A múzeum ágytálban határozottan erős volt. Meglepőnek tartottuk, hogy egy évtizedeken át elhagyott városban a fennmaradt tárgyak jelentős része ágytál legyen. Voltak csizmahúzók is garmadával, de ezt egy olyan közösségben, ahol az emberek csizmában haltak meg, nem tartottuk meglepőnek. A bányászszerszámok jelenléte is elfogadható volt egy bányászvárosban. Meg a revolvereké is, amiket nagy számban találtak meg a romok között.
Az se volt igazán újdonság, hogy a bank trezorja és a levelesládák megmaradtak.
De az ágytálak új megvilágításba helyezték a bányászlétet. Tehát voltak bányászszerszerszámok, csizmahúzók, revolverek és ágytálak. Lehet, Silver Reef annyira veszélyes hely volt, hogy az emberek gyakran beszartak ijedtükben.
A múzeum jó volt. Valamikor ebben az épületben állt a helyi Wells Fargo bank a város közepén. A város azóta eltünt. Ahogy körbejártuk, úgy látszott, hogy az önkéntesek által üzemeltetett és adományokból fenntartott múzeum a semmi közepén áll a kopár dombháton.
De tévedtünk.
8 megjegyzés:
:))))))))
Hát ha egyszer túl messzire ásták a pottyantós vécéket, valami csak kellet a sürgős esetekre. :-))
:) :) :)
nem kerdezted meg a muzeumban dolgozokat hogy miert van ennyi bili? :-)
GlobalGrover, nem akartam kiborítani a bilit... :)
Ágytál és éjjeliedény két különböző dolog? vagy mégsem?
Parmezán, az éjjeliedény, az egy üst formájú edény. Az ágytál meg "kacsa" formájú és lapos. Nem tudom, tartalmilag van-e más különbség köztük.
Prágában a Várban külön Bili Múzeum van ott meggyőződhetsz,hogy éjjeliedény kehely formától a leves fazékig majdnem minden formában létezett.Sajnos tartalom nélkűl vannak kiállítva de a tavaly itt Zürichben volt egy szar kiállítás ezt nem láttam pedig óriási sikere volt valószínűő,színe,szaga,íze vonzotta a hozzáértőket
Megjegyzés küldése