A külföldi gondolatai

A külföldi néz.
Füstüveg kirakat. Az utcáról láthatatlan kínálat. Elerettentô 18-as szám vaskos 18-as karikában.

A külföldi gondolkodik:
- Ez biztos egy szexshop! Fura népek ezek a magyarok, hogy ezt Nemzeti Dohányboltnak hívják!

A fényevô

- Figyelj, igyunk meg egy kávét!
- Nem iszom kávét - felelte a Rég Nem Látott Kollége.
- Igyunk teát!
- Nem iszom teát.
- Együnk sütit!
- Nem eszem sütit!
- Igyunk egy bambit.
- Nem iszom bambit.
- Figyelj, ha nem akarsz találkozni, nincs gond.
- De, de, csak megváltozott az életem. Megtaláltam az Igaz Utat és mostantól a Nap fényével táplálom magam.
- Ne hülyéskedj! - A RNLK sose az eszérôl volt híres.
- Komolyan, már szinte mindent fejben fotoszintetizálok.
- Hol?
- Fejben. A Nap fényében minden benne van, ami nekem kell.
- Gyere, üljünk le a padra napozni. A vendégem vagy, én fizetek.

CDG-3

Tíz ember áldozatos munkája nyomán ott álltam a reptér közepén víz nélkül. Belegondoltam, hány munkaórába és mennyi pénzbe kerülhetett, amíg megtalálták nálam A vizet. Ami egy másik reptér biztonsági zónájából jött.

Aztán szembesültem azzal, hogyan finanszírozzák ezt közvetetten: 3.5 Euróért adták a félliter vizet a reptéri boltban. Így talán ki lehet termelni a tíz ember munkabérét.

Legyintettem, próbáltam inni az ivókútból, ami éppen nem működött, aztán elismerően bólintottam:

- Ügyes.

CDG-2

Bevezetés: Párizs repterét Ionescu írta. Alaposan befüvezve. Miután berugott.
Aztán a kéziratot átnézte egy ôrült dizájner. Egy bolondokházából szalajtott építész megcsinálta. Aztán az egészet megtöltötték bürokratákkal és EU-konformmá tették.



A mosdóból menekülve egy hatalmas terembe léptem be. Tizen voltak benn. Ez vezetett az óceáni járatoktól az európán belüli járatokhoz.

Öten fel se néztek a beszélgetésből.

- Hova megy? - kérdezte a Hatos. Azt kellett volna mondanom, hogy Karakószörcsökre. De inkább azt mondtam:
- Budapestre.
- Tessék.

Letettem hátizsákomat az asztalra és kivettem belőle a ketyeréket. Egyedül voltm utas.
A biztonsági kapu után négy ügynök vett körbe.

- Nyissa ki a táskáját.

Kinyitottam. Ott volt az SLC-ben vett liter víz. Mindig elfelejtem, hogy az egyik ellenőrzött zónából ezt nem vihetem át a másik ellenőrzött zónába.

- Ez egy veszélyes és szigorúan tiltott dolog - mondta az egyik ügynök. Sóhajtottam, egy üveg víz valóban veszélyes dolog.
Bólogattam.
- Megissza?
- Nem.

Intett, menjek tovább. A négy ügynök eltávolodott.

Tíz útlevlékezeéő állomás volt velem szemben. Mind üres.
Öt ügymök beszélgetett. Zavartam őket.
A tizenegyedik állomásnál megláttam valakit.

Odaadtam az útlevelem.
Intett, mehetek.

Megkönnyebbülten szaladtam el. Mégse elég nagy a munkanélküliség Franciaországban.

CDG

Párizs repterét Ionescu írta. Alaposan befüvezve. Miután berugott.
Aztán a kéziratot átnézte egy ôrült dizájner. Egy bolondokházából szalajtott építész megcsinálta. Aztán az egészet megtöltötték bürokratákkal és EU-konformmá tették.

A pszichodelikus színek berobbantak a 12 órás repülés alatt elzsibbadt agyamba és a csupa elvarázsoltkastély WC-ben kétségbeesetten kerestem az utat tovább.



Megtaláltam az ajtókat. Zöldet mutatott.
Kinyitottam.
Egy gyerek ült benne.
- Sorry.
Kinyitottam a következô zöld ajtót.
Egy gyerek ült benne.
- Sorry.
Kinyitottam a következô ajtót, ami zöldet mutatott.
Egy gyerek ült benne.
Sarkon fordultam és elindultam egy másik mosdót keresni.

Az F terminál elôtt volt egy. Üresen.

Fogat mostam. Kicsit zavart a nag közös vájú, amibe köpni kellett, de egyedül voltam. Köptem, mint a Tévémaci.

Aztán leroskadtam egy higénikus ülôkére. Elaludt a villany és vízcsobogást hallottam alulról. Aztán spriccelt a víz.

Aztán felgyulladt a villany és csobogott a víz.
Mivel arcot már mostam, mást meg nem akartam, fôleg nem így.

Menekültem.
Bele a bürokraták karjába.

A fizető áldozat

Úgy néztem az emilre, amiben a DELTA szólt, hgoy két órával tovább tart az út a vártnál, mint muszlim közösség a mecsetbe bekopogó sertésre.

Kiderült, kivételesen nem a DELTA szemétkedett velem, hanem a meleg: a hőségtől nem lehetett teletölteni az üzemanyagtartályt, ezért le kellett szállni Minneapolisban megtankolni.

Ennek örömére elhatároztam, veszek 12 centit magamnak, ennyivel jobb az Ecoomy Comfort jegy. Más is 0gy ondolkodhatott, ezek a helyek is elfogytak már, de lehetett venni egy vészkijárati helyet 49 dollárárt. Mivel a kindle elfér a kezemben, nem volt szükségem az előttem levő ülés zsebére sem, a zsákom meg feldobom a csomagtartóba, így megvettem.

Mint kiderült a világ összes helye az enyém, ki tudtam nyújtani a lábam. 12-14 óra lábnyújtásért jó üzlet volt.

A légiutaskísérő azonban odajött hozzám és a mellettem ülőhöz és elmagyarázta, hogyan kell vész esetén kinyitni a vészkijáratot, majd elmondta, ha vész van, nekünk kell segíteni kidobálni az embereket a gépből.

- Ötven dollárért utolsóként hagyhatjuk el az égő gépet! - mondtam az utastársnak és ezen egészen Minneapolisig röhögtünk.

Meleg

Meleg van. Azaz a Pokol beköltözött a Mennyek városába. Napok óta 40 fok körüli a hômérséklet: elegünk lett.

Elindultunk egy kis hüvöset keresni. Szerencsére ezt Salt Lake Cityben egyszerû: felfele kell menni. Van hova.



A hatalmas hôség ellenére az erdô és a mezô hihetetlenül zöld volt. Persze ez nem tart sokáig - július közepére, augusztusra besárgulnak a rétek. De most minden zöld volt. Igazi zöld.



Ahogy kapaszkodtunk fel a hágóra, hült a levegô. Leengedtük az ablakot, kikapcsoltuk a légkondit és nem forróságot lélegeztünk, hanem friss erdei levegôt.

Fél óra alatt a forró sivatagból felertünk a tavaszba. Nem véletlenül épült itt a város elsô luxusfogadója. De az már egy másik történet.