Gettógulyás

Egy pörköltöző csak jó lehet. Ennek ellenére számomra a “gettógulyás” szó az negatív. 

Mondjuk a Vágytól girhes folytatása lehetne a Gulyásgettóba zárva. 

Könyvautomata

- Rég ki akartam próbálni, most megvártalak és megveszem az Utas és Holdvilág-ot. 

Leesett a húszfillér. Pár napja mesélték, hogy sok kólautómatát kivontak a forgalomból, mert nem érte volna meg bekötni őket az adóhivatalba. Ezeknek a ketyeréknek egy részét átalakították könyvautomatává. 

Most ott álltunk a könyvautomata előtt és néztük, hogy kell Utas és Holdvilágot venni. Egyszerű volt. Lehetett fizetni tapizós bankkártyával, bankjeggyel és apróval. 990 forint volt egy könyv. A gép pillanatok alatt elnyelt 990 forintnyi aprót és már pottyantotta is ki a könyvet. 

Szeretjük Szerb Antalt.

És szeretjük Budapestet. 

Vágytól girhes

Amikor megláttam a piros buszon a plakátot, a  reklám teljesítette feladatát: felhívta a figyelmemet, miközben majdnem kitörtem a nyakam, mert a szurikátát, az éjjeli Budapest fotóját és a Vágytól girhes feliratot bánultam. 

Ennek utána kellett nézni. 

Azonnal. 

Mint megtudtam, a ​“Vágytól girhes egy jótékony cselszövényekért lelkesedő, aranyszívű szurikáta budapesti kalandjait meséli el. Szuri, bár testben szurikáta, emberfeletti képességekkel bír, melyeket bevetve segít a rászorulókon, kik oly sokan vannak: hajléktalanok, menhelyi kutyák, testi-lelki fogyatékkal élők, idős emberek, kiszolgáltatott örömlányok és négylábúak. Jó cselekedeteit segítik erdők-mezők vadjai, a nyusziktól a mackókig, és egy szokatlanul mély érzésű taxis, akit Szuri tanítványául fogad. (...) Regénynek álcázott irodalomkurzus, vagy a hiperszenzitivitás regénye? Netalántán A kis herceg folytatása?” - olvastuk a Molyon, miközben autók kerülgettek minket tülkölve. 

“Elmémbe, mint fémbe a savak, azért maródott bele ez a meseszép éj, mert mialatt a ki tudja melyik bolygóról közénk hullt kis herceg szüntelen a combjaim között bóbiskolt és a csillagok lélegző lelke csöndesen ragyogott, korábban soha nem érzett boldogság járt át.” - olvasni a könyvben. 

Azt hiszem, külön-külön szeretem József Attilát is és a Kisherceget is. Így együtt talán nem. 

Józsefvárosi sztencil

“Pénz, művészet

És egyéb ügyek”

Dunai sétahajó

Szeretek a Dunán hajózni. Szentimentális dolog és kihagyhatatlan. Most is elmentünk egy borongós vasárnap rg körre. Kipróbáltuk a BKV hajójáratokat. A vasárnapit. A Parlamenttől a Vigadóig. 

Fantasztikus volt: csak mi voltunk a hajón, plusz a négyfős személyzet. Ők allották a többséget. Az egész úton nem volt beszálló és nem volt kiszálló. 

Mondom, nagyon jó volt. Nekünk. Közlekedési szempontból szerintem értelmetlen hajóval menni a Kossuth térről a Batthyányi térre. Mert van metró, ami valamivel gyorsabb és nem félóránként jár. A Batthyányi térről is felesleges hajóval menni a Várkertbazárhoz. Mert ott a villamos. A Várkertbazár - Petőfi tér megállónak van értelme, tényleg nem egyszerű ott körbemenni. (Ha mindenáron jó útvonalat keresünk, akkor a Petőfi tér - Várkert - Lánchíd pesti hídfő - Batthyányi tér viszonylatbak lenne értelme. Vagy valaminek a dunaparti agglomerációból a Belvárosba.)

