Graftoni séta

Graftont az egyik legszebb elhagyott szellemvárosnak nevezik. A kijelentésben bujkál egy kis valóságtartalom: Grafton elhagyott és szellem. Városnak viszont nem nevezném.



A temetőben áll pár sírkő, a városban pedig öt épület, de ők is elszórva. Első ránézésre Graftont kerítés védi a marhák támadásától. Rengeteg itt a marha. Meg a tehén. Hogy a tehenek és a marhák ne vakarózzák szét a régi épületeket, mindent akkurátusan körbeszögesdrótoztak. Apró kapun lehet bejutni a város főterére, ahol az épületek háromötöde áll (három épület).




Egy elhagyott városokkal foglalkozó fórumon olvastam később, hogy sok látogatónak eszébe se jut, hogy a kapuk mind nyitva vannak. Fotóznak egyet messziről és elmennek. Pedig a kapuk nyitva állnak. A városkát apránként helyreállító önkéntesek nem akarják kizárni a temetőből esetleg hazajáró lelkeket.



Valamikor itt zajlott az élet, a templomban gyónták meg bűneiket a szalon vendégei, ide érkeztek az idegenek, ha jöttek egyáltalán idegenek Graftonba. Graftont a folyó rossz oldalára vetette a balsors vagy egy szórakozott telepes. Az első települést elmosta az agyagos Virgin-folyó. A másodikat többször kiürítették a Black Hawk háború alatt (az indiánok akkoriban magányosan kóborló fehéreket skalpoltak). Végül egy áradás ismét elvitte a várost. A helybelieknek elegük lett, a templom bezárt, a népek elköltöztek.



Grafton körül tehenek kóborolnak és rejtélyes mezőgazdasági gépek rozsdállnak vissza a talajba. Egyébként nyugalom van és béke.