2012. május 14., hétfő

Grafton temetője

Grafton


- NE HAJTS GYORSAN, A HIPPIK NEM SZERETIK A PORT! - olvastam egy lécre kiírt figyelmeztetést, de ennél már nem tudtam lassabban menni. Nem volt rossz az út, csak néhol keskenyebb volt, mint a rockvilli vashíd és jóval kanyargósabb.

Helyesbítek: épp nem volt rossz az út. Esőben semmivel se mentem volna arra, aminek kereke vagy lába van. Az út agyagból volt és a megkövült dágványok alapján vendégmarasztalónak tünt.

Grafton

Zöld völgyben, zord sziklák alatt, tanyák mögött haladt az út, pont a termékeny terület szélén. Ha a terepjáróabroncsok nyomaitól eltekintünk, nem sok minden változott itt az elmúlt száz évben.

Aztán hirtelen visszatértünk a huszonegyedik századba: az út legszűkebb pontján vadrács és három ultramodern webkamera rögzítette az érkezők adatait. A Graftont apránként helyreállító önkénteseknek nincs pénzük őrségre, idegenvezetőkre, így az elhagyott városkát a bevezető úton elhelyezett kamerák őrzik.

Pár száz méter után az eddigieknél is kisebb tábla jelölte Grafton temetőjét.

Grafton Cemetery

Grafton temetője olyan volt, mint amilyennek egy kísértetváros kísértettemetőjének lennie kell a vadnyugaton. Csend volt, csak a tücskök üvöltöztek egymással az egyenletesen zúgó szélben. Zsályaillatot hozott a levegő. Százéves fakeresztek dacoltak az idővel, máladozó kőlapok emlékeztek egyre homályosabban rég elfeledett emberekre.

Grafton

A városkának nem volt sírköve, pedig rá lehetett volna írni:

Grafton, élt 59 évet.

Grafton

9 megjegyzés:

Ziebi írta...

Nagyon jó ez a temetős kép! :)

Névtelen írta...

Üvölteni erős kellemetlen,mély,elnyújtott hangon tud az állat,az ember fülsőrtően erős,tagolatlan,elnyújtott hangot hallatt, a TÜCSÖK CIRIPEL .Achetiade,rovar.
Ehodos szigetén esténként százezeri ennek a nagyon népies bogárnak adtak rendszeresen koncertet még a kövek sem aludtak de üvölteni egyik nem üvöltott ciripeltek,ciripeltek ,azaz vékony zizegő hangot hallattak...

Névtelen írta...

RHODOS RHODOS RHODOS

Jó Sir Robin a bátor írta...

Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;
S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld,

Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

Unknown írta...

Szomoru, elhagyatott! :(

Boston2 írta...

Már csak a Jó, a Rossz és a Csúf hiányzott a képről. :)

Lehet, hogy Utah-ban a tücskök üvöltve ciripelnek.

Névtelen írta...

És Svájcban a dervisek ciripelnek.Minden lehet.

ribizlifozelek írta...

Szerintem a utahi tücsök üvölt, legalabbis metaforikus szinten. Akkor is, ha ezt nem a szájával teszi.

Névtelen írta...

Üvölteni csak szájjal lehet(a szél kivételével,na meg a sziréna) a többi nyílásokból másképp szól az ének,még metaforikusan is.
Ne védekezz,támadj!!!
Kézzel.lábbal és írással!!!Szájjal ne!!!