Ez így egy turistahajó. Ami nem lenne baj, de ez egy römegközlekedésnek nevezett támogatott városnézőhajó 750 Ft-ért. A nagyvárosi tömegközlekedés nem profitorientált. A turistahajózás igen. Ez a BKV kishajó így a fizetős városnézőhajóktól szívja el a fizetőképes keresletet. Azoktól a hajóktól, ahol a turista kifizet(ne) egy kalap pénzt egy sétahajózásért. Ami egy magyar céget gazdagítana. Amiből lenne komoly adóbevétel. 

De mondom, fantasztikusan éreztem magam. 

Józsefvárosi Óbudai Egyetem

Meglepő volt az Óbudai Egyetem egy részét a Józsefváros szívében megtalálni. 

Nagyon jól nézett ki. 

A mohos poroló

Budapesti aranyszabály, ha egy régi háznak nyitva van a kapuja, gyorsan be kell surranni.

Ki tudja, milyen kincseket találunk benn?

Itt egy porolót találtunk. Sok-sok éve olvastam egy Váci Mihály írást egy mohos favödörről, amit generációk szája koptatott a kúton. Az író is abból ivott, az apja is és talán a nagyapja is és így tovább. 

Ez itt a népi favödör urbánus párja, amit generációkon át koptatott a prakker és amin több nemzedék szőnyegeit tisztították. 

Ha ez a poroló mesélni tudna!

 

Zsánerszobrok

Van aki szereti őket. Van, aki gyűlöli. Ízlés dolga. 

Szerintem kicsit sokat vannak mostanában, de ezek trendek, majd lesz más is idővel. 

Ahogy a kutyás lánykát nézegetten, megláttam egy másik szobrot a Vigató előtt. 

Szóval ez a műfaj nem is annyira modern. 

(Temporary Backup) Árvíztábla

Azt hiszem, amikor ar árvíztáblát állították, nem gondolták volna, hogy nem elég magas. 

Azt se tudom, hogy a 2002-es árvíz (lásd az alsó fotó) miért külön táblára került, főleg, hogy már elkezdték ide felvésni...

Népszínház utca 37

- Art deco vagy szecesszió? - morfondíroztunk. 

- Helyesebben art deci és szecesszió. 

És ... és valami más... pénzhiány, hanyaás, romlás...

Valami, ami szép, de lassan enyészik el, mint az aranykor emléke. 

Dr a hanyatlásban is büszke, büszke mindarra, amit önerőből elért. 

Öntudatos. Szép. Akkor is, ha állaga romlik, akkor is, ha vastagon belepi a korom és a por. 

Akkor is, ha a régi kulcsok elvesztek.

Szentimentális, de szeretném egyszer látni a régi kulcsokat. 

Kisboltok Józsefvárosban

Szeretem a kisboltokat. Jó bennük nézelődni, vásárolni. Fantasztikus bevásárlólistákat is lehet bennük találni. 

Vagy Krampuszokat. 

Ha lenne tárolandó bútorom, biztos Krampuszokkal őriztetném. 

Egy régi, eltűnő világ ez, de én szeretem. 

Remélem, még sokáig megmarad. 

Alkohol hajtotta bicaj

Álltam a Bubi bicajok mellett és néztem őket közelről. 

Még sose volt időm szemrevételezni őket. Most, hogy jobban megnéztem a bicajt, észrevettem, hogy az egyik alkohollal megy. 

Bevásárlólista

Szeretem a régi-régi boltokat, ahol rejtélyes és fura dolgokat lehet kapni. 

Mint az alábbi holmikat a listán:

“ELADÓ!

Hús daráló

Varrógép Lusnik

Dia vetítők

Dia filmek

Pénzvizsgáló

Mérlegek

Box kesztyűk

Csillárok

Lámpák

Búrák

10 literes kisbojler

Szamovár - grúz

Vill szerelési anyagok

Hősugárzók

Fűtőtestek cserép-

kályhába is

Kerti lámpa

Forr. pákák

Gáz. konvektor

Csomagolás

Hihetetlen, hogy mennyivel jobban néz ki így egy lakótelepi ház, mint az eredeti betongúnyájában. 

