Törökparadicsom

Eggplant chicken with tomato sauce and pasta
Originally uploaded by ribizlifozelek

A törökparadicsom nem egy új üdülőhely Antalyától délre. A törökparadicsom a padlizsán. Vagy székelyül vinete a régi neve.
Mivel egyre jobban szeretjük a padlizsánt, természetes, hogy mindig lapul a hűtő mélyén egy lilás zöldség. A világ egymástól távoli, angolul beszélő pontjain, Kanadában, az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában a padlizsánt eggplant néven ismerik, míg az angol angolok az aubergine szót használják. Sokáig azt hittem azért, hogy emlékezzenek rá, valamikor fél Franciaország az övék volt, de tévedtem. A padlizsán igazából a 15. században kezdett elterjedni Európában. A katalán kereskedők arab neve után albergíniának nevezték. Ezt vették át a franciák, majd ezt az angolok. A katalánok mellett élő spanyoloknak ez túl bonyolult volt, ők berenjena néven ismerték ezt a növényt.
Sokáig azt is hittem, a padlizsán a földben nő, mint a krumpli. Ebben is tévedtem, a padlizsán valami nagy bokron nő és csüng, mint a banán.
Még azt magyarázták nekem, a padlizsánt műanyag késsel kell metélni, mert a fémkéstől megbarnul. (Jelentem, eddigi tapasztalataim alapján, egyes acélkésektől nem barnul, másoktól igen.)
Ennyi elmélet után jöjjön a gyakorlat!



A sertéshúst megsütöttem egy kis olajon, sóztam, borsoztam, rászórtam a 3x3-as kockákra szet padlizsánt, majd leöntöttem paradicsommal. Aztán kész is volt. Tálaláskor megszóruk parmezánnal és reszelt mozarellával, aztán kis tejföllel ettük.
Fenséges volt.

Március utolsó napja

Waiting - Last day of March
Originally uploaded by ribizlifozelek

Éjjel egy óra fele valami nem tetszett Yodának. Azonnal riasztott. Odatántorogtam az ablakhoz, megvan-e meg a szomszed haz. Nem volt. Se az, se a többi. Semmit sem lehetett latni, iszonyúan havazott. Kopogós hó volt, hangosan surrogott a hóesés.
Megsimogattam Yoda fejét - a sötétben csak a fenekét sikerült, aztán aludtunk tovább. Reggel kinézve az ablakon láttuk, milyen Salt Lake City március utolsó napján.

Az új Füles

Time Capsule
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel a régi hálózatunkban az Ethernet elosztó transzformátora elhunyt és a végtelenségig nem lehetett különböző háztartási berendezésekből kilopott trafókkal üzemeltetni, más megoldást kellett keresni. A megoldás keresésében aktív szerepet vállalt a húsvét és Steve Jobs.
A Zionból hazafele beugrottunk az Alamaboltba időkapszulát venni.
Az időkapszula (Time Capsule) egy Apple termék. Egyfelől egy háttértároló. A háttértároló arra jó, hogy az ember mindent kiment rá a laptopról, így amikor az esetleg meghal, nem vész el minden. A háttértároló (a geek-nek akarunk látszani: backup drive) lehet 500 Gigás vagy egy Terás. Van benne tovább egy Ethernet elosztó, ráadásul drótnélküli hálózatot is tud csinálni. Az élvezeti érték növelése érdekében a kis dobozkán még egy Alma is vigyorog. Kellhet még valami a boldogsághoz?
Megvettük a kütyüt, otthon pillanatok alatt szétkaptuk a pár órás verítékes munkával összerendezett dróttengert, kiszedtük a régi Ethernet-hubot, Fülest és betettük az asztal sarkára az Almát.
A telepítés nagyon egyszerű volt: Macintoshba betettük a telepítőcédét, települt, aztán már látta is az Új-Fülest. Tudott rá dokumentumokat másolni, interenetezett a segítségével. Az iPhone is gyönyörűen látta a fehér szamarat.
Aztán bekapcsoltam a Fujitsut. Látta Fülest, de nem tudott csatlakozni. Mindent kipróbáltunk, nem sikerült. A gépkönyv szerint Service Pack 2 kelett hozzá. Volt. Ahogy olvastam, nem kellett telepíteni semmit. Biztos ami biztos, betettem Fehér Füles telepítő cd-jét a Fujitsuba. Nem tudta elolvasni. Külön letöltöttem programot. Nem indult. Ellenőriztem a SP2-t. Volt.
Ethernet-kábellel csatlakoztattam a Fujitsut a Füleshez. Működött a net. Azaz valahol a drótnélküli vételével volt baj. Elkezdtem fórumokat bújni, az egyik javasolt egy megoldást: átállítani mindenféle értéket a Windowsban. Megtörtént, ment a hálózat. Nagyon boldog voltam mindaddig, amíg észre nem vettem, hogy azért van net, mert nem húztam ki a laptopból az Ethernetet.
Kihúztam, onnantól kezdve nem volt net.
Ugyanez történt a kisebbik Fujitsuval is.
A következtetés logikus volt: a Windowsban van valahol a hiba. Megpróbáltam újratelepíteni a SP2-t. A Microsoft oldala nem volt segítőkész. Hiába kattintottam arra, hogy SP2 telepítése, olyanokat felelt, hogy rendszerinformációk ellenőrzése, aztán minden meghalt. Végül egy drasztikus megoldás mellett döntöttem: volt egy letöltött és özzezippelt SP2-m a legútóbbi bitbuherálásból a Dell-en. Rámásoltam egy kengurura a programot. (Családilag kengurunak hívjuka pen drive-ot. Szerintem sokkal jobb, mint magyarul pendrájvozni.) Letöröltem a régis SP2-t, majd telepítettem az újat. Úgy három óra alatt települt. Aztán szűk negyven perc alatt felállt a rendszer. Szinte hallottam, hogy nyögnek az öreg áramkörök a megerőltetéstől, hogy recsegnek a meszes RAM-ok. Majd összeomlott. Másodszor feltápászkodott a rendszer és elkezdett Windows-üzeneteket köpködni. Nagy nehezen lelőttem mindent, majd elkezdtem írtani a szemetet a gépről. Hamarosan normálisan indult szegényke. De a Fülest azt nem látta a Win programja.
Telepítés. Letelepítés. Egyszercsak Füles elhunyt. Aztán megjelent és továbbra se volt net a Fujitsun. Aztán megint. Aztán hirtelen működni kezdett.
Füles újjászületett! Füles él!

Dobozok jönnek, dobozok mennek...

Napi posta
Originally uploaded by ribizlifozelek

Rendeltünk egy étkészletet. Azaz négy étkészletet. Azaz egy étkészletet, ami öt részben jött. Minden egyes teríték más színű volt - és hibás, annak ellenére, hogy a Fiewstaware nagy név a szakmában.
Amikor kopogott a postás és visszafogtam Yodát, nehogy átharapja az ember torkát, hirtelen nem értettem, miért hoz a fickó egyre újabb és újabb dobozokat. Tiltakozni akartam, hogy a Tóthék arrébb laknak.
A dobozokat becipeltem a szoba közepére, este megnéztük őket. Az öt készletből háromban hibásak voltak a bögrék. Azonnal ráléptünk az Amazonra, meg is rendeltük az új készletet, a hibásakat pedig szépen visszaküldtük. Még jó, hogy az amazonos cuccokat külön postaköltség lefizetése nélkül vissza lehet küldeni. A sok-sok színt persze összekevertük és a negyedik étkeszletet is hibásnak jelöltük, pedig jó volt. Ezek után ő is mehetett vissza a feladónak.
Másnap délután mentünk volna postára. Fogtam Yodát, hogy beteszem az autóba, aztán kihordom a dobozokat. Az autóban azonban az előző napi havazás ellenére iszonyú meleg fogadott. Annyira meleg volt, hogy a kutyát nem is lehetett benn hagyni. A cool dogból még hot dog lett volna...
Visszavittem Yodát a lakásba és kezdtem egyenkétn kihordani a dobozokat + kutya. Mire nagynehezen végeztem és elértünk a postához, besötétedett. Nem találtuk a postát a bevárárlóközpont közepén. Hazakullogtunk, a dobozokat visszaszállítottuk a lakásba, majd másnap reggel ismét próbálkoztunk. A költözés óta nem mozgattunk meg ennyi dobozt.
Az egyetemi postán aztán pillanatok alatt átvették a dobozokat, én meg lesem a postást, mikor lehet megint dobozolni.

Miért a külföldi?

Parliament
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mit kíván a magyar nemzet?
Magyar nemzeti hip-hop rappet!
Mit kíván a magyar nemzet?!
Hungaropannon-népinemzeti- magyar rappet!

