más otthon fente a kését, hogy egy ártatlan pulyka zsenge testébe márthassa.



Az utcákon lézengő szerencsétlen turisták fáztak. Éheztek. Nem volt hova menniük. Minden zárva volt, csak a metro működött, de az is úgy, mint Minszk-Damaszkusz buszjárat. Ritkán.

Csak azért nem haltunk még éhen, mert már majdnem megfagytunk. Több órája mentünk a hidegben, annyi történelmi információt szívtunk fel, mint egy átlagember fél életében és nem tudtunk enni. Nem tudtunk inni. (Ez persze jó is volt, mert pisilni se tudtunk, talán mert belénkfagyott.)



Persze megmenekültunk: Boston egyik történelmi áruháza mellett találtunk egy pizzázót. A pizzázó egy ablakból állt, ahol kérni lehetett. Kérni lehetett - de pizza nem nagyon volt. Mindent felfaltak az éhező turisták, miközben a hajléktalanok is pulykákat tömtek magukba. A sor majdnem körbeérte a Freedom Trailt.

Fél óra várakozás után kerültünk sorra és végre választhattunk a kétféle pizza közül.

Mind a kettőből kértünk.

Egy kínai ügynök halála

Happy Journey
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja egy tragikus baleset történt az egyik egyetemi buszon. A járat a campus egyik végéből viszi a másikba az utasokat. Egy éles kanyarban, amikor a busz rákanyarodott volna az egyetem Nobel-díjas büszkeségéről elnevezett útra, az egyik utas megcsúszott és nekiesett a biztonsági ajtónak.



A biztonsági ajtó azért biztonsági, mert baleset esetén az utasok belülről ki tudják nyomni és el tudnak menekülni. Nem tömegnyomorra tervezték ezeket a buszokat, na. Meg arra sem, hogy a centrifugális erőtől megtámogatva valaki nekik repüljön.

Az ajtó kinyílt és az utas kiesett. A kórházban meghalt.

A történet eddig egy véletlen, tragikus baleset.

A rendőrség viszont értesíteni akarta az elhunyt hozzátartozóit.

Az áldozat egy 1988 óta az Egyesült Államokban élő kínai kémikus volt, aki 2003-ban amerikai állampolgár lett. Zhilong Diane Xie pár évet kutatóként dolgozott a Utahi Egyetemen.
A nyomozás eddig jutott - aztán hirtelen megakadt.

A rendőrök - ahogy ilyen esetekben szokás -, végigtárcsázták az elhunyt mobiltelefonjában tárolt számokat és az utolsó hívásokat és így keresték a rokonokat.

A számok azonban különféle szolgáltatók és üzletek telefonszámai voltak. A bejővő hívások pedig telemarketinges cégektől származtak. Huszonegy év amerikai élet után nem találtak senkit. Se ismerőst, se barátot, senkit. Tíz év utahi tartózkodás után, amiből az első három évet három különböző tanszéken töltötte, senki sem emlékezett rá. Az sem derült ki, hol dolgozott az utóbbi hét évben Diane és, hogy mit keresett most az egyetemen.

A lakásában pár ruhát találtak. Fényképek, levelek nem voltak, leszámítva a közüzemi számlákat.

Diane elvileg kutató volt, de a Google csak két cikket talált tőle angolul és egyet kínaiul. Mást nem.
Közösségi oldalakat nem használt. Az apartmanházban, ahol lakott, senki sem ismerte.

Semmi nyomot nem hagyott maga után.

A rendőrség a kínai követségen keresztül is próbálta lenyomozni, de ott nem tudtak róla semmit. Nem találtak rokont, ismerőst. A baleset esetén értesítendő rovatot pedig Diane mindig üresen hagyta.

Lehet, kém volt. Különféle fórumokon felvetették, hogy nem is baleset történt... A történet szomorú, akár egy végtelenül magányos ember volt, akár kém. Az utóbbi esetben viszont felvetődik a kérdés, nem tudja valaki, merre jár Jack Bauer?

