Yoda karatézik

Yoda szeret tanulni.
Yoda szeret játszani.

Mi szeretünk Yodával játszani és szeretünk trükköket tanítani neki.

Az nehezen eldönthető, hogy most ki tanít kit és ki játszik kivel. A lényeg, hogy játszunk és tanulunk.

Valamelyik nap olvastunk egy intelligenciatesztről, amit kutyáknak találtak ki. Néhány feladatot megcsinálunk a Mesterrel. Kiváncsiak vagyunk, hogyan oldja meg őket. A következ, ő hóvihar 14 centi havat hoz, úgyhogy egy darabig megint be leszünk zárva. Ilyenkor jó játszani.

A feladat nem túl bonyolult. Yoda leül. Mi mutatunk neki egy falatkát és egy műanyagpoharat. Yoda megnézi a poharat és megszagolja a falatkát.
A falatkát letesszük a földre, ráborítjuk a poharat és kiadjuk az utasítást: Mehetsz. Yodának pedig meg kell szereznie a falatkát.

Yoda első alkalommal ráközelített a falatkás pohárra, megszaglászta - ott a falatka? - és picit bökdöste az orrával, aztán másodpercek alatt rájött a megoldásra és egyetlen karateütéssel lecsapta a poharat, majd harsogva megette a falatkát.



Yoda tanulási folyamata bámulatosan gyorsnak bizonyult.
Második alkalommal Yoda nem vacakolt és egyből lekaratézta a poharat.

A Mester igazi karatekutya.

Halpornó

- Annual fish porn provider - olvastam a Salt Lake Tribuneban egy cikk címének első felét.

Fish porn?

És ki lehet az, aki az éves halpornó adagot szállítja? És mi az a halpornó?

A Salt Lake Tribune egy tisztességes, centrista utahi újság, nem szoktak pornófilmeket reklámozni.

Megnyitottam a cikket, de nem lettem tőle okosabb. A szerző hosszú bevezető után elmondta, hogy a legjobb halpornó-filmkészítő Utahba érkezik egy fesztiválra.

Az világos lett, valami horgász-dologról van szó. Félve beütöttem a "fish porn" szavakat a google-ba. A talélatok egy része valódi, kemény halpornó volt. Olyan akció, amikor a kemény horgász térdig áll a habokban, küzd az óriási hallal, kifogja, majd a legalább méteres példánnyal pózol a fényképezőgép előtt.
Horgászszlengben ez a fish porn.

A fish porn sokszor csak az utolsó fázist jelent: EKKORA HALAT FOGTAM pózban állni a zsákmánnyal a kamera elé. Rengeteg hard fish porn-t itt lehet nézni.



A találatok másik fele alapján a halpornó második jelentése meg... Hát igen... halpornó.

A geek sportol

Amikor először olvastam erről a cégről, azt hittem, ezt számítógépfüggőknek találták ki. Aztán utánanéztem és megtudtam, hogy egy népszerű dologról van szó.

A iFit kitalálói ismerik a kocogók lelkét.

Ki ne szeretne erdőben futni?
Ki ne szeretne kedvenc ösvényén futni?
Vagy Párizsban?
Vagy a bostoni maraton útvonalán?

iFit összekötötte a modern technológiát a kocogással: high tech futógépekbe szerelhető memoriakártyákat árulnak. A kártyákon különböző edzéstervek vannak és egy program, ami segítségével a futógép bárhol futhat, ha az a hely szerepel Google Maps-on. Be kell táplálni az útvonalat Google Maps-on, a ketyere pedig annak nehézségéhez, meredekségéhez állítja a futógépet. A képernyőn közben térképen vagy - ha létezik - Street View-ban lehet nézni a környéket.

A program külön előnye, hogy az esőt, a nyári hőséget és az esetleges szmogot nem alkotja újra.

Popeye lazaca - Lazac spenótágyon

A piacon vettünk egy darab lazacot. A darab lazac három főétkezésre volt elegendő. Valószínűleg a kofa szimpatikusnak ítélt bennünket vagy félt Yodától mert 3.70-et kért a haldarabért.