Bëlga


Délelőtt belebotlottam egy blogbejegyzésbe, ami kikerült az index címlapjára. (Tudom, még mindig olvasom az indexet.) http://onlinemarketing.blog.hu/2008/03/28/szeresd_a_magyart
A blogtárs azt a kérdést vetette fel, miért amerikai keresőt (Google) használ a magyar netezők többsége és miért amerikai a leggyakrabban használt videomegosztó (Youtube).
A szerző megkérdi, miért nem a hasonló magyar szolgáltatásokat használják az otthoni netezők. A blogozók miért nem hazai tartalomszolgáltatókhoz töltik fel filmjeiket, képeiket, amiket beágyaznak munkájukba. Az így generált bevétel ugyanis nem Magyarországon jelenik meg, hiába is ott készül a tartalom. A blogoló (az újbeszél blogger szót nem szeretem, csakúgy nem, mint a nyugger kifejezést) úgy gondolja, ez jó lehet a felhasználónak, de nem otthon hoz létre munkahelyeket. Ráadásul a külföldi szolgáltatók csak nagyon ritkán érhetők el magyarul.
1996-ban, amikor első emiljeimet írtam egy Pine nevű programmal, az ékezetes betűk ronda kódokként jelentek meg. Nem adtam fel, postafiókomba özönlöttek az újdonságok, az akkor még olvasható Magyar Narancs txt formátumban, egyben, a hix listái, viták, levelek. Ha volt, igyekeztem magyar cuccokat használni. Így első html-ben szerkesztett fényképgyűjteményünk magyar szolgáltatónál lelt otthonra 1999-ben. Minden egyes albumot kemény munkával, egyenként kézzel megalkotva kellett felvarázsolni oda. Fél évig lehetett ott csodálni egyre szaporodó albumainkat, aztán egyik napról a másikra minden eltünt, egy hónapra még a “szolgáltató” is, majd megújult felülettel várta a visszatérő klienseket. Sajnos a megújult felület alól a tartalmakat nem tudta elővakarni. Minden feltöltött anyag eltünt az informatikai feketelyukban.
Ekkortájt váltottam a sokkal kényelmesebben kezelhető google mail-re.Sokkal jobb volt használni, mint a korábbi programokat.
Nem adtam fel a hazai szektor támogatását sem: ismét egy hazai tárhelyet kerestem. Ide felkerültek a régi anyagok, elindult egy blogféle is. Barátoknak, családnak. Aztán valahogy a szolgáltató törölte véletlenül pár száz felhasználó cuccát. Rutinosan újratelepültem volna, amikor kiderült, külföldről nem lehet regisztrálódni. Nem estem kétségbe, betelneteztem egy magyarországi számítógépre, így ismét magyarnak számítottam. Újra működött az oldal. Nem volt nagy tárhely, de ingyenes volt és csak egy bannert - reklámcsíkot - kellett bámulni felül. A Netscape webszerkesztőjével készültek a weblapok. Aztán megszaporodtak a felugró reklámok. Először csak az első letöltéskor, aztán minden egyes kattintáskor felugrott valami, apránként kitakarva a képernyőt. (Nem minden ismerős tudta, hogy kell ezeket blokkolni.) Idővel szerettünk volna fényképes oldalt csinálni. Ismertem egy jónak mondott magyar szolgáltatót, oda regisztráltam volna, de megint leállítottak: nem Magyarországról regisztrálok. Az oldalt a magyar keresők egyáltalán, a Google meg alig találta meg.
A dolog annyiban maradt. Mi meg pár év múlva belebotlottunk a flickr-be. Megtetszett és fényképeink oda kerültek. Pár videónk meg a Youtube-ra.
Sokkal többen látták így őket. Több új online ismerősünk lett. Még meg is vettek néhány fényképet. A flickr és a youtube egyaránt könnyen kezelhető. A Google minden holminkra rálel.A szolgáltatások ára kedvező. Jobb a minősége. Valahogy kevesen kezdenek el anyázni, mert van rajtunk sapka. Vagy mert nincs. És valószínűbb, hogy nem tűnnek el a holmijaink a nagy űrben.
Jobbak, bejártottabbak. Már ott vagyunk, nem fogunk elköltözni, hacsak nem merül fel valami nyomós ok rá.
Amíg írtam a bejegyzést, megkerestem a Bëlga fent idézett számát és belinkeltem. Természetesen a Youtube-ról.

Töltött burgonya

Stuffed potato
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagytakarításkor félve benéztem a konyhaasztal alá. Rettegve közelítettem meg a gyanúsan fészkelődő zsákokat. Yoda kíváncsian követett, megelőzött és érdekődve megvizsgálta az elsőt, majd szűkölve elmenekült. Fogaim közé szorított machetével kukkantottam be, amint mozgást láttam, lecsaptam az éles, majd fél méteres késsel. Nem kíméltem semmit.
Persze ez költői túlzás (Yoda nem ijedt meg annyira), de a krumpliban és a hagymában tényleg megtermett az élet. A kicsírázott példányokat megette a konyhamalac, a még ehetőekből kétféle ebéd is készült.
A pityóka egy részét alaposan megmostam, fogkefével lesikáltam, villával lyukakat fúrtam bele, meglocsoltam olivaolajjal, erősen megsóztam és betettem a sütőbe egy órára 350 F fokra. Belőlük lett a héjában sült krumpli.



A többi burgonyát hasonló módon készítettem el, de amikor kihültek, kikapartam a belsejük jó részet és csirkepörköltet töltöttem bele. A pörkölthúst előzőleg jó apróra vágtam, így jó sok fért. Mikor ezzel elkészültem, kis reszelt sajtot szórtam rá, majd visszacsomagoltam az alufóliába és tíz percre megint betettem a sütőbe. Tejföllel fogyasztottuk. Nagyon finom volt. Szerencsére a megmaradt burgonyák sem siettek bajbajutott társaik megsegítésére. Biztos, mert féltek a nagykéstől.

Tanítani, tanítani, tanítani

Thanks for the fish...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja felhívott Skype-on egy online ismerősöm, hogy érettségi előtt álló lányának kellene egy kis segítség.
Jó úttőrőként segítettem, ahogy tudtam.
A házifeladat egy szöveg angolról németre történő fordítása volt. Németül kevésbé tudott az osztály, angolul jobban. Persze hála vagy a gimnáziumi nyelvtanítás szintjének vagy az egyén lelkesedésének, a problémák az angol szöveg értésénél kezdődtek. (Beszéljünk inkább szöveg-nemértésről.)
Szerencsére ismerősöm lánya okos és egyből belátta, egy ismeretlen nyelvről egy ismeretlenebb nyelvre ő aztán le nem tud fordítani egy szöveget. Hallott viszont arról, hogy vannak ingyenes fordítóprogramok.
- Nem tudsz egy jó ingyenes fordítóprogramot?
Tudtam. Az online fordítás alfája és omegája a Babelfish.
- Használd a Babelfish-t!
- Mit?
- Az a program neve, hogy Babelfish.
- Tudsz küldeni egy linket?
Kicsit csevegtünk mindenféléről, közben elküldtem a linket. (Elmondta, hogy a Google nem igazán adott értékelhető találatot a magyar “ingyenes forditoprogram” kifejezésre. (Ez igaz, nálam a leghasznosabbnak tűnő találat a modva.lap.hu volt.)
Még köszönés előtt szóltam, hogy jobb lesz kicsit vigyázni a Babelfish-sel.
Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy egy gép mechanikusan fordít, nem tud sokat a különféle árnyalatokról, a szavak többféle jelentéséről. Végül mondtam egy egyszerű példát:
- A falon van egy körte.
A falont egy program értelmezheti “egy faló emberen lévőnek”. A körtét pedig nézeti villanykörtének és ehető körtének. (Attól, hogy viszolygok a körtétől, tekintsünk el.)
Meglepődött. Ő úgy tudta, az internet mindent megold.
Én úgy tudtam, volt Magyarországon egy oktatási reform. Bevallom, nem tudom, mit tanítanak most informatikai ismeretek címén otthon, de mondjuk nem ártana egy gyorstalpaló Google-használatból. Nyelvtanórán meg egy kitérő arról, hogy is működnek a fordítóprogramok.
Bár valamiért úgy hiszem, nem nagyon tanítanak ilyesmit.
Miért?
42.

Patások Zion mellett

Zion National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még a hétvégi kirándulás alatt rögtönöztünk egy keveset és alaposan átírtuk az utitervet: elmentünk Zionba. (Nem a Mátrixbélibe, hanem a nemzeti parkba.)
Pár éve nagyon jókat kirándultunk itt. Yodával ilyesmire nem volt lehetőségünk, de azért átautózunk a parkon.
Érdekes, hogy két év alatt mennyire elfelejtettük az alagutat, amin keresztül át lehet jutni a hegy másik oldalára. Most ilyesztőnek tünt a végtelen sziklacső, amit még a T-Modellre méreteztek. A nagyobb lakókocsik kedvéért le is kell állítani néha a forgalmat.
A másik oldalon aztán egy végtelen szerpentin következett, azt hittük, sose érünk le. Erre emlékeztünk: itt kapaszkodtunk fel a SAAB-bal egy óriási dugóban és nem volt világos, a hűtővíz forr-e fel előbb, vagy elérünk a tetőre. Felértünk. A SAAB-ban meg lehetett bízni.
Elképesztően meleg volt. Tűzött a nap és a faluban virágoztak a gyümölcsfák. Hihetetlen volt, hogy reggel még havat láttunk Bryceban. Persze az majdnem 1000 méterrel magasabban volt, de egy dolog ezt tudni és egy másik érezni a márciusi kánikulát.
Yoda szereti a patásokat, ezért elvittük egy állatsimogatóba. Két dollárért lehetett venni patáscsemegét és etetni mindent, aminek szarva és tőgye volt. Mi a bölényeket kihagytuk, de az össszes többi négylábúval összenyalattuk a kezünket.
A kisebbeket Yoda kedvelte, a nagyobbakon közelségünk biztos tudatában keresztülnézett. Szerencsére egy bölény se jött közelebb, így nem került sor a kutya önbizalmának és a cég kerítésének tesztelésére.

Megint hó

March
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még késő éjjel megírtam a reggeli posztot arról, hogy milyen jó is a Zion Nemzeti Park. Hogy mennyire izgalmas még átautózni is rajta.
Reggel aztán kinéztem az ablakon és csak bámultam kifele. Tegnap még Yodával lila, rózsaszín és sárga virágokat fotóztunk egy szál ingben a hegyen.
Az időjárásjelentés már szombat óta mondogatott valami ilyesmit,de más látni a saját szemünkkel a hirtelen lehulló pár centi havat. És még szakad!
Remélem, ez lesz a tél utolsó fuvallata, bár 1200 méter magasan, 3000 méteres csúcsok között ilyesmivel óvatosan kell bánni. Mindensetre jobb, mint Minnesota, ahol októberben leesett az első hó, aztán április végén elolvadt. Volt, hogy egy hónapig nem volt -10 C-foknál magasabb hőmérséklet. Szóval, nem is olyan rossz ez.
Csak alig van mókus.