Fokhagymasütő

Garlic Baker
Originally uploaded by ribizlifozelek

A legtöbb háztartás tele van apró bizbaszokkal, amik hasznosak, ám hiányuk nem kényszeríti azonnali öngyilkosságra az embert. Sőt.

Nálunk is rengeteg ilyen apróság halmozódott fel. Jó, hogy itt vannak, örülünk nekik, de nem létfontosságúak. Ilyen a fokhagymasütő agyagedény, tetején egy agyag fokhagymával, csak hogy tudjuk, miről van szó.

A fokhagymasütő nagyon egyszerűen működik. A tetejét be kell áztatni tíz percre (vízbe). A fokhagyma tetejét és alját le kell vágni. Az alját úgy, hogy a fokhagyma kényelmesen üljön az edény alján. A tetejét pedig úgy, hogy minden egyes gerezd látható legyen.

A fokhagyma tetejét meglocsoljuk olivaolajjal, megszórjuk oreganóval (szurokfű), sóval, borssal és szabadon választott fűszerekkel. Ez egy szabad ország, na.

Rátesszük a tetőt a tányérra és hideg sütőbe tesszük. 325 F fokra (163 C) meglegítjük a sütőt és 45 percet sütjük a fokhagymát. Időnként közben meg lehet locsolni olivaolajjal, de nem kötelező. Demokráciában élünk.

Franciakenyérrel az igazi. De salátához is jó. Vámpírok ellen meg egyenesen kíváló.

Olvasnivaló - Athregeum

Firing laser cannons
Originally uploaded by ribizlifozelek

Találtam két jó sci-fi novellát.

Szeretem a sci-fit és szeretem a sci-fi novellákat is. (Nemcsak a mindenkori kormányprogramra gondolok, természetesen.)

Az Athregeum egy angolnyelvű oldal. Nemcsak sci-fiket tesz közzé, bár, mivel hetente frissül és még csak egy hetes, ezért mindössze két novella olvasható rajta. De lesz több is.

Élvezettel olvastam mindkét novellát - első pillanatban ugyan megtévesztett, hogy már az első mondatokban európaiakról volt szó teljesen nem európai körülmények között, de aztán leesett a húszfilléres, a Jupiter körül keringő Galilei-holdak egyikéről van szó.

Azt hiszem, A. C. Clarke miatt értettem meg gyorsan, hol játszódik a cselekmény, az Ürodszüsszeiában ő emlkegeti az Európa jégpáncélja alatti óceánban kialakuló életet.
Egyébként, lehet, törhettem volna egy keveset a fejem.

Persze, azért van. Mármint a fejünk, hogy törjük, csak ne köveken.


Remélem, a hamarosan felkerülő újabb novellák is ilyen jók lesznek.

Ha valakit érdekel az oldal, akkor itt találja meg: Athregeum.

Szerintem nem bánja meg.

Yoda és a hóvihar

Night of a Snow Storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután elindultunk volna szokásos sétánkra, amikor azonban kitártam a bejárati ajtót, egy hatalmas szélroham szórt havat a szemembe. Mire kipislogtam, Yoda már a lépcső tetején ült és onnan próbált visszajutni a meleg, biztonságos lakásba.

- Yoda, gyere sétálni!

- Havazik...

- Tél van.

- Hideg. Nedves. Fehér.

- Ez a hó.

- Inkább aludjunk!

Aztán a Mester visszaügetett a lakásba, felpattant kedvenc heverőjére majd, hogy a télnek a szagát is kizárja, összegömbölyödött és a fenekébe dugta az orrát.

Tűzjelző

Fire Alarm Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Csipp.

Hülye madár.

Csipp.

Éles csipp volt, a fülemre húzott takarón is áthatolt.

Csipp.

Ennyit a vasárnap reggelről.

Csipp.

Lemerült a tüzjelző - gondoltam.

Csipp.