A lazac sokatígérően pislogott ránk a konyhapultról.

Minimalista konyhánkban nem lehet csodákat tenni, ezért igyekszünk egyszerű dolgokat főzni. Bonyolultabbat nem is lehet. A pici helyen a főzés folyamatos mosogatást jelent, amint valamit használunk, azonnal el kell mosni, mert nincs hova tenni.

Elővettük a piacon vásárolt egyik bokor klorofilt. A spenótószsákból kivettünk egy derék adag levelet és alaposan megmostuk és gondosan leszárogattuk salátacentrifugában. Ennek ugyan sok értelme nem volt, de megszoktuk.

Pici vajon sok fokhagymával és kevés fehérborral megpároltuk a szalmakazalnyi növényt. Mikor fűcsomónyira összeesett, úgy ítéltük meg, hogy jó.

A lazacot beolajozott alufóliára fektettük, sóztuk, borsoztuk, fokhagymáztuk és jól megszórtuk rozmaringgal. Végül húsz percre 450 Fahrenheit fokra betettük a minisütőbe.

Nagyon finom volt és az alufóliát sem kellett elmosogatni.



Lazac spenótágyon - hozzávalók

- négy búkezű marok spenót
- két szelet lazac
- 4 gerezd fokhagyma
- kevés fehérbor
- lazac
- rozmaring
- só, bors
- olivaolaj
- alufólia
- sütő
- konyha
- levegő
- gravitáció

1. Spenótot fokhagymával és kevés fehérborral megfonnyasztjuk.
2. A lazacot sózzuk, borsozzuk, fokhagymázzuk, rozmaringozzuk és megolajozott alufóliára fektetjük. Húsz percre 450 Fahrenheit fokra betesszük a sütőbe. Megesszük.

Piacnap

Szombat, piac, tömeg.

Chilei árus mutogatja a ghánai vásárlónak a floridai paradicsomot.

- Un dollar! - tagolja a mexikói zöldséges az orosz anyókának meglóbálva a kilónyi zsák sóskát.

Egy kétméteres amerikai elbotlik a japán nénike kerekes bevásárlókosarában és estében majdnem magára rántja a pakisztáni hentes "halal" pultját, de megkapaszkodik és csak a marokkói pék pitáit dönti le.

Hét paprika egy dollár és még csak nem is ráncos. Dzsingisz kánra hasonló, szőrsapkás eladó odadobja a zacskót, válogassak, sok a vevő. A húsboltban benn is nagy a tömeg, az arab tulajdonos nyitott a hispán vevők fele, egyes húsokon csak spanyolul szerepel a név. Én a bikaherével - huevos de toro - szemezek. A tömegben egy fiatal amerikai diák áll a lábamon. Szerintem még nem látott piacot. Vagy bikaherét, amit itt párosával árulnak. Családi ebéd.

Több standot műanyag ponyvával kapcsoltak össze és hősugárzóval fűtenek. Egész jó benn, kivéve ott, ahol az olvadó hólé a nyakamba csurog. Udvariasan átadom helyem a sorban egy franciának. Álljon ő az esőben, aztán kérek a boliviai fickótól három grapefruit-ot. Nem érti. Helyesbítek:
- Tres toronjas - érti. Egy dollárt kér érte.

Kétféle halárus van: olcsóbb és drágább. A drágábbnak üzlete van, az olcsóbbnak standja. Veszek fél kilo különféle garnélarákot, majd egy doboz különféle olivabogyót. Előttem fejkendős hölgy egrecíroztatja fejkendős lányát. Most csak két szem datolyát vesznek. Ezek a legszebb datolyák, amiket az Egyesült Államokban láttam. Finomabbat vettem már, de szebbet nem. Indiai zene szól.

A bolt viszonylagos nyugalmából visszakerülök a piacra. Másfél-két méter széles járda húzódik a sátrak között, ott hömpölyög a tömeg. Az 1600-as évek végén bazalt járóköveket fektettek le - még tartanak, bár itt-ott végigöntötték őket aszfalttal. Az már repedezik.

