Új szőnyeget kap az iroda. Nem kérte, nem is kéne, de manapság ha valamelyik gazdálkodó szervezet visszaadja a karbantartási pénzt, akkor jövőre nem kapja meg.
(Mint az a utahi jegyző, aki harminc százalékot faragott le a válság előtt irodája kiadásaiből. Aztán jött a válság és a fűnyíróelv és minden hivatalnak húsz százalékot kellett spórolni. A “buzgómócsing” hiába ugrált, hogy ő már ezt racionalizálta, senkit se érdekelt, “most most van, tessék most megszorítani” - mondták neki. Szóval, központi pénzt vissza nem adunk. Szerintem Svejk az igazi realizmus, nem Balzac.)
Ahhoz, hogy az új szőnyeget letegyék, rendet kell rakni és kiüríteni a mozdítható bútorokat. A mozdítható bútorok halmaza két hatalmas lemezszekrényt és egy íróasztalt tartalmaz. Szerencsére a könyvespolc a falra van felszerelve, így nem kellett kiüríteni. Lehetett rá pakolni!
A lemezszekrényekből több tonna cikk került elő. Lassan kerültek át a cikkek dobozokba. Évtizedek óta jön velünk ez a rengeteg papír, kamionon, konténerben, repülőn, autóban. Némelyik megjárta Magyarországot is. Minden egyes cikk dossziében van, akkurátusan felcimkézve. Lehet őket pörgetni a lemezszekrényben. Impozáns látvány. Közel másfél köbméter papír.
Mostanában nem gyarapodik annyira cikkhalom: a legtöbb olvasnivaló e-formátumban lapul a Kindlén. Sokkal jobban kezelhető, hordozható és olvasható. Igaz, nem ennyire impozáns, ha valaki ránéz.
A cikkek kipakolása után ismeretlen területre merészkedtünk: kihúztuk a fiókokat. A fiókokban évek óta halmozódnak az apróbb használati tárgyark és használhatatlan tárgyak. Titkos csokitartalékok kerültek elő. Elveszettnek hitt tányérok bukkantak napvilágra. A fiókokban lelt kiskanalak száma alapján komoly kiskanálgyűjtők vagyunk. Megkerült a hat éve keresett szárított MIZO-leves. A váltocipők. Dobozok. Csak a ceruzákkal és alkoholosfilcekkem megtelt az egyik fiókban talált cipősdoboz.
Yoda az egyik fotelben asszisztált és szemöldöklebegtetéssel jelezte, ha érdekes - zizegő - holmi került elő. Hathatós segítségével két óra alatt sikerült mindent dobozba tenni csak azért, hogy majd pár nap múlva kipakolhassunk és reprodukálhassuk az őskáoszt.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
5 megjegyzés:
Érdekes, amióta Kindle-m van, semmivel se vettem kevesebb papírkönyvet, mint előtte, sőt.
Persze a Kindle-re is vettem, de a legtöbb könyvem szakmai, ahol fontosak a jól látható és gyakran színes ábrák, ezért azoknál kizárt a Kindle.
Kafka , Orwell és Rejtő a realisták nem Jaroslav Hasek.Svejk egy velencei de torz tűkörbe néz ő az Európai 22-es csapda s külonben már láttam egy képet egy nagy rakás dobozzal s most mintha má skatulyák lennének?Eldobtátok a régieket s megint újba csomagoltok??!!Igy megy a világ tönkre!!Szegény szegény unokák...
Nálunk is padlószőnyeg csere volt, falfestéssel súlyosbítva. Olyan profi íróasztal átpakoló vagyok azóta, hogy a festő is csak csettintett a nyelvével.
Névtelen, szerintem mind realisták :)
Boston2, igen, ha szines ábrák kellenek, akkor muszáj Kindle Fire-t használni. Nagy pdf-ekhez pedig Kindle DX. De alapjába véve az a baj, hogy Te is és mi is túl sokat olvasunk.
Sir Robin, ha korábban szóltál volna, megkérünk, hogy gyere pakolni.
Jaj, ne is mondd, ezek a pakolások! Költözés egyenesen rémálom. Bár, hogy örüljünk is valaminek, jó az előkerült, elveszettnek hitt ez meg az!
Megjegyzés küldése