Így nem lehet aludni, gondoltam. Yoda nem így gondolta. Ő aludt.

Csipp.

Valamit tenni kell.

Csipp.

Kevés a két fülre húzott takaró.

Csipp.

Kicsi vagyok, székreállok, tűzjelzővel babrálok.

Csipp.

Bele az agyamba.

Csipp.

Legszívesebben nagykalapáccsal hallgattatnám el.
Belekapaszkodom és próbálok visszaemlékezni arra a mozdulatra, amivel egyszerűen leszedhető ez a dög a plafonról.

Csipp.

Védekezik az átkozott.

Lenn van, szerencsére úgy, ahogy kell és nem széttörve. Bár nem lenne kár érte.

CSIPP!

Hol az elem? Kibelezlek!

CSIPP!

Megvan!

Csipppppppppp.

Csönd lett.

Pontyhalál

Utah Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Utah-tó (Utah Lake) az egyik legnagyobb édesvizi tava az államnak és a Wasatch-hegységből származó vizeket gyűjti össze. A vízfeleslegét peig a Jordán-folyó vezeti el, bele a Nagy-Sós-tóba.

A tóban él pár őshonos hal. Egyikük, a june sucker csak itt és a Provo-folyóban él. Az érdekes nevű june sucker a fehérember megérkezésével veszélybe került.

A mormon telepesek meglátták a nagy, édesvizű tavat és látták, hogy tele van suckerrel. Összenéztek és azt mondták: ebben nincs ponty. Pedig a ponty az milyen finom. Betelepítették a pontyot. A ponty jól érezte magát, elszaporodott és elkezdte zabálni az aljnövényzetet. A kis suckereknek meg nem volt menedékük és apránként kezdtek kipusztulni.

Ez senkit sem zavart, kit érdekel pár júniusi sucker?

A 21. században viszont elkezdték védeni a természetet. Arra gondoltak, ha kiszedik a sok pontyot a vízből, akkor az őshonos halaknak nagyobb lesz az életterük.

Elkezdék lehalászni a pontyot. Azt mondták, ha évente lehalásznak 2500 tonna pontyot, akkor pár év múlva a tóban már csak őshonos halak maradnak.
Hamarosan megkezdődik a lehalászás. Kifognak 2500 tonna pontyot.

Az a baj, hogy a pontyot már alig eszik az Egyesült Államokban. (Ez egy kulturális dolog, Spanyolországban se esznek pontyot, azt mondják, rossz ízű.) Ott állnak a halászok 2500 tonna ponttyal és nem tudják, mit tegyenek vele.
A megoldás végül magától adódott: fizetnek évi 65 ezer dollárt egy elhagyott bányának, beborítják a pontyot és mindenki boldog.

Kivéve például mindenféle aktivistát, akik morognak, hogy mennyi ennivalót dobnak ki. Csináljanak belőle takarmányt. Konzervet. Adják az éhezőknek. Állatkerteknek.
Én is boldogtalan vagyok. Rengeteget kerestem, keresek pontyot karácsonyra. És nincs sehol. Azaz van, egy közeli, elhagyott bányában 2500 tonna. De az nem igazán ehető.

Szerintem mindenkinek, aki elvisz tíz kiló pontyot (carp), kellene adni egy év ingyenes carpool használatot. Én mennék...

Informatikai siker

Time Capsule
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többen kérdezték, miért éreztem kudarcnak a kamera távtelepítését.

A dolog egyszerű. Azzal, hogy megcsináltuk a kamerát, meghalt a mikrofon. A dolgok sosem egyszerűek.

Az volt a terv, hogy megcsináljuk a mikrofon távmunkában - én itt ülök Salt Lake Cityben és simogatom a Mestert, közben okosakat mondok, hogymit csináljanak pár ezer kilométerrel arrébb. Aztán egyszercsak láttam, nincs net.

A Time Capsule megint meghülyült. Rutinosan megnyomtam a reset gombot, ettől eddig mindig megjavult.

Most nem.