Kezeimet teli szatyrok húzzák, több zacskónyi klorofilt vettem. Elegem van. Bekanyarodok Boston egyik legszűkebb sikátorába, a Marshall street-re. Csend van.

Mehetünk főzni.



UPDATE: A piac sajnos modernizálódott és ma már egészen más.

Robot az irodában

Squirrel power
Originally uploaded by ribizlifozelek

A keleti parton sok a fizetős autópálya. A fizetős autópályákon készpénzes vagy esetleg kártyás fizetés helyett lehet egy elektronikus úton, egy, a szélvédőre szerelt kütyüvel is kiegyenlíteni az egyenleget. Gyorsabb, kényelmesebb, ráadásul a ketyere (szakszóval transzponder) is ingyen van. (Erről részletesebben később.)

A transzpondert több helyen, például gépkocsiregisztrációs irodában lehet begyűjteni. (Online is meg lehet kérni, de nem akartuk, hogy a posta kivigye Utahba és onnan visszahozza Bostonba.)

A regisztrációs irodában pedig ott ült a robot. Valamikor betanították - esetleg csokival idomították - és azóta nem képes továbblépni.

- Az nem baj, ha massachusettsi transzponderre regisztrálunk, de utahi a bejelentett lakcímünk?

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

- Értem. De az autó rendszáma utahi.

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

A robotot lehet, nyulakból tenyésztették ki és ha nem koptatja a körmén a fogait, azok kinőnek a szájából.

- Értem. Ugye jól értem, hogy nincs havidíj?

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

A robot fura mód rágta a körmeit. Újjainak felén négycentis műkörmök bírkóztak a billentyűzettel. A másik feléről pedig mókuságta ujjak libegtek. A felosztás véletlenszerű volt, nem jobbkéz-balkéz.

Lehet, a sok hülye kérdéstől készültek ki az irodista idegei. Idejön ez a sok oktondi ember buta kérdésekkel és nem hagyják körmötrágni. Ráadásul az oktondi akadékoskodástól mindig picit megrezzennek körmös újjai és a spácium billentyű helyett így mindig az Escape gombot nyomja meg, talán tudatalatti menekülésvágytól vezérelve. Már ha van tudata egy robotnak.

- Online meg lehet változtatni a hitelkártya-adatokat?

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

Lehet, otthonhagyta a tízóraiját és azért rágja a körmét. Biztosan éhes.

- Le is lehet mondani online?

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

Igazából egy kérdés megválaszolására idomították be a robotot, de azt nem voltunk hajlandók megkérdezni tőle.

- Könszönjük, viszlát!

Méltatlankodó nézés és rágcsa.

- A transzponder ingyenes, de az egyenlegét folyamatosan húsz dollárra töltjük fel a hitelkártyájukról.

Megtelt

Boston megtelt.
Nincs hova tenni a havat.

A tegnapi 15 centi hó mindent beborított. Több más amerikás blogon olvastam kommentekben, hogy mit fosnak ezek az amerikaiak egy kis hótól.

Bostonban nem meglepő, hogy havazik. New England hideg hely. A Boston Globe-ban olvastam, hogy parkolóóráknak csak a teteje látszik ki a hóból és a rutinosabb helybeliek síbotokra támaszkodva közelítik meg a parkolóórákat és úgy dobálják be a pénzt.



A járdák mellett - már ahol még van szabad járda - több méteres hókupacok emelkednek. Egyre nehezebb kikanyarodni a sarkokon, mert nem látni a forgalmat.



Az éjjeli havazást követő hófúvás még jobban beterítette az autókat a parkolóban. Reggel rutinusan kaptam fel a hólapátot és szereltem össze a nyuszibulldózert. A fenti képen látható (azaz nem látható) autó gazdája hólapáttal szedte le a kocsiról a havat és - gondolom én - a fényzést.

A hóviharnak és hófúvásnak kora reggelre lett vége, az utak délelőtt mind járhatóak voltak. Mi csak délután mozdultunk ki, hogy elmenjünk a közeli parkba Yodával havat sárgítani.

