
Ez az útszakasz rekordot döntött.
Nem sokkal azután, hogy elhagytuk Elyt, megláttunk egy táblát az út mentén:
NO SERVICES NEXT 165 MILES
165 mérföld. 264 kilométer.
Az eddigi rekordot az I-70-es tartotta 174 km-es semmivel. Ez a semmi majdnem egy százassal több volt.
Eleinte élveztük: a táj változatos volt, itt-ott még erdőt is láttunk. Ezt nem vártuk volna Nevadától. A nagynéha felbukkanó autók nyugodtan haladtak, nem siettek, ami engem kicsit meglepett, elvégre Ely mellett rendezik az igazi ágyugolyófutamot.
Idővel elmaradtak az erdők, a táj sivárabb lett. Nem volt itt semmi. Se farmok, se házak, semmi. Időnként barátságosabb lett a vidék. Láttunk farmokat. A házakhoz végtelenül hosszú bekötőutak vezettek. Benzinkút, kocsma, bolt nem volt sehol. Mi meg mentünk, mentünk és mentünk.
A semmi felénél megálltunk pihenni egy parkolóban.
Tiszta volt.
Elhagyatott.
Úgy éreztük, kihalt az emberiség - vagy tíz éve - és csak mi maradtunk hárman. Az asztalokról mállott a festék, pár halódó, védőkerítéssel körbevett bokor kétségbeesetten próbált megkapaszkodni a talajnak csúfolt valamiben. Minden asztal mellett kis grillező állt. El nem tudom képzelni, ki az, aki önszántából itt megáll és megsüt egy szelet húst. Vagy zöldséget. Vagy bármit. A grillezők mellett gondosan felhasogatott tüzifát találtunk. Nem mertem megérinteni, féltem, elporlik.
Yoda maradék vizét két bokor között osztottam szét. Legszivesebben elővettem volna a csomagtartóbol az kétgallonos vésztartalék vizeskannát és meglocsoltam volna a tengődő növényeket.
Itt már fújt a szél.
Homokot rágtunk.
Az autót is meg-megdobták a szélrohamok. Hamarosan nem tudtunk a megengedett hetvennel menni, először 65-re, majd néha hatvanra vettünk vissza. Mentünk és mentünk. Elhaladtunk az Extraterrestrial Highway leágazása mentén, de ezúttal azt a semmit kihagytuk, majd legközelebb. Aztán 165 mérföld után visszatértünk a civilizációba. Tankoltunk. Csokit vettünk és mentünk tovább.
Még szelesebb lett az idő.
Haldokló bányavárosokon haladtunk át - ez talán nem is Amerika volt. Rozzant autók, rozzant házak, rozzant helyek. Hihetetlen boltok, ahol a tulajdonos valószínűleg az óvatlan vendégeket feldarabolja és elfogyasztja. Aztán tábla: California. Egy dombtetőn voltunk. Lenéztünk a semmibe, előttünk egy még kietlenebb völgy bukkant fel.
Death Valley..
2 megjegyzés:
Az ilyen utak mellett szoktak a darabolós gyilkosok stoppolni. :) Szerencsére nálatok volt Yoda, így visszahúzódtak amíg áthaladtatok. :)
Igazad van, a Mester elijesztette őket.
Megjegyzés küldése