Újraindítottam a laptopot.
Nem történt semmi.

Elkezdem az iPhonon fórumokat olvasni. A helyes megoldásra hamar rátaláltam: húzzuk ki a Time Capsule-t az áramból. 15 perc múlva dugjuk vissza.

(Arról, hogy a békát a keresztúton az akasztott ember jobb- vagy bal zsebébe kell-e tenni, nem volt szó.)

Szóval, kihúztam a 110-ből. Negyed óra elteltvével visszadugtam.

Minden működött.
Rejtélyes dolog ez az informatika. A béka és a keresztút az legalább recionális magyarázatot kínál.

Yoda reggelije

Breakfast
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda reggel (is) szeret aludni. Amikor csörög a vekker, a Mester mélyebbre fúrja magát a takarói és játékai közé. Pislog egyet: Minden rendben? És alszik tovább meleg fészkében.

Közben elkezdek reggelit csinálni. Főzök egy kávét, kenyeret vágok, zöldséget szeletelek, közben kikészítem a Mester reggelijét is.

Fél órával később minden kész. Leülünk az asztalhoz. Erre a zajra Yoda is felébred és mire elhelyezkedünk a széken, ő is ott ül az asztal mellett és izgatottan néz fel:

- Kész a reggeli?

Dorozsmai bicskás pecsenye

Potatoes with onions and sausage
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt a receptet kedvenc oldalamon, a Kifőzdén találtam.Azt nem tudom, hogy miért dorozsmai a pecsenye és arról sincs fogalmam, miért bicskás.

Viszont finom volt. Annak ellenére, hogy átszabtam a receptet.

Azért is választottam ki ezt a receptet, mert azt mondták, csináljak valami thai cuccot. Ez meg távolról egy thai dologra emlékeztetett. Nagyon távolról, de hát Thaiföld messze van.

Az étel annyiban hasonlított a Pad Thai-ra, hogy a különféle hozzávalókat egyenként kellett megsütni.
Tudom, nem komoly egyezés, de nekem elég volt.

Dorozsmai bicskás pecsenyét csináltam.

- vékonyra vágott sertéskaraj
- kolbász
- virsli
- burgonya (6 db)
- hagyma vörös (1 fej)
- egy hagyma (lila)
- fokhagyma (3 gerezd)
- só
- bors
- olaj
- zsír (opcionális)
- paprika
- zöldpaprika (kevés és csípős)

A krumplit megpucoltam, kockákra vágtam és olajon megsütöttem. Közben sóztam, borsoztam.

Negyedeltem a két hagymát. A kolbászt is a virslit kevés olajon megmelegítettem. Megszórtam paprikával és beletettem a két karika zöldpaprikát.
Rátettem a hagymákat és addig pároltam őket, amíg meg nem puhultak.

A vékony szelet husokat bekentem fokhagymával. Hagytam egy keveset állni, majd belehengergettem liszbe és kevés olajban kisütöttem.

Aztán megettük.

A Leonidák

Sky
Originally uploaded by ribizlifozelek

Este volt és mi elindultunk fel a hegyekbe, hogy megnézzük a Leonidákat.

Olyan helyet kellett keresnünk, ahonnan a hegyek eltakarták a várost és a fényszennyezést. Ilyen helyet nem volt nehéz itt találni. Felmentunk az Emigraton Canyonba. Itt az első hágó tetején van egy parkoló, tökéletes kilátással a Little Dell-re. Most este minket nem ez a kilátás izgatott.

A meteorhullást szerettük volna megnézni a parkoló sötétjéből. A parkoló sötétjét azonban mások is használták: egy sötét autó parkolt egy nyugodt sarokban.
A másik oldalon egy rendőr parkolt, lámpák felkapcsolva, szájában sütemény, termoszában kávé és képernyőjén a flickr. Halálra ijesztettük, amikor megkérdeztük, lekapcsolná-e a lámpát, mert kioltja vele a csillagokat - és a meteorokat.