Amikor odaértünk, az erdőből egy síelő kanyarodott ki. Egyébként üres volt a parkoló. Az erdő is. A mókusok a odujukban rágcsálták készleteiket, mi pedig tanácstalanul álltunk Yodával az ösvény elején. Az utat ismét jókora hó borította.



Én könnyedén gázoltam a hóban, Yodának azonban nem sok kedve volt a hasig érő fehérségben úszni. A Mester még megpróbált ráközelíteni egy leselkedő mókusra, de csak annyit ért el, hogy a környék mókuspopulációja azon szórakozott, hogy szedem ki Yodát egy hóbuckából.

Concord - Walden pond

Concordban hideg volt.
Ez igazából nem meglepő: amikor 2002-ben voltunk Concordban, akkor is hideg volt.

A Walden pond-hoz szerettünk volna menni, hogy megmutassuk Yodának, hol élt és alkotott Henry David Thoreau.



Elfelejtettem leellenőrizni, lehet-e kutyával menni a tavacskához. Nem lehet. A tó kedvelt nyári fürdőhely, így csak szarvasok, őzek, rókák, mókusok és egyéb vadállatok pisilhetnek bele, kutyák nem. Azért elautóztunk a tó mellet, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit, milyen volt nyolc éve a Walden pond.

Thoreau évekig járt a környéken lakó farmerek nyakára, hogy beköltözhessen valahova az erdőbe, valamelyikük földjére. A farmerek nem voltak lelkesek, de végül az egyik megunta, hogy a nyakára járjanak, beadta a derekát és kezet ráztak. Thoreau mehetett az erdőbe.

A filozófus épített egy kalyibát, elmélkedett és páros lábbal rugta ki az arra járó adószedőket. (Azok voltak a goldog békeidők, amikor még el lehett kergetni az IRS alkalmazottait.) Thoreau ekkor írt pár esszét a polgári engedetlenségről - ezeket az esszéket száz évvel később leporolták és ma nagy népszerűségnek örvendenek. Thoreau kunyhójában írta meg Walden című könyvét (ingyenesen letölthető a Google könyvesboltból és Kindlére az Amazontól, illetve elolvasható a bejegyzés alján.)

A kunyhó valamikor benn állt az erdőben, de miután Thoreau elunta a vadont, összedőlt. Alapjait nyolc éve mi is megbámultuk.



A kunyhóban nyaranta a nemzeti park kosztümös alkalmazottja lakik, akik előadja, hogy ő Thoreau és egyes szám első személyben elmeséli, hogy mit keres ő ott.

A kunyhó most üres volt, egyedül a szuvenírboltban volt egy kis élet (és meleg). A tavat most méteres szűz hó vette körül, ha beengedték volna Yodát, akkor se jutottunk volna messzire. Inkább elmentünk a North Bridge-hez megnézni a Concord-folyót.

Fodros kel

Fodros kelt először virágcserépben láttam. Dísznövényként tartották. Azt hiszem, senki sem gondolt arra, hogy azt a növényt meg lehet enni. Én sem, így alaposan meglepődtem, amikor a kel felbukkant a hűtőszekrényben.

A fodros kel (kale) ellenségesen pislogott a hűtőszekrény aljában. Azt olvastam, ha megfagy, ez a növény édesebb lesz. Ezt nagyon szívesen kipróbáltam volna. Úgy éreztem, csak nyerhetek az üzleten: ha édesebb lesz, ehetőbb lesz. Ha ehetetlenre fagy, megvan a megfelelő ürügy az eliminálására.

Aztán mégsem fagyasztottam meg.

Felvágtam a leveleit. Nem apróztam el, a levéldarabokkal nyugodtan meg lehetett volna etetni egy kecskét.



A levelket jó sok fokhagymával megpároltam, majd felöntöttem húslevessel és fehérborral. A lét elpárologtattam róla, majd sültcsirkével tálaltam és késsel-villával megettük.