Reggeli séta

s2
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda úgy döntött, hogy elvisz sétálni. A hegyekbe vitt a város fölé. Közel is van, lehet ingyen parkolni, rengeteg kutyát látni. Yoda figyelmes, mert tudja, hogy lehet gyönyörködni a tájban, tehát én is jól szórakozom.
Felmásztunk a hegy lábánál húzódó ösvényre és ott haladtunk az U-betű fele. Az egyetem felett ugyanis van egy nagy U-betű, ami az University of Utah-ra utal. Fontos sportesemények alkalmával kivilágítják az U-t. Mi világosban néztük volna meg a hatalmas betűt.
Yoda meg-megállt, hogy megszaglálja a hosszú tél után dehibernálódó rágcsálók nyomait. Egyszercsak láttam, hogy valamit nagyon meg akar nézni. Néztem, mi az, amit a kutya ennyire néz. Nem nagyon akartam hinni a szememnek, de aztán muszáj volt: egy őzlábat talált szegény ártatlan állat. Nem őzláb gombát, hanem valódí őzlábat. Patával, kis hússal, bőrrel. Őz nem volt a lábon, de így is horror látvány volt a combközéptől patáig tartó végtag. (Mennyivel szimpatikusabb a sonka otthon! Pedig abból is kiáll egy csont.)
Lehet, valami ragadozó hozta ide a lábat. Az, hogy a saját lábán jött volna ide, az valószínűtlen.
Nagy nehezen Yodát sikerült elszakítani a lábtól. Feljebb másztunk a hegyen, innen már remekül látszott a Moran modern épülete és az U is. Az egyetlen gond az volt, hogy az U és köztünk volt egy mély völgy. Nem akartam lefele menni, elindultunk felfele, hogy majd a nyeregnél megkerüljük a völgyet. Az első csúcson rájöttem, ezt a völgyet jó pár óra alatt tudnánk csak megkerülni. Letettem róla, inkább a lábat nagyívben kikerülve visszaereszkedtünk az autóhoz. Pedig micsoda pörkölt lehetett volna belőle.

Salt Lake City utcái

Salem
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mindenki azt kérdezgeti tőlünk, milyen rendőri akció is történt a közelünkben. Volt, aki összekeverte az eseményeket a Trolley Square-en törént lövöldözéssel.
Igazából nem teljesen tiszta, mi is történt.
Amikor elindultunk volna a bankba, gyanús lett a csend. Aztán láttuk, hogy az utcánk vége le van zárva. Azt is láttuk, hogy a főút is le van zárva. Láttunk pár szomszédot is ácsorogni, de tanácstalanok voltak. Aztán láttuk, hogy rengeteg a rendőr. Az egész 5 sávos útat keresztutcákkal együtt lefoglalták maguknak.
Pár dolog azért apránként kiderült.
A megyei seriff igazoltatni akart valakit, akiről kiderült, hogy drogfutár. Mivel futár volt, futni próbált. Mivel ez Amerika, autóval próbált futni. El is indult, csak valahogy egy mellékutcában átszaladat a zöld sávon, kitört egy fát és landolt egy kertben. A seriffnek ekkor elege lett az ámokfutóból és lelőtte.
Az még nem derült ki, hogy a gonosztevőnél volt-e fegyver, lövöldözni akart-e, vagy csak udvariasan hátbalőtte magát.
A lényeg, ha itt szól a rendőr, hogy álljunk meg, meg kell állni. Keményebbek, mint Chuck Norris.

Yoda és a parfüm

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodát én sokszor emberi lénynek tekintem. Nem tud fogni, beszélni, de igazából ez nem zavarja. Ráadásul van pár nagyon is emberi vonása.
Szereti magát parfümözni. Egyfelől szerencsére a Yoda féle parfümök, szemben a női pacsulikkal nem váltanak belőlem ki instant hasmenést. Másfelől azonban ízlésvilágunk nem egészen egyezik Yodával. Ő imád különféle dögökbe és ürülekekbe hempergőzni.
Mivel ebben a szállodában 20 dollárt számoltak fel éjszakánként a kutyára pótdíjként, mi lelkiismeretfurdaslás nélkül kimostuk a kutyát a zuhanyozóban.
Miután szárazra dörgöltük az állatot a szállodai törölközővel, felengedtük a szoba egyik franciaágyába. Az állat elégedett sóhajjal tünt el a két párna között. A boldog állapot persze nem akadályozta meg abban, hogy másnap megint bele ne henteregjen valami szarba. Ekkor azonban - alapos szaglászás után már otthon mostuk meg az állatot.

Calf Creek

Pictographs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régebben is olvastunk erről a helyről, a flickr-en fotókat is láttunk róla. Most eljöttünk.



A Calf Creek a puszta közepén van két reménytelen falu között. Ezekben a falvakban - amíg volt buszközlekedés - csak odaútra szóló jegyet adtak a fiataloknak. Busz már rég nincs errefele, fiatal talán még akad a turizmusnak köszönhetően.
A sok hibbant, a forró kövek közt botladozni akaró embernek köszönhetően visszaköltözött az élet erre az eldugott, másfél magyar megyényi - úgy 7500 km2-es - területre. A sivatagot Clinton nyilváníttatta védetté. Rossz nyelvek szerint azért, hogy hergelje a konzervatív utahiakat. A helybeliek sokáig hallani se akartak a védettséggel járó maceráról, de lassan kezdenek rájönni, a fura városi, ne adj Isten, san franciscói látogatok, uram bocsá, homokosok egy csomó pénzt hagynak itt. Begyalogolnak a sivatagba, terepjárót, vezetőt bérelnek, vagy ha nem, saját autójukkal robbannak le és akkor kihúzásukhoz kell a helyi munkaerő.
A hely egyébként annyira eldugott, hogy még 1875 körül is találtak itt feltérképezetlen, ismeretlen folyókat.
Mi csak egy 10 km-es sétára vállalkoztunk most. Az autót letettük a parkolóban, kifizettük a becsületkasszában az 1 dolláros belépőt, megettük a saslikot, beírtuk magunkat a könyvbe és elindultunk.
A pléhdobozban őrzött könyv arra való, ha valaki elveszne, tudják, kit kell keresni. A ranger (mint Chuck Norris) néha benéz a parkoloba, van-e ott több napja elhagyott autó. Ha van, megkezdődik a mentés. Ez a kanyon egy látogatott hely, ráadásul elveszni se nagyon lehet benne, máshol azonban nem árt az óvatosság.
Az ösvény kellemes volt, alig emelkedett vagy süllyedt. A sziklás völgy alján a patak partján kis oázist láttunk. Az 1800-as években egy farmer megpróbált itt dinnyét termeszteni. A dinnye meg is termett, csak nem nagyon volt kinek és hova eladni. Ma már nyoma sincs a dinnyeföldeknek. Pár Fremont sziklarajz emlékeztet arra, hogy a völgy jóval a sápadtarcú bejövetele elött lakott volt.



Yoda minden egyes követ tüzetesen megszagolt befele. Nagyon élvezte a sétát. A szurdok végében levő vízeséstől kicsit tartott. A több száz méter magasból aláhulló vízfüggöny csodás látvány volt. Ha picit melegebb lett volna, meg is fürdünk a tóban. Így csak visszafordultunk és még egy órán át nyeltük a port. De legalább találtunk valami ennivalót Tropicban.

Uti elemórzsia

Saslik
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel nagyon elcsúsztunk a Bryceba indulással, rendesen enni sem volt időnk, kénytelenek voltunk egy-egy hamburgert elfogyasztani, pedig ott volt a sütőben készen a sok-sok finomság.
Pár napja csináltunk saslikot. A saslik készítése a népi mondás szerint nagyon egyszerű: kell hozzá egy sas, azon úgyis van lik.
Mi nagyjábol ezt a receptet követtük, csak sas nélkül:
Vettünk a boltban mindenfélét, ami színes és ehető. Ezt kiegészítettük kockákra vágott csirkehússal, majd készítettünk egy páclét. Olajat, sót, borst, citromlét és sok-sok majorannát kevertünk össze, majd beleáztattuk a húst, a squasht, a piros és a zöld kapiforniai paprikát, a hagymát Ázott a sok cucc egy pár órán át, aztán karóba húztuk, rá a sasliksütő spirálra, majd betettük a sütőbe 40 percre. Csináltunk hozzá egy kis valódi rizst is.



Mivel maradt egy csomó páclé, elővettünk a feneketlen mélyhűtőből egy kis disznóhúst, felaprítottuk és betettük a páclébe. Utána dobtunk pár krupmlit és hagymát. Másnap pedig pár szem retek társaságában húztuk őket karóba.
Megenni már útközben, hideg ettük meg a sertéssaslikot. Így is finom volt. Csak lefotózni nem volt időnk. Persze műanyag ételhordóban nem is mutatott olyan jól.