Nem olthatta le, neki őriznie kellett a semmit, de ajánlott egy jó kis helyet még feljebb.

Visszaültünk az autóba és továbbmentünk felfele. Kicsit havas volt már az út széle. Nem akartunk felmenni a legmagasabb hágóra. Magas volt, jeges, sötét és keskeny. Egy emlékoszlopnál félreálltunk egy tisztásra. Az emlékoszlopot valami fontos dolog emlékére állították valamikor, de a szöveg mára lekopott a monolitról.

Néztük a csillagos eget. Két hegyvonulattal arrébbről is látszottak a város fényei és kitakarták az ég nagy részét. Így is megszámlálhatatlanul sok csillagot láttunk. Hunyorogtak, nevettek. Műholdak bujócskáztak köztük, repülők suhantak fenn és egyszercsak hullani kezdtek a csillagok, egymás után, sokan.

Gyönyörű csillaghullás volt.
Kívánunk párat, majd visszaültünk Yoda mellé és hazamentünk.

A városból már nem látszottak a csillagok.

Kulturális örökség

Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

A magyar ember az elmúlt ötszáz évben megtanulta, hogy a Hivatallal nem érdemes packázni. A Hivatal, a Bürokrácia nem azért van. A Bürokrácia és a Hivatal azért van, hogy packázzon az emberrel (szakszóval állampolgárral).

Megtanultuk, hogy lapítani kell. Hogy nem szabad visszaszólni. Hogy esélyünk sincs. Ezt jól megtanultuk a Habsburgoktól, Horthytól, a kommenistáktól és a mai elittől is. A tudás beleivódott a génjeinkbe.

Ki kellett állítanom egy számlát. Nem volt nagy összeg, Magyarországról ritkán vesznek tőlem fényképet, bár néha előfordul. A számla kiállítódott és elindult a véletlenre (postára) bízva célja fele.

Megérkezett.

A cég pedig küldött egy udvarias levelet, hogy köszönik, megkapták, de sajnos nem jó, mert nem írtam alá.

Egy nagyon nyomós okom volt arra, hogy ne írjam alá: nem volt rajta olyan rovat, ahol alá lehetett volna írni. Kafka óta tudom, a Hivatal nem logikai gondolkodásáról híres. De ha nincs aláírás rovat, akkor nem kell aláírni, gondoltam.
Aztán elmeséltem a dolgot egyik legjobb barátomnak, aki egykor az APEH sorait erősítette. Az átlagpolgár nem is tudja, mi mindent köszönhet neki.

Mire barátom megjegyezte, hogy a számlákat szerinte már nem kell aláírni.
Megnéztem.
Beléptünk az EU-ba 2004-ben. Az EU meg végre meg merte mondani, hogy a számla aláírása az hasonló dolog a kőbaltával felszerelt hadsereghez. Ettől kezdve pedig nem kell a számlát aláírni. (Áfatörvény 35. § és Pp. 196. §)

Azaz:
http://www.apeh.hu/adoinfo/afa/afa_elveszett.html

és

http://www.apeh.hu/archiv/adoinfo/afa/szamla040501.html?query=sz%C3%A1mla%20al%C3%A1%C3%ADr%C3%A1s

Ezt el is küldtem a cégnek.
Válaszoltak nagyon kedvesen, udvariasan. Elnézést kértek. Mondták, igazam van, de már visszaküldték a számlát. Legyek szíves kiállítani egy másikat és elküldeni nekik.
Aláírva.

Kulturális különbségek - A Nép Barátja

El Amigo del Pueblo
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Nép Barátját Arturo Romónak hívják. Ő nagyon szereti a népet és lehet, a nép is szereti Arturót.

Arturo nem egy emberbarát milliomos, akinek adományaiból afrikai falvak élnek. Arturo egy autókereskedő.

Azt hiszem, Magyarországon egy nepper sem hírdetné úgy magát, hogy ő a nép barátja. Hacsak nem akarná, hogy a kuncsaftok a nevetéstől ne tudjanak bemenni üzletébe.