Yoda rendet tesz

Elképesztő, hogy milyen emberek vannak. Képesek a folyosón mászkálni. Elmenni az ajtó előtt. Egyes elvetemült egyének még hozzá is érnek az ajtóhoz.

Na, ezt végképp nem szabad. Ilyenkor Yoda rakétaként repül az ajtóhoz és figyelmezeti a népeket a hibájukra.

Nem meglepő, hogy az emberek néha ilyen hibákat követnek el. Véletlenül bárki hozzáérhet kabátjával a szomszéd ajtajához, ha még nem ébredt fel egészen. Ami reggel hatkor meglehetősen valószínű.



Yoda nemcsak így vigyáz ránk, de gondoskodik is rólunk.
Pontosan tudja, mikor van ebéd- és vacsoraidő.

Ilyenkor jön és szól, ideje elkezdeni enni, vagy csak főzni, mert másként éhesek leszünk. Ő már amúgy is az.

Stonehurst

Kihasználtuk a melegfrontot: -7 fok volt, így kimozdultunk otthonról és megnéztünk Waltham harmadik kastélyát. Igyekeznünk kellett, mert másnapra lehülést jósolt a meteorológus. Azt mondta, -21 fok lesz. Tévedett. -27 volt.

Ehhez képest a -7 trópusi melegnek tünt.



Ezt Yoda is így gondolta és lelkesen szaladgáltunk a százholdas pagonyban, ami körbeveszi a Stonehurst nevű udvarházat.
A parkot a város kezeli. Szorgos karbantartók ösvényeket fektettek le a hóba, így nem félméteres fehérségben kellett gázolnunk. Jó órát bolyongtunk az ösvényeken ismerkedve az itt korzózó helybeli kutyákkal.



A parkot Frederick Law Olmsted parképítész tervezte a 19. század második felében. Az ő elképzeléseihez a 20. század csak egy elhagyott teniszpályát és két málladozó betonalapzatot tett hozzá.

Robert Treat Paine nagy parkot akart nyári rezidenciája köré. A dúsgazdag ügyvéd kis kertilakokban helyezte el távolabbi rokonait a park különböző pontjain. A park másik oldalán állt apósa háza, a Lyman kastély.



Paine 1885-ben bízta meg Henry Hobson Richardsont, hogy építsen neki egy nyárilakot, mert a régit már kinőtte a hét gyerek. Richardson a Párizsban és a Harvardon tanult, majd épületeivel teleépítette Amerikát Bostontól Chicagóig. Munkáival egy iskolát teremtett: a richardson neo-román stílusú (Richardson Romanesque) épületek szinte Amerikaszerte megtalálhatók.



Paine azt tette, ami a legtöbb megbízó álma. Átbeszélte Richardsonnal és Olmsteddel, hogy ők mire gondoltak, ő elmondta, mit szeretne, megnézte a rajzokat, még beszélgettek egy kicsit, aztán az ügyvéd rábólintott a módósított tervekre. Paine adott egy előre aláírt és kitöltetlen csekkfüzetet Richardsonnak, majd feleségestül, a hét gyerekkel együtt (plusz bár haverral) felszállt egy Európába tartó hajóra és vissza se jött, amíg el nem készült a háza.



Richardson viszonylag sok lakóházat tervezett, de ez az egyetlen, ami látogatható. Meg is illetődtünk, ahogy körbejártuk az épületet. Itt-ott méteres volt a hó, de ott átemeltük a Mestert.



Néhol csúszott is, ott ő négylábon, mi meg kettőn nem tudtunk megállni.



A házat szerettük, bár a masszív kőfalak túlzottan várszerűvé tették. A nehézkesség falak súlyosságát viszont jól oldották az apróbb részletek.



Majd ha a jégcsapok nem takarják el a látnivalók egy részét, visszajövünk.

Minisütő

Toaster oven
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sütő nélkül nem élet az élet. Egy jól felszerelt háztartásban mindig van egy sütő. Mi többször voltunk olyan nagyon jól felszerelt háztartásban, ahol több sütő is volt (legalább kettő). Igaz, azoknak a lakásoknak a konyhája -kamra nélkül- háromszor akkora volt, mint ez a lakás.