És még a fűtés is sokkal hatékonyabb. 

Kanadai tok

tok

Amikor réges-régen az interneten szocializálódtam, a magyar ékezetek megjelenítése problémás volt levelezésben. (Régen volt, igaz se volt, pl akkoriban az emberek még csak nem is reménykedtek EU tagságban és sokan azt se tudták, mi az az EU.)

Attól még, hogy én láttam az ékezetet, egyáltalán nem volt biztos, hogy a “drótposta” címzettje látta az ékezetet. És nem jelent meg a helyén egy értelmezhetetlen karakterhalom. 

De ez már a múlté. Az ékezetek gyönyörűen megjelennek. Kivéve a bolti plakátot, aminek láttán először megörültem, hogy tokhalat lehet kapni. Kanadai tokot. 

De aztán a számat tátván tököt láttam. Kanadai magyar tököt. 

Amszterdam - Reptér

Azt hiszem, Amszterdamról egy nagyon lényeges dolgot mond el a képernyő: magasság -4 láb. 

Szmog

Itt a tél.
Itt a szmog.
Felfele kell menni, hogy keressünk egy kis tiszta levegőt.

Éberség

Ribizli sokat olvas könyvtári könyvet, gyakran telefonon és sokszor Kindlén.

Az e-könyveket gyakran a telefonnal kölcsönzöm ki.

A telefonon frissíteni kellett a könyvtári alkalmazást és akkor kezdődött a rémálom.

Amint megnyílt a frissített alkalmazás, megkért, hogy írjam be az alkalmazáshoz tartozó jelszót. Majd megkért, hogy keressem meg a könyvtárakat (városi és megyei).

Mindkét könyvtár kérte a sok-számjegyes kölcsönzőjegy számát, majd a könyvtár PIN-kódjtát.

A következő lépésben a ketyere szólt, hogy adjam meg a Kindle jelszót.

Adtam neki. Egy törlést.

Sivatagi séta

Nem volt annyira meleg, mint a Santa Clara völgyében. Talán jó is volt. 15 fok gyalogolni pont jó, főleg itt a vörös porban a vörös sziklák között, lassan megkerülve a sziktaívet az egyik vonulat tetején.



Mentünk, mendegéltünk, néztük a távolban kéklő hegyket, a közelben emelkedő vulkanikus kúpokat, kerülgettük a szúrós kaktuszokat és megcsodáltuk a mormon teát.



A mormon tea nevű növényt a mormonok akkor kezdték teának inni, amikor vallásuk megtiltotta, hogy igazi, koffeines teát igyanak. Az embereknek lelki szükséglet, hogy valamit így iszogassanak, kávét, teát, pótkávét, pótteát. Egyszer majd kipróbáljuk.



Ahogy mentünk, eltünt mögöttünk St George. Fura volt, hogy pillanatok alatt a világ végén érezhettük magunkat. Nem volt itt semmi, nem látszott, hogy a domb mögött Utah második legnagyobb agglomerációja búvik meg.



Csak mi voltunk, a kaktuszok, a bokrok és a kövek és a homok, meg a város egyik régi vízvetetéke, ami valami forrás vizét vezette a völgy fele egykor.



Aztán pár kanyar után ismét ott volt a meseváros vörös sziklákból.



Ilyen csak a mesében van, esetleg egy másik bolygón játszódó mesében.



Hirtelen egy mély repedés előtt álltunk meg. A Mester lenézett és inkább gyalogolt pár száz métert, de megkerülte. A repedés mélyén, valahol 4-5 méterrel lejjebb látszott, hogy emberek préselik át magukat a szurdokban.



Nekem már a látványtól előjött a klausztofóbiám és rettegtem attól is, hogy elképzeltem, milyen lehet a sziklafalak közt felfele nyomakodni több száz méteren át.



Mivel nem szeretem a horrort, inkább nagy levegőt vettem és a végtelen horizontra néztem, majd Yodával továbbsétáltunk az autó fele.