Arturo különben a Utah egyik legnagyobb autókereskedőjének dolgozik a hispán szekcióban.

Lehet, ő valóban a nép barátja, hiszen a kiírás szerint a rossz hiteltörténet, a csődeljárás vagy a pénzhiány nem akadály, csak vegyék meg azt az autót és vigyék, a végrehajtó majd gondoskodik a többiről.

Átsétáltunk Yodával a bolt amerikai (angol) oldalára - ott senki se volt a nép barátja. Csődeljárásról se volt szó vagy rossz hiteltörténetről. Csak annyit írtak ki Nagy árengedmény!

Az indiai szakácskönyv

Classic Indian Cooking
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tamáskodva kezdtem el használni az indiai szakácskönyvet. Féltem, hogy vagy hozzávaló nem lesz, vagy az étel lesz annyira egzotikus, hogy önmagában a recept elolvasása is egy bollywoodi akciófilm témája lehetne.

Julie Sahni könyve nem ilyen. Amikor elkezdtem olvasni a Classic Indian Cooking-ot, úgy éreztem, a Joy of Cooking amerikaiaknak készített, indiai változatát olvasom.

És tényleg. A könyv mindent elmagyaráz. Milyen fűszer mire való, miből mit lehet csinálni és miként kell különféle indiai kenyeket készíteni akkor, amikor valaki nem akarja bolti kenyérrel beszennyezni a száját.

Julie Sahni könyve egy valamiben különbözik a Joy-tól. Julie nem Irma. Nem egy nehéz anyagi helyzetbe került nő, aki megírta receptjeit. Julie Sahni profi szakács. Két indiai éttermet is vezetett, mielőtt megírta volna a könyvét. Emellett 1973 óta főzőiskolát vezet azoknak az amerikaiaknak, akik indiaiul akarnak főzni.

Julienek van egy másik, a szememben nagyon vonzó cége is. Az iroda gasztoturizmussal foglalkozik: tizenötnapos utakat szervez Indiába, ahol az utazók luxusszállodákban laknak és végigeszik az indiai konyhát. Szemináriumokon vesznek részt, alapanyagokat próbálnak ki és megpróbálják megérteni az indiai konyhát.

Jó könyv ez. Nem véletlenül van túl a 42. kiadáson. Többször mondtam, akármit csinálok, ha indiait kell főznöm, akkor abból előbb utóbb pörkölt lesz. Ez a szakácsköny segített rajtam. Amikor használom, akkor nem pörkölt lesz az ételből, hanem gulyás.

Délelőtti kudarcélmény

Yoda and the Macs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délelőtt szóltak a szüleim, hogy megpróbálták összedugni a laptoppal a kamerát és nem műkődött. Megpróbálom-e installálni Salt Lake Cityből a budapesti camerát?

Megpróbáltam.

Nem tudtam, mire vállalkozom.

A laptopról tudni kell, hogy egy öt- vagy hat éves modell, Windows XP fut rajta. Fujitsu és kevesebb, mint egy kiló. A maga korában tökéletes és könnyű gép volt. Idővel kicsit lelassult, aztán valahog lecibáltam róla a Mcafee antivirust és NOD32-t telepítettem rá, megint megy.
A kamera szintén pár éve valami. Telepítő CD-je elveszett valahol.


Első kören az egyszerűbb dolgokkal próbálkoztam: telepítsen a Windows. Nem telepített.

Megkerestem a drivert. Csak pár obskurus oldalon fordult elő. Némelyiken a felugró reklámok olyasmiket mutattak, ami csak két emberre tartozik, esetleg egy emberre és egy állatra. A progamozók meg külön élvezetet találhattak abban, hogy a programot STD-nek nevezzél el (szexuális úton terjedő betegség).

Végül meglett a driver. Ezt istallálni kellett - a kitömörítés után. Ez is sikerült, viszont ekkor közeledett az ebédidő, feltettem az olajat melegedni, majd megpróbáltuk a Windowssal feltetetni a kamerát, de nem volt rá hajlandó.