Ebben a lakásban nem volt sütő és ezen a tűrhetetlen állapoton változtatni kellett: vettünk egy minisütőt.

A minisütő befogadóképessége korlátolt: pulyka nem fér bele, csirkéből is csak a kisebbek. A tűztér azonban gond nélkül elnyel galambokat, padlizsánt, cukkinit és piritani való kenyeret.

A minisütő (toaster oven) 400 Fahrenheit-et (200 C-t) tud, de van grillező funkciója is. Emellett kenyeret is pirít vagy melegen tartja az ételt.

A ketyerének egy komoly hiányossága van: elképesztő mennyiségű alkatrészt lehet kiszerelni belőle azért, hogy rendese tisztán tarthassuk. Mi inkább majd minden egyes alkalommal beleteszünk egy alufóliát.

Egy régi vendéglő - Union Oyster House

Egyszer kezembe akadt egy könyv, ami Párizs száz évnél idősebb, folyamatosan működő vendéglőit írta le. Már akkor arra gondoltam, szerencsés az a város, amiről ilyen könyvet lehet írni.

Boston ezek közé a városok közé tartozik.

Itt is van patinás, évszázad(ok) óta nyitva tartó éttermek, kocsmák, ahol, egyes kelet-európai testvérintézményekkel ellentétben a konyha és az alapanyagok nem ilyen ennyire régiek.

A legpatinásabb bostoni étterem az Union Oyster House. Ez egyben az Egyesült Államok legrégebbi folyamatosan üzemelő vendéglője is: 1826-tól kezdve lehet itt osztrigát enni.

Az épület azonban régebbi, valamikor az 1700-as évek elején épült.



A földszinten irodák voltak, néha nyomda. Az emeleten hol szerkesztőség működött, hogy olcsó szobákat adtak ki.

Az Egyesült Államok első napilapját is itt nyomtatták. Akkoriban még úgy látszott, Boston lesz a frissen függetlenné vált tizenhárom gyarmat legfontosabb városa.

A ház volt textil- és selyembolt is. Az üzletben gyakran gyűlt össze a bostoni társadalom elitje. Természetesen főleg hölgyek válogattak és trécseltek itt. Volt közöttük kormányzóné és First Lady is.

A bolt remek helyen nyílt, nagyon közel volt Boston egyik kikötőjéhez. A bolt mögötti sikátor azért készült, hogy az Union Streetről könnyebben meg lehessen közelíteni a kikötőt.

Ez a kövezett utcácska valahogy túlélte pusztító tűzvészeket és a még pusztítóbb urbanisztikai reformokat. A sikátor sokáig magánterület volt: tulajdonosa egy Marshall nevű hajóskapitány megengedte, hogy a telkén átvezessen egy utcát. Ezzel természetesen nőtt a boltjainak a forgalma is.



A 18. század végén egy vidám francia emigráns költözött be az egyik emeleti szobába. A fickó francia nyelvet oktatott jómodú bostoni lánykáknak.

A francia 34 évvel később ért karrierje csúcsára. Ennél feljebb halandó ember ekkoriban nehezen juthatott volna a társadalmi ranglétrán: Lajos Fülöp néven 1830-ban francia király lett.



1826-ban bezárt a selyembolt és étteremmé alakult. Az étteremnek már volt külön osztriga-szekciója.
A város elitje ide járt osztrigát hörpölni. Olyan emberek ebédeltek az 1820-as években, mint Daniel Webster, aki ügyvédként kezdte pályáját. Webster Christopher Gore mellett bojtárkodott és százharminc évvel később az amerikai szenátus beválasztotta az öt legbefolyásosabb amerikai szenátor elit (és posztumusz) klubjába. Daniel a vendéglátás aranykönyvébe inkább azzal írta be a nevét, hogy egy ültő helyében hat tányér osztigát csusszantott le a torkán. (Az osztriga szó szerint becsusszan a nyelőcsőbe. Természetesen a héj nélkül.)



