Utazások Charley-val

Yoda's travel
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mostanában sok útleírást olvasok az Egyesült Államokról. Bevonulok a könyvtárba és lekapok pár könyvet a polcról, aztán a délutáni szieszta alkalmával Yodával elolvassuk őket. Ezekből a könyvekből viszonylag sokat lehet tanulni az országról és jókat is lehet szórakozni.
Legutóbb Steinbecket olvastam
Az Utazások Charleyval egy kellemes könyv. Steinbeck hatvanegynehány évesen, a hatvanas évek elején pár infarktus után elhatározta, hogy újra megnézi azt az országot, amiről ír. Fia szerint szívbetegsége miatt bármelyik pillanatban meghallhatott volna. Ennek ellenére lelkesen körbeautózott Rocinantén.
Rocinante nem egy ló, hanem egy lakóautó, amit az író utasításai szerint gyártottak le. Egy teherautóalvázra ültettek rá egy lakást, zuhannyal, konyhával, franciaággyal, mindennel. A gépezet tökéletes volt, attól eltekintve, hogy nem kamiongumikkal látták el, ezért féluton kidurrant a kerék: a tervezők nem gondoltak arra, hogy Steinbeck feltölti a víztartályokat és bepakol pár konzervet a buszba. Természetesen bekerült egy horgászkészség és pár sörétes meg golyós puska is, sose lehet tudni alapon.
Steinbeck vitte magával kutyáját. Vele együtt autóztak el a keleti partról a nyugatira, majd le délre. Az író, hacsak lehetett, elkerülte az autópályákat. Természetesen nem nomadizálta végig a sok-sok mérföldet. Néha megszállt egy-egy hotelben, jó vendéglőkben evett.
Sok minden változott az elmúlt ötven évben. Steinbeck szomorúan, többször is emlegette a települések határát elcsúfító rengeteg kidobott szemetet, főleg műanyag csomagolóanyagot.. Ilyent ma már alig látni, a falvak, városok környéke takaros, pedig ma még több az eldobható csomagolás, mint akkor volt. (Remélem, egyre kevesebb lesz belőlük.) Volt pár visszatérő megjegyzése, amiért nagyon irigyeltem: ő még betért egy-egy farmra friss zöldséget, gyümölcsöt, tojást és húst venni. Ma alig lehet ilyesmit találni.
Steinbeck lelkesen szemlélte az egyre elterjedtebb mobilházakat. Ezek igazából kamionnal fuvarozható 2-3 szobás hatalmas, minden konforttal felszerelt faházak. Nagyon olcsók, talán pont ezért azonban a szegénység szimbólumává váltak. Láttam pár ilyen épületet belülről, nagyon kellemesek, ha karban vannak tartva. Ha nem, borzalmasak. Ez persze szerintem minden lakóépületre igaz.
Steinbeck humora - ha volt neki - nem nagyon szűrődött át a könyvön. Ennek lehetettek nyelvi korlátai, bár, azok alapján, amit tőle olvastam, lehet, egyszerűen nem élt ezzel az írói eszközzel. Egy olyan történetet mesélt el, amin nagyon jót mosolyogtam. Kaliforniában meglátogatták a Redwood fenyőket, amik a világ legmagasabb fái. A fenyők több ezer évesek és akkorák, hogy a kutya nem tudta őket faként azonosítani. Steinbeck viszon úgy gondolta, ez az élmény nem maradhat ki állata életéből. Lemetszett egy kisebb ágat, beleszúrta a földbe, Charley pedig végre boldogan lepisilhette azt...