Kiöntöttem kromfekete olajat és megállapítottam, több telepítővarázsló és vezérlőpult opció után se jutttunk sehova kipróbáltunk eredmény nélkül. Mire elégett az olaj, tudtam, a megoldás máshol van.

A sokadik újraindításnál aztán hirtelen műjköni kezdett.

Boldog voltam. Délutn 3 óra múl.t.

Orkok

Hard work
Originally uploaded by ribizlifozelek

Felfedeztem, hogy az egyik szomszédos házban orkok laknak. Ezek az orkok a homo sapienshez tartoznak (részben) és nem BKV ellenőrök. (Az itteni ellenőrök nagyon mások, mint az otthoniak.)

A szomszédos orkok, amellett, hogy büdösek - dohányoznak - gyűlölik a fákat, csakúgy, mint Tolkien rosszindulatú teremtményei. Az orkház környékéről apránként eltüntek a fák. Előbb a falhoz közeli nagyobbik, aztán a távolabbi mégnagyobbik. Őt a ház előtti kisebb fák.



Azért volt meglepő a dolog, mert itt, a sivatag közepén az emberek szeretik a fákat. Sokáig tart, amíg megnő, meg ilyesmi.

E ház körül meg úgy tüntek el a fák, mint pénz az államkasszából. Egyiknap ott voltak, a következőn már csak egy tönk állt ki a földből, két nappal később éjjel láttuk az ork-kommandót: a rönköt szedték ki a földből.
Az első fa kivágását megértettem, lehet, túl közel volt a házhoz. Jó, hogy a fa nem tehet arról, hogy nyolcvan éve, amikor ültették, nem gondoltak arra, hogy ott ház lesz.
A második fánál arra gondoltam, lehet beteg volt és féltik az új tetőt. Igaz, az új tető már most, pár hónappal a felújítás után ramatyabb, mint a régi volt, de hát ki tudja. Szerintem azért is vacak, mert a munkásokban túltengett a munkakedv (lásd a fenti fotót, ami NEM illusztráció. A képen látható lények a tetőfedők és várják a jótündért, hogy befedje a tetőt.)

A többi kisebb fa eltűnésére már nem volt magyarázta. Kivágták őket és eltüntették a nyomukat is.

Kár értük.
Az vígasztal csak, hogy nyáron majd megfőnek a házban, mert már nincsenek ott árnyatadó fák.
Persze ez nekünk is rossz - a melegtől az orkok majd többet izzadnak és még büdösebbek lesznek.

Union Station - Ogden

Union Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Előző ogdeni látogatásunkkor a vasútállomás zárva volt. Most bejutottunk.

Amíg Ogden volt Utah fő vasúti csomópontja, egymás érték itt a vonatok. A transzkontinentális vasút Ogdennél ereszkedett le a hegyekből, megkerülte a Nagy-Sós-tót és továbbhaladt a sivatagon át Kalifornia fele.



Ogden volt az Állomás a Semmi Közepén. Keletre nem volt semmi, csak hegyek és erdők. Nyugatra ugyanez, csak erdő helyett sivatag volt arrafele. A kelet-nyugati vonal itt csatlakozott az észak-déli utahi vasúthoz. Ez a viszonylat kötötte össze Utah nagyvárosait a Wasatch-hegység lábánál.

Idővel a transzkontinentális vasút vonalát délebbre helyezték. Észak-déli irányban pedig csak teherforgalom maradt. Ogden vasútállomásánál nem álltak meg többet vonatok.



A történelmi belváros helyreállításakor az állomás is megújult. Az állomásépületbe múzeumok költöztek. Van itt egy autómúzeum, egy fegyermúzeum és egy kisebb művészeti kiállítás.

Meg egy hatalmas WC-t is volt itt, ahol egy felirat elmagyarázta, hogy kell lehúzni a pisit.