Az osztrigaház mindig is népszerű volt a bostoni elit körében. A Kennedyeknek külön törzsasztaluk volt az emeleten.

Nem tduom, hogy a Kennedy család leszármazottai manapság ebédelnek-e itt. Piacnapokon még nem futottunk velük össze.

Padlizsán pitában avagy hogyan tegyünk tönkre egy vegán receptet?

Az eredeti recept vegán volt és én tönkretettem.

Tettem bele sajtot. Meg csirkét.



A padlizsánt megsütöttem a minisütőben, majd meghámoztam és felvágtam karikákra. Mivel turmixgépünk itt nincs, a szeleteket beletettem a hagymavágóba és ott daráltam le. Belekevertem egy gerezd fokhagymát is, amit a ketyere engedelmesen elolszlatott a padlizsánmasszában. Megfűszereztem.

A kencét szétoszlattam a pitán.



Ezek után tönkrettem a vegán ételt: apróra vágott sült csirkedarabokat kevertem bele. Ezeket alaposan megfűszereztem paprikával és borssal.

Az egészet vastagon megszórtam reszeltsajttal.

A pitát feltekertem, majd beletettem a minisütőbe.

Nagyon finom volt és nem vegán.

Belvárosi séta

Békésen sétáltunk Boston közepén a Government Centernél. Hideg volt. Yoda lelkesen emelgette teleszkópos póklábait - ha nem teszi, odafagy a földhöz. Én fotóztam, Yoda a modern művészetet tanulmányozta.

A szobor mellett - aminek valami rejtélyes okből Thermopülai a neve és még rejtélyesebb szimbolikával Kennedynek állít emléket - észrevettem, hogy a föld kék - valamivel felszórták. Ez nem jó jel, ezek az anyagok általában nem tesznek jót a Mester lábának. Cipőbe kellett bújtatni Yodát.

Felkaptam a Mestert, mielőtt leróhatta volna tiszteletét JFK előtt és letettem egy behavazott virágosládára. Most csak jégvirág volt benne. Letettem vállamról Yoda hordozóját. Elővettem a cipőcskéket kabátomból. Levettem kesztyűmet. Elkezdtem felhúzni a cipőket.

Csöngött a telefon.
Kesztyű a szájban, telefon a kabátban, Yoda kézben, tökéletes.
A hideg kezdett beleállni a kezembe.

- Halló?

Persze megszakadt.
Yoda türelmesen állt.
A hideg kezdett beleállni az orromba.

Cipőt húz.
Telefon csörög.
Cipő leejt.
Telefon elő.

- Halló?
Most sikerült mindent megbeszélni, közben a hideg kezdett belemarni a fülembe.

Yodát fog, cipőért lehajol.
Éles maró érzés.
Néztem, hol a fekete özvegy, ami belemart a kezembe. Persze sehol, itt még a csótányok is szétfagynak. Ez a hóolvasztó anyag lesz.

Bostonban sokszor kalcium kloriddal sóznak. A növényekre, épületekre nem ártalmas (egyesek szerint az örökzöld növényekre igen). Az állatokra, emberekre sem - mindaddig, amíg bele nem dörzsölik a bőrükbe.

Yodán marad a cipő.

Molvania - Egy utikönyvparódia

Egy barátomtól kaptam a könyvet. Azaz egy halom elektront: M. egy Kindle-könyvet vett nekem. Ő megvette, én letöltöttem, olvastam és nevettem. Fetrengtem. Markolásztam görcsbe ránduló rekeszizmom.

Molvánia egy fiktív kelet-európai ország, ahová még nem ért el a modern fogászat. A könyv egyszerre figurázza ki az utikönyveket és Kelet-Európát.

Több kritikus, olvasó és politikus vádolta rasszizmussal Molvánia ausztrál íróit. Egy brit miniszter, Keith Vaz pedig azt mondta, nemcsak azért káros a köny, mert a sztereotípiákat erősíti, hanem, mert egyesek azt hihetik, hogy Molvánia létezik.