Bryce Canyon

Bryce Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két éve nyáron már voltunk a Bryceban. Akkor nagyon tetszett. Most arra voltunk kíváncsiak, milyen lehet ez a hely télen. Mivel a nemzeti park bőven 2000 méter felett van, hidegre számítottunk. A napi időjárásjelentés -10 fokos éjszakai hidegről szólt.
Ehhez képest, amikor reggel kisétáltam Yodával megöntözni a szálloda udvarát, nagyon kellemes idő fogadott. Hétágra sütött a nap, meleg volt.
A nemzeti parkokban a kutyák nem nagyon mozoghatnak, ezért csak végigautóztunk a Bryce-on. Most is elképesztően szép volt - és hideg. Nyáron majdnem beleolvadtunk a sziklákba, most majdnem beléjük fagytunk.
Az erozió létrehozta sziklakéményeket a valamikor itt élő indiánok Anka-ku-wass-a-wits-nek hívták. Szerintük valamikor emberek voltak, a Legendák Népe, akiket a ravasz kojote kővé változtatott.
Egy Bryce nevű skót származású mormon próbált itt megélni népes családjával. Szerinte a kőkémenyek fő funkciója az volt, hogy ne találja meg a közöttük elveszett teheneit. Róla nevezték el a helyet is. Brycenak annyira elege lett a tehenek kergetéséből és a szárazságból, hogy egy jóval nedvesebb helyre, Arizonába költözött. A megmaradt telepesek egy 15 km hosszú csatornát ástak a sivatagba, hogy jöjjön ide egy kis víz. Ehelyett főleg turisták jöttek, akikből egy Ruby nevű ember csinált sok-sok pénzt. Ő építette az első tisztességes szállást, szervezett túrákat és leszármazottai ma is szállodákat, kempingeket, boltokat üzemeltetnek itt.
Szerencsére ebből most télen nem sok minden látszott. Csend volt és nyugalom, még a szuvenírboltok se nyitottak ki.

Orvoshoz visszük az Almát

Yoda, Mac and the PC
Originally uploaded by ribizlifozelek

Meglehetősen nehézkesen indultunk el Tropic fele. Már majdnem sikerült csomagolni, amikor Alma megpróbált letölteni magának pár update-et és ettől meghalt. Ki lehetett kapcsolni, be lehetett kapcsolni, de csak mosolygott a képernyőn az a nagy Alma, de nem történt semmi.
Microsoftos tapasztalataim alapján kiszedtem az akkut - semmi. Megpróbálkoztam a cache törlésével, semmi. Aztán elindítottam a gépet az installáló CD segítségével. Elindult. Lefuttattam egy hardver-ellenőrzést. Minden jól működött.
A különféle frissítések akadhattak össze.
Kiderült, hogy a közeli Macintosh-boltban ingyen megnézik, mi van a rohadó almákkal. Kértünk online időpontot és mentünk.
Egy fali táblán látszottak a nevek és az időpontok, volt, aki ősrégi Dell laptopra telepített OSX-et hozott, más iPhone-nal jött, megint más egy egész asztali számítógéppel jött. A guruk elmélyülten próbáltak életet lehellni a különféle kütyükbe.
A mi Almánkat egy USB-meghajtóról indították el, letöltettek vele újra minden frissítést és ekkor ismét működött a gép. Indulhattunk!

A vidéki Utah

Tropic
Originally uploaded by ribizlifozelek

A vidéki Utah olyan, mint a kisvárosi Magyarország. Jó, a hegyek nagyobbak. Télen van hó. A farmerek hatalmas terepjárókon terelik a jószágot. Ja és errefele hiába csinálnának útzárat tiltakozásul: senki se venné észre, ez a környék annyira vidék.
110 km-et autóztunk a kirándulás óta, ez alatt láttunk három falut. A falu szó egy eufemizmus. Egy postát, egy csődbement videokölcsönzőt, egy templomot és egy benzinkutat láttunk az egyikben. A másikban volt egy bank és pár sivatagi, hegyi vagy terepjárós túrákat szervező cég. Volt még bennünk néhány ház. Ahol laktunk, az a 10 telepített lakókocsiból álló település világvárosi képet mutatott: volt benne egy útkereszteződés, a Fő utca és a Központi utca sarka. Volt benne két motel, három ajándékbólt (ebből három zárva), egy a holtszezonra ideiglenesen elhunyt pékség és két vendéglő. Igazából az elmúlt 110 km első vendéglői. Meg 30 km-re, a Bryce Kanyon Nemzeti Park bejáratánál volt még pár vendéglő, de közülük csak egy felső-középkategóriás üzemelt 9-ig.
A falunkban, Tropicban üzemelő vendéglátóipari egységek 50%-a este 8 fele már bezárt. A másikban 8:15-kor még felvették a rendelést, 8:45-kor elhajtottak egy éhhalál szélén álló utazót, hogy már zárva a konyha, mi megkaptuk a vacsoránkat, egyenesen a mélyhűtőből, aztán mehettünk aludni a szállodába.
A másik éhező turistára sanyarú sors várt. Még elcsíphette a nemzeti park bejáratánál a boltot, ahol vehetett valami szárazat vagy mélyhűtöttet, vagy 130 km-re ide, az autópályánál lévő Burger Kingben próbálhatott szerencsét. Vagy megpróbálhatott elütni egy szarvast. Talán ez volt a legjobb, mit tehetett.

Tavaszolás

Kihasználandó a tavaszt, elmegyünk pár napra. Ez alatt valószínűleg kevesebb lesz a blogbejegyzés.

Persze iPhone-ról fogok írkálni egy keveset, de valószínűleg nem ez lesz a fő elfoglaltságunk.
Csütörtök délután elindulunk délre, a Bryce kanyonhoz. Megnézzük a kanyont és lehet, sétálunk egy nagyot egy kanyonban, megnzézünk pár romot és sok-sok vízesést.

Az autót felkészítettük az útra: lemostuk.

Valószínűleg szombaton jövünk vissza. Az időjósok szerint sütni fog a nap. A mormon sivatagi riviérán 21 fok lesz – árnyékban. Persze, ahova megyünk, ott 10 fok lesz. Éjjel is és nappal is. Nappal +10. Éjjel -10.

Egy kút

Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek

(A fénykép NEM a helyszínen készült.)
A Liberty Park közelében már többször láttam egy terecskén embereket sorbaállni. Messziről nem derült ki, pontosan, mit csinál az a sok ember a parkban. Igazából messziről az se derült ki, hogy egy parkról van szó. A terülert inkább nézett ki egy elfuserált téglakiállításnak vagy egy hetvenes évekbeli nonfiguratív szobornak.
Közelről látszott, emberek töltögetnek egy forrásnál kannákat. Megtöltik őket, aztán elautóznak.
Megtudtuk, egy artézi kút vizét viszik haza. Ha sznob akarnék lenni, azt mondanám, a forrás vize lágyabb, mint az, ami a csapból folyik. Nem vagyok sznob - azt hiszem - így csak annyit mondok, ez az artézi víz legalább annyira vizes, mint a csapi víz.
A kutat már a mormon telepesek is használták, mindőn gránittömböket hordtak le ökörháton a Cottonwood kanyonból. Most a helybeliek hordják haza a finom vizecskét. Ingyen ásványvíz. És még csak baci sincs benne - legalábbis mi még mindig tünetmentesek vagyunk.

A legmélyebb kétségbeesés

Santa Fe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja épp körözöttet kevertettem a rabszolgával , amikor láttam, hogy fogytán a pirospaprika. Minnesotában a helyi abc-ben lehetett valódi szegedi pirospaprikát kapni. Most azonban már egy dobozra apadt a készlet. Egyetlen egy picike dobozkára.
Szívembe jeges félelem markolt: mit fognak szólni őseim, ha odáig süllyedek, hogy latin-amerikai paprikát teszek a pörköltbe? (A mexikói lenne a legjobb megoldás, mert ott még a zászló is hasonló.) A kilátások szomorúak: növényi terméket nem nagyon lehet ide legálisan behozni. Az itteni boltok mind mexikói pirospaprikát kinálnak. Mit fogok én a körözöttbe tenni? Mivel ízesítem a gulyást? Mit szórok az uborkasalátára?
A jövő sanyarúnak tünt.
Most először értettem meg Vörösmarty Emberek című versét, sőt egyes sorait kifejezetten találónak éreztem:

S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

Aztán az örök éjszakában felvillant a reménysugár, mint a Költő elött a nála 25 évvel fiatalabb Laura hamvas ... orcája.
Az Amazon árul pirospaprikát. Magyart. Lehetett választani kalocsai és szegedi között. Szegedit vettünk. A posta meghozta.

Nem láthatok sem földet, sem eget,
Csak tégedet, csak bűvös képedet.

Vörösboros csirke

DSCF1671
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eddig tartottam a francia konyhától. Valahogy úgy képzeltem, hogy egy malomkerék méretű hófehér porcelán tányék közepén egy szál petrezselyem fedezékébe húzódik egy fél csirkeszárny.
Most, hogy átrendeztük a lakást és kivettük a könyveteket a dobozokból, előkerült egy French - delicious classic cuisine made easy című könyv.
Általában félek azoktól a könyvektől, amik azt ígérik, hogy egyszerűen, otthon meg tudok valamit csinálni (pl. Egyszerűen - vízszerelés), de ez a sorozat már bizonyított párszor. Elkezdtem lapozgatni: tetszett, ezért kiválasztottam egy jónak tűnő receptet. Szemben az indiai, kínai cuccokkal a francia konyha úgy tünt, az én konyhai kultúrörömből való. Azaz, ha valamilyen hozzávaló hiányzik, tudom mivel pótolni. Érzem, mennyit lehet az adott fűszerekből beletenni, stb. Ezt a receptet is egész jól sikerült a lehetőségeinkhez idomítani.
Előkészítettem a hozzávalókat és hamarosan a tűzhely összes platniján lobogott a tűz. (Tudom, elektromos tűzhelyünk van.)
Az apróra vágott, megsózott, megborsózott csirkét egy nagy serpenyőben 10-12 percig erős lángon, kevés olajon sütöttem, amíg aranybarna nem lett. Ekkor félretettem, utána töltöttem egy kis olajat és negyedekbe vágott hagymát pirítottam rajta. (Ha van gyöngyhagyma, sokkal látványosabb az eredmény. Ha nincs, hát Istenem...) Egy másik edényben vajon megpirítottam az ugyancsak negyedelt gombát.



