2009. március 21., szombat

Konfitálás - a májkrém


Liver paste
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó ötletnek bizonyult rengeteg finomság felpakolása. Nemcsak azért, mert megtanultunk konfitálni (receptet lásd alább), hanem, mert Monticellóban felkopott volna az állunk.

Nagyon jól esett a gyaloglás után visszaérkezni az autóhoz, előszedni az elemórzsiát és nem egyszerű, mezei szendvicset enni, hanem valami finomságot elfogyasztani.

Canyonlands National Park

Persze az is igaz, hogy a sok élmény, menés, nagy magasság hatására valószínűleg a szárazkenyérnek is örültünk volna.

Az egész úgy kezdődött, hogy a boltban vettünk egy kiló csirkemájat. Azt találtuk ki, hogy keszítünk belőle valami finomat és elvisszük magunkkal délre.

A rejtelmes hangzású szó, a konfitálás mindig is izgatta a fantáziánkat. Úgy hangzik, mintha valami egzotikus szekta perverz szertartása lenne. Pedig nem az, hanem alacsony hőfokon, zsírban történő sütés. Magyarul májkrémet csináltunk.

Biztos vagyok benne, hogy a Polgári Védelemnek több évtizedre elegendő májkonzervje van titkos óvóhelyeken. Emlékszem arra is, hogy otthon hosszabb gyalogtúrákra gyakran vittem magammal a filléres, kicsi konzervekből egyet. Feledhetetlen pillanat volt, amikor letelepedtünk valami erdei tisztáson egy évszázados fa árnyékába, döngicséltek a bogárkák, vad zöld volt a fű, mi meg elolvastuk, mi van a májkrémben.

Pilis

Fantáziánkat leginkább az ipari szalonna és a sertésbőrke ragadta meg. Máig nem tudom, nem is akarom tudni, pontosan mit is takarnak e fogalmak, de most is szent borzongással emlékszem vissza rájuk.

Fogtuk a májat, beletettük egy serpenyőbe és annyi zsírt tettünk hozzá, hogy pont ellepje, közben konyhakéseket rázunk és ütemesen kántáltuk: reformkonyha, reformkonyha.

Másfél, két órán át sütöttük nagyon lassú tüzön a májat a zsírban, aztán hagytuk kihülni. Mikor kihült, a májat és a sültzsírt ledaráltuk.

Making liver paste

Az így keletkezett krémet sok-sok majorannával, kevesebb sóval és borssal Yoda lelkes segítsége mellett összekevertük.

A kirándulás végeztével aztán fáradtan előszedtük az elemórzsiás táskából a májkrémet és friss cipóra kentük és megettük. Nagyon finom volt, pedig nem volt benne ipari szalonna, de még sertésbőrke sem.

Lost stone

5 megjegyzés:

aGinger írta...

Mmmmnyammmm :)

Csori írta...

ezt mar csak egy kis ujhagymaval lehetett volna fokozni :)

Névtelen írta...

Fogtuk a májat, beletettük egy serpenyőbe és annyi zsírt tettünk hozzá, hogy pont ellepje, közben konyhakéseket rázunk és ütemesen kántáltuk: reformkonyha, reformkonyha.

Az még értem, hogy a konyhakéseket kellett rázni, de mi szükség volt a kiabálásra?

Ziebi írta...

Nem lett kemény a máj? Mi csak negyed órát szoktuk sütni, az is nagyon jó :)

egy éjszaka fokhagymás tejcibe áztatás, zsír felolvaszt, és mikor forró májakat beledob, meg plusz fokhagymát :) addig ütöget amíg böködve a májakat már nem eresztenek levet. kenhető és isteni lesz. És update. :)

ribizlifozelek írta...

aGinger :)
Csori, legkozelebb fokozzuk.
Parmezan, igy akadalyozzuk meg, hogy a maj kemeny legyen.
Pyry, nagyon puha volt a lassu sutestol. Legkozelebb kiprobaljuk a te modszered szerint is.