Szeritem csak arról van szó, hogy a miniszter úr nem ismeri Kelet-Európát. Egyébként kiváncsi vagyok, hányan szerettek volna a Gulliver elolvasása után Glubbdubdribba utazni.

Molvánia létezik.
A szerzők egy országba belesűrítettek majdnem mindent, amin az ember Kelet-Európában kínjában nevet.
A könyv lapjairól mély-kelet-európai útjaim emlékei köszöntek vissza. Autókölcsönzők, amik olcsók, de mindenre felszámolnak valami extrát - például szervókormányra vagy - a könyv szerint - fékre. Vegetáriánus fogások, amiket disznózsírban főztek ki, ami még pár éve realitás volt (?) helyen. Hátizsákban országokon át hurcolt villanykörte, mert a hotelek úgy gondolták, a denevérszemű vendégnek elég a 25-ös "izzó". Emlékszem tekintélyes és valóban jó budapesti szállodákra, ahol a mozgáskorlátozott szobákat a tolószékesek nem tudták használni - ezek a szobák Molvániában a szálloda tetőterében találhatók a tizediken. Lift nincs.

Molvánia nemcsak egy régiót parodizál - hanem magát az utikönyv műfajt is és a könyv ebben is zseniális. Tökéletes leírások próbálnak kedvet csinálni érdektelen helyekhez, amik, mint például a molván alföld, tökéletes monotóniájukról híresek. A stílusparódia tökéletes - csak hosszú.

Ez volt az egyetlenegy bajom a könyvvel. Nem egyhuzamban kell kiolvasni, hanem, ahogy egy jó utikönyvet, apránként, kis adagokban kell elfogyasztani. A poénok egy idő után így is előreláthatóak, de akkor is jók.

Molvánia a Jetlag utikönyvek első kötete volt. A szerzők azóta írtak más fiktív országokról is. Legközelebb San Sombrerót fogom elolvasni. San Sombrero a karneválok, koktélok és katonai hatalomátvételek földje. Várom az indulást.

Hóvihar újratöltve

- Nézd, nem látszik a szomszéd ház a hótól!
- Csak párás az ablak.
Albak kinyit.
- Így sem látszik...

Szivesebben írnék bejegyzést, aminek nem Hóvihar újratöltve a címe, hanem mondjuk Pulyka újratöltve, de pulyka nincs, hó van. New Englandben kemények a telek, sok a hó, így nem meglepő, hogy egymást érik a havazások. A meteorológusok elképesztő leleménnyel újabbnál újabb jelzőket találnak ki a hóra. Kevésbé havas vidékeken ez egyszerű, egy évben havazik két napot, elsütnek öt-hat jelzőt és le van tudva a feladat.

Kevesebb, mint két hét alatt mi most csodáljuk a negyedik nagyobb hóvihart.
Hajnali kettőre várták a havat. A hókotrók vezetőit éjfélre berendelték és a hókotrókat stratégiai helyekre vezényelték. Egy órával a vihar előtt elkezdték olvasztófolyadékkal locsolni az úttestet. Aztán vártak. A gépkezelők forró kávét ittak termoszból és donutot ettek hozzá. Amikor a hóréteg elérte az öt centis vastagságot, elkezdték kotorni.

Azóta is kotorják.



Az emberek reggel felkeltek, ásót ragadtak és elkezdték takarítani a járdát. (Aki nem takarítja le a járdát, büntetést fizet.) A járda után kiásták az autót, majd bementek a kamrába és mindenféle lomot hordtak ki az utcára és szépen megjelölték velük az általuk kiásott parkolóhelyet.

Bostonban és elővárosaiban csak engedéllyel lehet az utcán parkolni. Ha egy háznak nincs garázsa vagy kocsibeállója, akkor parkolóengedélyt kell kiváltani. Ezzel meghatározott zónában lehet állni.

A helyi szabályozás sok helyen lehetővé teszi, hogy a havazást követő 24, esetleg 48 órában az autósok a házuk előtt "lefoglalják" az általuk kiásott autónyi lyukat. A türelmi idő leteltével a szemetes szépen elhordja a "jeleket". De általában addigra a havat is eltakarítják.