A hagymás olajba beleszortam egy kis lisztet és két percig kevergettem, majd beleöntöttem másfél csészényi (2.5 dl) bort. A recept legalább 3 deciről szólt, de nem kell mindig komolyan venni a franciákat. A bort addig melengettem, amíg fel nem forrt; hagytam egy percet rotyogni, közben kevergettem egy kicsit, majd beleszórtam a gombát, a csirkét és egy csészényi csirkehúslevest. Lassú tűzön, fedő alatt hagytam főni 40-50 percet. A recept szerint ezt a levest így ahogy van meg kell enni. Esetleg kiszedni a zöldséget, húst, elforralni a lé harmadát, visszatenni a csirkét és mindezt megenni. Ismét eltértem az utasításoktól: leszedtem róla a lé javát és maradékot rizzsel tálaltam.
Vive la France!

Egy fényképezőgép

Venice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsonyra az egyik meglepetés egy új fényképezőgép volt. Lett volna. A 10 megapixeles Olympus Evolt E510-ról elképesztően jókat írtak. Én pedig még csokit enni is elfelejtettem örömömben, amikor megláttam.
A gépről csodaszépeket írtak. A gép csodajó képeket csinált. A gép mindent tudott.
Csak nem szerettük.
Az előző, közel sem ennyire profi, de azért meglehetősen jó képeket készítő Fuji Finepix S5000-hez képest nehéz volt. Elképesztően nehéz. Ráadásul két készlet objektív volt hozzá. Gyakran mászunk fel hegyre. Yodával sokszor tűnünk el a kanyonok mélyén, viszünk mindent, de nem lelkesített a gondolat, hogy a túlélőcsomag kiegészüljön egy extra lencsével. Abba meg bele se mertem gondolni, hogy esetleg egy kellemes homokviharban cserélgetem a lencséket.
Aztán megfogtam a gépet. Nem kellett volna. Az árkategóriájához képest szerintem nagyon silány műanyagból készült. Megint visszatérek a Fuji-hoz: azt jó érzés fogni. Ez meg olyan volt, mintha az ember egy fröccsöntött kínai focilabdát simogatott volna.
Balkezes vagyok. Súlyos bűn: bal kézzel nem lehet rendesen fogni a masinát. Jobb kézzel meg csak bénáztam. Tudom, nem a gép nagy, hanem a kezem kicsit.
Az LCD kijelző szintén óriási csalódás volt: sok alsó kategóriás modellben jobbat láttam.Sok 1999-ben gyártott laptop jobb képminőséget produkált. Na jó, nem jobbat, de ugyanilyet. Szerintem a gép azért is volt ekkora, hogy elférjen rajta a sok gomb. A rendszer elképesztően gyorsan felállt és azonnal tüzelésre kész volt. Röptében lehetett vele másodpercenként három lövést elereszteni a madarak szárnyára. Csak a beállításhoz kismillió kapcsolót kellett lenyomni, amik a gép legkülönfélébb síkjaiból álltak ki. A legkönnyebben úgy lehetett valamit lenyomni, hogy célra tartottunk. A sok gomb közvetlen, gyors vezérlést biztosít. Egy menürendszer áttekinthetőséget. Ezen sajnos a menürendszer se volt igazán áttekinthető. (Tudom, el kell olvasni többször a gépkönyvet.)
Teljesen amatőrök vagyunk. Szeretünk kattintgatni. Nem szeretünk cipelni és a dromedár dolgokat főleg csak tevéből szeretjük. Visszaküldtük. A csodás képek dacára maradtunk a hasonlóan jó dolgokat alkotó régi gépnél.

Harc a drótokkal

drotok
Originally uploaded by ribizlifozelek

Került egy új heverő a nappaliba. A két méter hosszú lapokra szerelt bútor valahogy beóvakodott az autóba és eljött hozzánk. Ha már ott volt, össze kellett szerelni. A régi heverőt átvinni a vendégszobába nem volt nehéz. A 35 kilós dögöt összereszelni nem volt gond, de hogy beférjen, át kellett költözteni a számítógépet.
Igazából nem egy számítógépről van szó: van itt egy gép, egy ethernet elosztó, egy modem, egy drótnélküli access point - Füles - és egy skypetelefon. Meg egy palmi dokkoló és egy pár hangszóró, kiegészítve egy iPhone-tartóval. Mindenhonnan drótok mennek mindenhova. USB, ethernet és telefonkábelek keverednek csak láncfürésszel megoldható gordiuszi csomóba. Az első másfél óra csomó kibogozásával telt. Tíz perc volt a szöszök kitakarítása, tíz a gép és a többi nyavaja áthelyezése, majd negyven percbe telt mindent újra összerakni. Persze nem működött.
Az ethernet elosztót árammal ellátó kis transzformátor meghalt. Egy másik, hasonló transzformátorral helyettesítettem. Igaz, alacsonyabb feszültséget ad le, de működik a dolog. Remélem, kihúzza addig, amíg nem guberálunk egy másikat.

SPAM

SPAM Museum
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon megijedtem Azt hittem, nincs itthon SPAM. Aztán szerencsére megtaláltam.
Mi az a SPAM?
Erről pár éve írtam már valamit, most részben átemelem ide:

Kellemes vasárnap reggel volt. Kinn enyült az idő, reggel már csak -22 fok volt. Egy ilyen nap nem hegyet kell mászni, sőt, egy ilyen nap a genfi konvencióval ellentétben áll kimenni az utcára. Ilyenkor múzeumba kell menni. Minnesotában persze a választék annyira nem bőséges, se hegy, se sok múzeum. Olvastunk azonban a SPAM Múzeumról. Ez egy olyan dolog, amit látni kell. A SPAM Minnesota egyik leghíresebb terméke, amit a világon szinte mindenütt ismernek. A SPAM nem azonos a spam-mel, ami kéretlen reklámlevelet jelent és ami gyakran tartalmaz olyan ajánlatott, hogy a címzett férfiú páratlan szervét megtoldják pár centivel (az orrát?). A címzett gyakran nő, de ez a küldőt nem zavarja.
A SPAM eredeti jelentése egész más. A SPAM, az egy életérzés, az amerikai kultúra része, legalább annyira mint a texasi barbecue. Csak a berbecueval még nem nyertek háborút. SPAM-mal többet is. Olyan ez, mint a Mc Donald's. Csak nálunk nem ismerik. Persze, mi hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbat átvenni, a jó dolgokat meg elutasítani. Ilyesmi a SPAM is. Nagyjából.

Az Egyesült Államokban 1935-ben jelent meg az első dobozossör. Egy jól menő húsfeldolgozó cég örököse meg úgy gondolta, ha ez megy sörrel, megy cégüknek legjobb termékével, a fűszeres sonkával (spiced ham -SPAM) is. (Angolul jobban hangzik, if beer can, SPAM can.) 1937-ben elkezdett sonkaféléket konzverbe csomagolni. Nagy év volt. Befejezték a 66-os utat három időzónán és nyolc államon át Chicagótól Santa Monicáig 2448 mérföld hosszan (ez durván 39 millió SPAM-konzervnyi táv). A termék sikeres volt. Az emberek vették a minőségi sonkakészítményeket, mint a cukrot.

A konzerv ízére az adminisztráció is rákapott, a kölcsöbérleti szerződés keretében a nácik ellen harcoló angoloknak nemcsak fegyvereket, hanem nagy mennyiségű konzervsonkát is szállítottak. Méghozzá annyit, hogy sok angol azt hitte, hazait termékről van szó. Talán hálából, ma is rengeteget fogyasztanak belőle. Később a keleti frontra is jutott a SPAM-ből, talán ezért is tartottak ki az oroszok – legalábbis Hruscsov mondott valami ilyesmit. Az egyik érv, amivel Hormel, a cégtulajdonos meggyőzte a szőrösszívű burokratákat arról, hogy nekik SPAM kell, roppant egyszerű volt: az ő termékeiket hasáb alakú dobozba csomagolták, így sokkal kisebb a helyveszteség, mint a kerek hengeres konzervdobozok esetében. Az amerikai katonák is SPAM-et pakoltak a borjúba, ezzel mentek harcolni. Olyasmi volt ez – jóval ehetőbb kivitelben -, mint nálunk a gyíkhús, amiből szerinem a HM még mindig óriási stratégiai készleteket őriz valahol a Mecsek gyomrában egy szupertitkos bázison.

Egy ilyen múzeumot látni kell, elindultunk hát SPAM-nézőbe. Az út a szokásos rónán vezetett kersztül, láttunk egy egy magtárat és egy, a végtelenbe vesző aszfaltcsíkot a nagy semmiben. És mentünk, csak mentünk, csak mentünk, amíg el nem értünk Austinba. Nem a texasiba, annyit nem autóztunk, csak a minnesotaiba. Lassan 110 éve itt van a Hormel család birodalma. Hagyománytisztelő emberek, a többi nagy céghez hasonlóan ők nem költöztek be egy nagyvárosba, nem telepítették át olcsóbb helyre a termelést és a kutatást. A sonkakonzerv ott készül, ahol közel 80 éve kitalálták (meg Koreában, meg Dániában, de ez más tészta, izé, sonka).

Egy darabig bolyongtunk a városkában, amin látszott, nem épp szegény hely. Meg az is, itt minden Hormel.

A városka szélén, az autópálya mellett áll a SPAM múzeuma, bejáratánál egy röfiket terelő Hormellel. Az őr megkérdezte, hova jöttünk. Múzeumot nézni, feleltük kicsit megszeppenten, mire megmutatta, hova kell parkolni. Parkoltunk és beléptünk a múzeumba.

A bejárat fölött a világot körbevevő SPAM kompozicióját vettük először észre, aztán már jöttek is fogadásunkra. A múzeum ingyenes, és egy 15 perces mozival kezdődik, ahol vidáman elmondták, milyen jó is SPAM-et enni. Ezt mi is tanúsíthatjuk, nemcsak azért, mert már csináltunk ilyet, hanem azért is, mert amint vége volt a vetítésnek, megtámadott minket egy néni és hozott egy tányér frissen sütött sonkát, ropira tűzve, kostolónak. A hölgy különben a komatállal még többször is rajtunk ütött.

