Parowan zöld. Utahi viszonylatban nagyon zöld.
Sajnos, akármennyire is zöld Parowan, az emerek itt is elhunynak. (Morbidan szólva, legalább itt van mibe harapniuk.)
A hőskorban Parowanban a munka és a templombajárás mellett nem sok szórakoznivaló akadt. A táncház kicsi volt, könyv nem akadt.
A szabadidő eltöltésének egyik módja volt a másvilágra történő felkészülés. A sírköves rengeteg munkával faragta ki a díszes emlékműveket. Márványt drága lett volna hozni szekéren, így helyi homokkövet használtak.
Parowan mormon városka volt. Azért alapították, hogy mezőgazdasági termékekkel lássa el a környező vashámorokat. A vasgyártás hamar megszünt, Parowan maradt.
A helyi mormonok az általuk elfogadott keresztény jelképekkel díszíttették fel sírjaikat és gondosan egymás mellé temették a férjet és a feleségeket. Itt nyugszik az egyetlen olyan poligám is, akit egy túlbuzgó marshall lőtt le miután nem volt hajlandó elválni extra nejeitől.
Sétáltunk egy keveset, találtunk pár érdekes modern sírkövet is, aztán elindultunk. Még hosszú út várt ránk.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
4 megjegyzés:
Kik élnek még Parowanban, és főleg miből?
Mormonok. És mormonok.
Főleg a turizmusból. Meg a turizmusból. Van egy kis mezőgazdaság is.
Sokkal jobban csinálják, mint pár hasonló méretű, de talán kedvezőbb fekvésű kisváros.
ennyi év után szinte már kezdem megszeretni őket. Szorgalmasak, nem félnek kimenni a világ végére lakni és előrelátóan több feleséget is visznek magukkal.
csak az a sok anyós ne lenne..
Lehet, őket otthonhagyják a hegy másik oldalán...
Lehet, ezért mentek olyan lelkesen a pusztába.
Megjegyzés küldése