A múzeum igen tetszetős volt. Minden apró részletre ügyeltek, még arra is, hogy az ajtók röfi formájúak legyenek. Játék volt az egész, de nagyon aranyos. Megtekintettük az alapítók boltjának mását. Ők még disznózsírt is árultak gigászi edényekben, ma azért ez nem annyira kurrens cikk, ezért örültem meg a múltkor a faluvégi szupermarketben, amikor a polcon felfedeztem pár dobozkával.

A régi boltban interaktívan lehetett hallgatni mindenféle okos dolgot a családról és az üzlet történetéről. Egy régi telefonközpontot kapcsolgatva híreket olvashattunk, láttunk egy régi, csodaszép pénztárgépet, meg 80 éves konzervdobozokat. A gyerekek is jól szórakoztak, rendeztek nekik SPAM-vetélkedőt, csomagolhattak időre egy 'gépsoron' SPAM-et (mi is csomagoltuk, jelentem, az alatt az idő alatt, amig mi elkészültünk 6 dobozzal, a gyár kiköpött magából 800 darabot.

Az egész kiállításon végighúzódott egy futószalag, ami SPAM-eket szállított körbe-körbe. De láttunk egy termékbemutató boltocskát is, rengeteg jópofa térképet, meg egy műanyag hamburgert a plafonon. Tetszett. A múzeumi boltban mindent lehetett venni, ami SPAM. SPAM-pólót, SPAM tollat, hűtőmágnest, szakácskönyvet. Bevásároltunk és jöttünk haza. Ebédre azért vadasmarhát ettünk.

TAVASZ VAN!

flower
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ez annyit tesz, hogy valóban tavaszi az idő: szeszélyes. Egy ősi utahi mondás szerint, ha nem tetszik az időjárás, várj öt percet.
Reggel hétágra sütött a nap, virágok ásták ki magukat a földből, madarak szívták tele kis tüdejüket éltető oxigénnel és véreb méretű macskák nyarvogtak a háztetőkön.
Egy szál ingben mentem vásárolni, egy szál ingben csavarogtunk Yodával és egy szál pólóban tavaszi nagytakarítottunk.
Aztán hirtelen eltünt a nap az égről, a madárkáknak elfogyott az oxigénjük és pár perc múlva szakad a hó. A hatalmas, kemény pihék (jégtömbök?) hangosan kopogtak az esőkabátokon.
Reggel sütni fog a nap.
Szép ez a tavasz. Lehet nyitott ablaknál takarítani.

Egy kis süti

Racsos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha azt mondom Yodának, hogy HÁZ, az eb beszalad a kutyaházba és lelkesen néz. Ma már nem feltétlenül a falatkáért csinálja (DE, azért). A tanulási folyamat alatt azonban rendesen fogyasztotta a csemegéket. Valami ilyesmi történhet a diákokkal is: hatalmas mennyiségű sütit készítettünk nekik, hogy serkentsük az agyműködésüket a szünet előtti utolsó pénteken.
Rengeteg rácsos készült.
Rácsost készíteni most, hogy van egy konyhai rabszolgánk, nagyon egyszerű: fél kilo lisztbe bedobunk 25 deka sótlan vajat, két kanál sütőport, két deci tejfölt, pici cukrot és vanília aromát. A rabszolga szépen összekeverte a cuccot, aztán a tészta kinyúlt, készült belőle pár hosszú rács. A tésztára sok-sok baracklekvár került, a lekvárt berácsoztuk, aztán az egész ment a sütőbe 35 percre. Aztán még egyszer.
Maradt egy kevés tészta, azzal kísérleteztem egy keveset. Golyókat csináltam belőle.



Egy részüket csokikrémmel töltöttem meg, másik részüket kókuszreszelékkel, a harmadikat pedig egy keksztortához meghámozott háztartási kekszből visszamaradt vaníliakrémmel. A kókuszos süti túl száraz lett, az összes többi finomnak bizonyult.

Aknamező

Mine field
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda imád enni. Pizzát, parizert, kecsöpöt, dinnyét, szőlőt és húst. A kutyaeledelt nem szereti, de ez más tészta. Ja, a tésztát is szereti.
Az evésnek van egy természetes folyománya: amit megeszik, az el is távozik belőle. Szerencsére a távozó anyag általában, khm, nem folyomány. A lényeg, hogy amikor Yoda elvisz minket sétálni, mindig elteszünk pár zacsit. A hátizsákom, nadrág- és kabátzsebeim mind tele vannak zacsikkal. Ez egyfajta reciklálás: nem veszünk reciklált műanyag zacskóból készített kutyakaka-zacsit, hanem a bolti zacsiba csomagoljuk a kutyakakát. Én a legjobban a zöldséges zacsikat szeretem, nagyon vékonynak tűnnek - azt a tapintást, azt feledném -, viszont erősek. A normál füles zacsik viszont könnyen kiszakadnak. Ez városban is ciki, de hegyen, ahol mászás közben parittyaként lóbálódik a termék, beláthatatlan következményekkel járhat.
Mi mindig feltakarítunk Yoda után. A ház lakói is így tesznek - egy kivétellel. Nem tudjuk, ki a kivétel, de nagy kutyája lehet. Az állat rendes: mindig ugyanoda pottyant egy akkorát, mint egy megtermett ember. A sapiensek ezt nem szeretik. A canusok azonban igen, lelkesen szagolgatják az egyre terjedő kupacokat. Persze ez az élmény közelébe nem érhet ahhoz, amit Yoda akkor élt át, amikog talált egy hegynyi bölényszart.

A Bogárember visszatér

We have a bug
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap délután teletacepaozták a házat. Mindkét bejárati ajtóra és minden lakásajtóratettek egy hírdetést, miszerint másnap egy órakor jön a Bogárember és spriccelni fog.
A Bogárember, kövér, asztmatikusan lihegő fickó, olyam, mint a rovottmultú hajóorvos Kvasztics Fedor. Fhér egyenruhában érkezék, bakancsban és liheg. Fegyvere az övén fityeg, egy fél méter hosszú valami, amivel mintát vesz vagy éppen spriccel.
A Bogárember szereti a csokit. Mindig megkínálom és mindig örömmel vesz egy darabkát. Lehet, ezzel megrövidítem az életét, de nem látszik emiatt sértődöttnek.
A Bogárember ellenőrzi, vannak-e rovarok és rágcsálók a házban. Mindig jön, ellenőriz és megy. Ezért nem értettük, miért kerítettek most a Bogáremberénél is nagyobb feneket a dolognak. A felhajtás miatt arra számítottunk, mindent vastagon belep majd a rovaritró por, azzal fogjuk só helyett ízesíteni a vasárnapi ebédet.
Aztán csak annyi történt, hogy a Bogárember spriccelt egyet a konyhában, egyet a fürdőszobában, de akkorát, hogy azzal semmiben sem tehetett kárt, megette a csokiját és ment. Yodának még arra se volt ideje, hogy megegye.
Biztos vagyok benne, hamarosan jön megint.

Aranka!

Biertan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Iskolában, még az átkosban, azt tanultam, hogy a magyar nyelv egy és oszthatatlan, tájszólás létezik, de nincsenek dialektusai, legfeljebb szöged környékén beszélnek furán, meg Móricz Rózsa Sándor című regényében.
Pár éve aztán pár okos ember társaságában szállodákat néztünk Székelyföldön. Vacsorarendeléskor a többiek egy szót sem értettek a menüből. Lefordítottam a rejtélyes szavakat (pityóka, paszuly, stb) és nagyon finomat vacsoráztunk.
Másnap egy rendőrtől kérdeztük meg, merre is van a városból kivezető út – akkor már nemcsak szavakat, de az egész szöveget nem értették. Lefordítottam. Három, az átlagnál jóval műveltebb ember képtelen volt megérteni egy pár mondatos szöveget, aminek az a lényege, hogy, jobbra, meg balra, meg a gyárnál, meg fordulni, meg egyenesen. Rendőrünk nem is csángó volt, csak egy jóravaló székely. Ha csángó, én is tolmácsért kiáltok.
A történet a napokban jutott eszembe, amikor véletlenül, a Youtube böngészése közben belebotlottam az Open Stage Székelylend nevű zenekarba. Az első taktusoknál megijedtem, hogy ez komoly, aztán kiderült, hogy az elmúlt évek egyik legviccesebb videoklipjét nézem.
Az volt a baj, hogy akiknek elküldtem a linket, se a szöveg jó részét, se a viccet nem értették.

Pacal

Tripe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sok ember életében eljön az a pillanat, amikor megkívánja a pacalt. (Tudom, még több ember életében ez a pillanat sosem jön el.)
Vettünk pacalt. Sokan meglepődnek, hogy Amerikában lehet pacalt kapni - pedig e termék sok nemzet konyhájának a zászlóshajója lehetne. (Képzeljük el a kihajtogatott pacalt, amint a tengernagyi lobogó mellett lengeti a szél az árbócon. A pici bolyhocskákba bele-belekap a fuvallat...) A sarki abc húspultjában az “undorító szekcióban” árulnak pacalt is. Ott van a tüdő, a vese és az ökörfarok között.
A zsákmányt forró, de nem lobogó vízben jó öt órán át főttem. Mire elkészült, egész elfogadható lett a szaga. Ekkor vékony csíkokra vágtam és egy- az átlagosnál jobban fűszerezett - pörköltalapra tettem. Itt rotyogott jó másfél órán át. Az idő leteltével rádobtam pár szem apróra vágott kolompért, majd újabb félóra szünet következett. Ekkorra már megéheztünk, leültünk és egy kis savanyú uborkával és kenyérrel jóízűen elfogyasztottuk.
Lehet, jó lenne bevinni egy kicsit az egyetemre is...

Gépelek

Windows dead - Linux live
Originally uploaded by ribizlifozelek

Operation system not found

Mondta hűséges, öreg Fujitsu laptopunk, mikor bekapcsoláskor Windows-kék helyett fekete gyászba borult máskor vidáman világító képernyője.
Újraindítottam.

Operation system not found

Még mindig nem estem kétségbe.
Kivettem az akkut, vártam 10 percet, visszatettem. Semmi változás.
Betettem a Windows rendszerlemezt, hogy onnan indítson (bootoljon) a rendszer.
A CD elindult. Elindítottam a diagnosztikát, ami annyit mondott, hogy nincs hard drive a gépben. Indítsam újra, ha akkor ugyanezt az üzenetet kapom, akkor keressem fel a forgalmazót vagy a gyártót.
Újraindítottam. A javítóprogram kijelentette hogy nincs hard drive a gépben. Indítsam újra, ha akkor ugyanezt az üzenetet kapom, akkor keressem fel a forgalmazót vagy a gyártót.
Újraindítottam. A javítóprogram kijelentette hogy nincs hard drive a gépben. Indítsam újra, ha akkor ugyanezt az üzenetet kapom, akkor keressem fel a forgalmazót vagy a gyártót.
Újraindítottam. A javítóprogram kijelentette hogy nincs hard drive a gépben. Indítsam újra, ha akkor ugyanezt az üzenetet kapom, akkor keressem fel a forgalmazót vagy a gyártót.
Ekkor Yoda rámszólt, hagyjam abba.
Yoda elvitt sétálni, megkergetett minket egy macska.
Itthon újra elővettem viharvert a gépet.
Beléptem a BIOS-ba és megállapítottam, hogy nincs hard drive. Azaz NONE hard drive van benne.
Párszor próbálkoztam, aztán elővettem a svájci bicskát, kivettem az akkut a gépből, majd elkezdtem szétkapni. A csavarokat valahogy beragaszthatták, alig akartak kijönni. Némelyiken a fém kék volt, másokon piros. Mivel nem tudtam pontosan, mi hol van, több csavart is kiszedtem. Ezek egyike a csavarhúzó érintésére megadta magát, a fej belseje elporladt és a csavarhúzó az így keletkezett lyukban forgott.
Szerencsére az a csavar nem kellett a winchester kiszereléséhez.
Kipattintottam az “A” lemezmeghajtót - mondom, régi gép - és kikötöttem. Ott volt alatta a winchester. Kicsavaroztam az utolsó két csavart, csipesszel kiemeltem őket, aztán megnéztem a Toshiba vinyót. Megráztam: kotyogott, ahogy kell. Visszadugtam. Visszaszereltem a tartókeretet. Csipessel visszapottyantottam a csavarokat. Visszatoltam a kislemezmeghajtót. Visszatettem az akkut. Elindítottam a gépet.

Operation system not found

Gondoltam, érdemes lenne a hard drive-ot letesztelni, de ehhez szét kellett volna szedni a működő gépek valamelyikét - inkább lemondtam a tesztelésről. Találtam viszont neten 30G-s meghajtót 52 dollárért. Úgy terveztem, megrendelem, rátelepítek egy Linuxot vagy egy Windowst. On-line supportom azt tanácsolta, telepítsek rá Linuxot is és Windowst is. Meg azt, hogy nézzem meg, nincs-e mással is baj: csináljak egy Linux Live CD-t, aztán arról indítsam el a gépet. Ha megy, akkor máshol nincs gond.
A live CD egy operációs rendszer és indításkor a gépre telepített (vagy meghalt) rendszert helyettesíti. Még USB verzióban is létezik. Jópofa dolog. Az ember viheti magával a megszokott munkakörnyezetét, operációs rendszerét.

A Windows-ról tudom, hogy sok-sok káromkodással és csokoládéevéssel jár együtt. Káromkodáskor Yoda a fenekébe dugja orrát és kikapcsolja a külvilágot. Csokoládéevéskor jön és néz.
Csokievés után órákon át kell olvasgatni a fórumokat és guruk tanácsait, hogy megoldódjanak a problémák.
Linuxot még nem próbáltam. Tudom, a linux is sok-sok vérrel, verejtékkel és könnyel jár. Meg talán még több csokievéssel.
Egy óriási különbség van a két operációs rendszer között. A Windowsért fizettünk. Most az elhunyt lemez helyett telepítjük újra legálisan a legális programot. A linux ingyenes program. Olyasmi miatt anyázni, amit már kifizettünk, sokkal idegesítőbb, ming egy ingyenes cucc miatt káromkodni.
Én csaknem teljesen analfabéta vagyok a linuxhoz. Számomra ez egy rémisztő új világ, amit lehet, érdemes megismerni és megtanulni.
Letesztelendő a gépet, kerestem egy winchester nélkül működő, úgynevezett live linuxot, a következőket olvastam:

Build aufs kernel module and squashfs kernel module (optionally patched to support LZMA). The step above is not required if you use precompiled Linux Kernel from this website. Install kernel modules to the newly installed distro to /lib/modules/`uname -r`/fs/. Make sure you are running the same kernel you used to compile modules

Határozottan úgy éreztem, meg kell fontolni ezt a telepítést.
Egy másik helyen találtam egy egyszerű élő hiúzt. Letöltöttem és felírtam egy CD-re. (Az operációs rendszert ISO-ként kellett a CD-re írni.) Aztán betettem a CD-t a laptopba és vártam.
Elindult.
Ott vigyorgott rám a Linux.
Nagyon megörültem.
Picit élvezkedtem a kellemes grafikus felületen. Bekapcsoltam a szövegszerkesztőt és gyorsan begépeltem:

Windows dead
Linux live

Lefotóztam Yodát, amint a Linuxon dolgozik, aztán kiléptem a szövegszerkesztőből. Az megkérdezte, mentse-e. Erre eszembe jutott, megnézem, látja-e a Linux a hard drive-ot. Elvégre a hiúznak élesebb a szeme.
Látta.
Ott volt a winchester, fotókkal, szövegekkel, windows-sal.
Leesett az állam. Yoda agyműködését egy kis sonkával, a magamét egy kis áfonyás-diós étcsokival serkentettem.
Kiszedtem a CD-t, beléptem a BIOS-ba. Nincs merevlemez.
Újraindítom. Nincs op rendszer.
BIOS-ba be. Vissza a gyári beállításhoz. Semmi.
Kezdtem random módon - kis táblázattal - állítgatni a BIOS-ban lévő opciókat. A sokadiknál kékbe borult a képernyő és Bill Gates gyermeke feltámadt.
Újra működik a laptop.
Yoda és az Erő velem volt!

Az új robot

Kitchenaid
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eddig mindent kézzel gyúrtunk, dagasztottunk a konyhában. Mivel az elkövetkezendő években gyakran kell majd diákokat és kollégákat etetni, változtattunk a helyzeten: vettünk egy rabszolgát.
A rabszolgát a csomagkihordó alig tudta kihordani, hörögve adta át, majd jót szórakozott azon, miként próbálom megtartani az egyensúlyomat. Nehezen.
A rabszolga egy mixer. Egy konyhai robotgép. Egy keverőgép.
Döbbenten szembesültem a csúcstechnológia és a retro dizájn keveredésén. A csodaszép piros zománcos eszközt csillogó fém pántok díszitik. Hatalmas karokkal lehet irányítani, váltani a 8 sebesség között és jókora csavarokkal - és csavarhúzóval finombeállítani. Az biztos, ezt a készüléket nem a svájcibcskával, hanem a nagykalapáccsal kell szerelni.
Ötliteres a keverőedény, van hozzá egy csomó keverőfej és még hurkatöltőt is lehet hozzá kapni. Annyira megörültem neki, hogy egyből csináltam vele egy körözöttet.

Avenues - ősi magyar föld

Avenues
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az Avenues eredetileg az idegenek negyede volt. Ide költözött minden gyanús, nem mormon elem. Természetesen ők kaptak a legkésőbb vezetékes vizet is.A negyed Salt Lake City egyik tengelyét képező South Temple-től északra található. Az észak-déli utcák street, a kelet-nyugatiak avenue névre hallgatnak. Az utcákat betűkkel, a sugárutakat számokkal jelölik.
A kezdetben rosszhírű negyed konszolidálódott és mára a felső középosztály lakhelye lett.
Az épületek szépek, csinosak, jókat lehet itt sétálni. Persze nincsenek olyan látványos házak, mit a South Temple-ön, de azért ezek is csinosak.
Salt Lake City felfedezése keretében erre sétáltunk a kutyával. Leparkoltunk a temető mellett és elindultunk lefele. Jó órát sétáltunk a szép és kevésbé szép házak között, mígnem elég volt a jóból - visszamásztunk az autóhoz, Yoda befészkelte magát hátra, aztán elindultunk lefele.
Már majdnem leértünk a South Temple-re, amikor észrevettem egy autót az út szélén: Nagymagyarország matrica volt rajta.
Szerintem jó, ha az emberek őrzik identitásukat. Az írek Szent Patrick ünnepet tartanak, a norvégok lutefisket esznek.
Csak tudnám, nekünk miért pont egy Nagymagyarország matrica kell. Ezek után nem meglepő, ha az amerikaiak nem tudják, hogy is néz ki hazánk.

Óraállítás II

Changing the strap
Originally uploaded by ribizlifozelek

Miután ki kellet cserélni az órában az elemet, elvásott a szíja. Reggel már állítottunk órát a nyári időszámítás bevezetése miatt. Most másként kellett az időmérővel bíbelődni.
Sose cseréltem még óraszíjat. Az új szíjhoz járt egy célszerszám, olyan volt, mint egy miniatűr csavarkulcs. Azzal kellett volna kipattintani a szíjat.
Valószínűleg egy páncélszekrényt előbb lehetett volna kinyitni vele. Pár perc után nagyon untam a meddő kaparászást, s inkább hathatósabb eszközhöz folyamodtam. Elővettem az univerzális svájci bicskát és nagyjából három perc alatt sikerült kipattintani az egyik picit tengelyt. További másfél perc volt a második tengely kiszerelése. Aztán az új tengelyeket vissza kellett pattintani. Az első négy perc volt, a második egy.
És ismét tökéletes volt a hűséges kis óra. Lassan olyan lesz, mint Mikszáth tanítójának a bicskája: a novellában a tanár úr hosszú évek óta használt hűséges eszközének már többször is cserélte a nyelét is és a pengéjét is.

Óraállítás

Goodsell
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az idő soha-soha meg nem áll,
az órák róják szüntelen az útjukat,...
Stirlitz - A tavasz tizenhét pillanata

Ma - március második vasárnapján, hajnali kettőkor - átállították az órát. Európában erre majd kicsit később, március utolsó vasárnapján hajnali egykor kerül sor. Kivéve Oroszországot. Ők ugyanezt kettőkor teszik meg.
Az abszolút anarchia Antarktisz, ahol télen mindig sötét van, nyáron mindig világos, az egyes kutatóállomások pedig anyaországuk idejéhez igazodnak.
Persze az Egyesült Államokban sem panaszkodhat - elvégre ez egy szabad ország és mindenki azt csinál, amit szabad. Az USA területén összesen kilenc időzóna létezik. Ezek közül a legtöbben átállítják az órát. Néhányban nem. Egyes városokban átállítják. Másokban nem. A hegyi (mountain) időzónába tartozó Arizona nem állitja át az órát, szerintük az idő úgy jó, ahogy van. A navajók azonban úgy gondolták, hogy ők inkább átállítják óráikat, ezért az arizonai területen lévő navajo rezervátumokban átállítják az órát. A helyzetet bonyolítja, hogy a navajo nemzet területe átnyúlik pár szomszédos államba is... Ennél is viccesebb Minneapolis és StPaul Minnesotában: az ikervárosokban a hatvanas évek végén óriási vita dúlt arról, hogy átálljanak-e a nyári időszámításra vagy sem. Minneapolisban azt mondták, ők a szövetségi normákhoz alkalmazkodva nem tekergetik az órát. St.Paulban viszont úgy érezték, nekik ez jó. A két, Budához és Pesthez hasonlóan szervesen összetartozó város között így hirtelen egy óra különbség keletkezett.
Természetesen ez nagyban is így van: az egyes államok különböző időpontban cserélik le az időt. Volt olyan év, hogy csak Iowa különböző pontjai 23 különböző pillanatban kezdték tekergetni a mutatókat. Természetesen van központi, szövetségi szabályozás, amit a tagállamok vagy elfogadnak, vagy nem, vagy alkalmazkodnak hozzá, vagy nem. Alaszkában például el akarják törölni az óraállítást, mert ott nyáron úgyis majdnem mindig világos van. (Alaszka nagy, igazából két időzónában kellene legyen.) Egy idahói szenátor azzal támogatta az óraátállítást, hogy ilyenkor az emberek többet járnak gyorsbüfébe és több sültkrumplit esznek. Mivel Idaho fő terméke a burgonya, ezzel támogatják a hazai mezőgazdaságot.
Valahogy azért működik ez az ország. A Nap meg csak kel és nyugszik.

Hiányos amerikai reggeli

Breakfast
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hosszú délelőttre és késői ebédre számítottunk. Gondoltuk, eszünk valami finomat és kiadósat – és gyorsat, mert el is aludtunk. A késői ébredés után először Yodáról kell gondoskodni, mert őt ilyenkor hívja a természet.
Miután Yoda visszahozott bennünket, gyorsan beledobtunk pár csík szalonnát a serpenyőbe, utána hajítottunk két pár virslit, mézet összekevertünk egy kis vízzel, hogy helyettesítsük a juharszirupot, majd pár mélyűtött palacsintát tettünk a pirítóscsinálóba. Ettünk hozzá egy kis szilvát, almát, ananászt, aztán egy kis gyümölcslével eltüntettük a maradékot.
Még kellett volna hozzá egy kis kolbász meg reszelt krumpli. Egyébként nagyon finom volt.

For sale - Craigslist

For sale...
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Craigslist (craigslist.org) egy zseniális találmány. Igazából olyan, mint egy nagy-nagy hírdetési újság, csak ingyenes.
Már a külcsíny is megkapó. Szeretem a minimalista weblapokat. A Craigslist a Google-hoz hasonlóan kerül minden csicsát. Nincsenek jópofa animációk, gépeket lerohasztó flashek, csak tematikus hírdetések vannak. Az ember kiválasztja a területet, ahol él, majd megkeresi a megfelelő kategóriát. Van itt minden: lehet munkát keresni és kínálni, bútort eladni, párt keresni, lakást kiadni vagy autóval kereskedni. A dolog lényege a majdnem teljes ingyenesség: a munkát kínálók egyes nagyvárosokban csak 25 dollár ellenében kereshetnek munkaerőt.
A Craigslisten gyakran hirdetnek meg ingyenes cuccokat is. Ha valaki költözik, általában fillérekért kótyavetyéli el a cuccot vagy egyszerűen csak elpasszolja. Felteszi a Craigslistre, mije van és lehet vinni.
A Craigslistet még az ős internetes időkben alapította Craig Newman. A dolog pedig azóta is működik. A társkereső rovat bővült a "nő keres férfit" és a "férfi keres nőt" opció kibővült a "nő keres nőt" és a "férfi keres férfit" lehetőséggel, majd megjelent az "alkalmi találkozások" rovat is.
Mi nagyon szeretjük a Craigslistet. A lakást is ott találtuk, meg pár lakberendezési cucc is onnan került hozzánk. Mindenesetre nem vagyunk egyedül, az oldalra havonta kilenc milliárdszor klikkelnek rá. Ráadásul bővülnek üzleti lehetőségeik is: nemrégiben a tulajdonos megvette e-Bayen a jogokat a listának világűrbeli sugárzására. A Földtől számított egy fényéves körzeten túl. Miként a tulajdonos elmondta, ebben a tervezetben végtelen lehetőségek rejlenek.

Egy a székhely

PO boxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Magyarországnak van egy zászlója egy parlamentje, ami egy szép nagy neogótikus épületben székel. Az Egyesült Államoknak van egy zászlója és egy szövetségi “parlamentje”, ami egy nagy kupolás házban ülésezik. Kiribatinak van egy zászlója és egy parlamentje, ami egy épületben ül össze. Az Európai Uniónak van egy zászlója és van egy parlamentje, ami három városban (és országban) lévő kilenc épületben ülésezik.
Az EU parlament épített területének 20%-a Luxemburgban van 50% Brüsszelben leledzik. 30% Strassbourgban. Az elsőben van 2000 iroda. A másodikban 3000 iroda. A harmadikban 2200 iroda.
A mi EU-nknak van 732 képviselője. Minden képviselőnek van irodája Luxemburgban, Brüsszelben és Strassbourgban.
Strassbourgban 12 plenáris ülést tartanak évi 60 napon át. Nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy mint a költöző madarak, a képviselők télen elhúznak két hónapra. Havonta egyszer, egy hetet székelnek Strassbourgban, aztán hármat Brüsszelben. Erre a tizenkét hétre napra a képviselők, a titkárok, tolmácsok, bürokraták és a papírok mind mind átköltöznek Brüsszelből Strassbourgba. Közben 20.000 tonna CO-t pöfögnek a levegőbe. Szépen megteszik a maguk 450 km-ét és nézik az Unió tájait. Elvileg. Egynegyedük úgy gondolja, minek elmenni olyan messzire (legalábbis nem szavaz). Ez különben jó dolog: az Unió kibővitése előtt 3000 ember vándorolt innen-oda és onnan-ide. Most, hogy még többen vannak az Unióban, még többen mozognak fel alá.
A strassbourgi épület egyébként üresen áll, de hát takarítani, fűteni kell, így a 60 nap épületfenntartási költség a brüsszeli lakhatási költségek 70%-ára rúg.
A parlament azért költözik, mert Franciaország nagyhatalom, EU parlamenti székhely és mert a franciák megbékéltek a németekkel. Stb. Egyfelől a megbékélésért nem pénz a rongyos 200 millió Euró, amibe a hurcolkodás kerül. De azért lehetne maradni Brusszelben is.
Pár uniós képviselő - nem franciák - utazásellenes kampányt indított. Az online peticiót eddig 1.200.000 EU-s polgár írta alá.
Ha esetleg a T. olvasó is aláírná:

http://oneseat.eu/

Hagymásrostélyos

Hagymasrostelyos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hosszú ideje vizionáltunk egy hagymásrostélyosról. Hogy a hagymásrostélyos így. Hogy a hagymásrostélyos úgy. Hmmm, az a hagymásrostélyos. Nyaammmmm, hagymásrostélyos. Néha meg, ahhhh, hagymásrostélyos. Esetleg, óóóó, hagymásrostélyos.
A sok sóhajtozás után lett hagymásrostélyos.
A marhahús megsóztam, borsoztam, bekentem egy kis mustárral és olajjal, majd hagytam pihenni. A pihenés után kisütöttem forró olajban, feleresztettem egy kis vízzel és a fedő alatt puhára pároltam.
Olajban kisütöttem a korábban lisztbe mártogatott hagymakarikákat, majd - itt jött az innováció - sütőben készült mélyfagyasztott krumplit dobtam az olajba és kicsit megsütöttem benne.
Aztán megettük.
Hűűűű, az a hagymásrostélyos...