Olvastam, hogy van egy új kert a Várban és egy
kapualjtúra után el is indultunk megkeresni.
A Lovarda annyira nem érdekelt, a múlt újraépítése itt nem igazán tetszett, az óriási, térköves promenádok pedig kicsit ijesztőek voltak.
Kellemesen forrosodó klímánkkal itt majd lehet tojást sütni a térkövön.
Az meglepett, hogy a Csikós szobor ide költözött át, de nem nézett ki rosszul. Azon gondolkodtam, hogy ez a ma divatos zsánerszobrok korabeli testvére-e. Mindenesetre nagyobb, mint
a budai kutyavásár miniszobra.
A kert lejárat jól elbújt, de a promenádról megláttuk Karakas pasa tornyának a tetejét.
Kerültünk egyet és már ott is volt a kert, ami most egyelőre zsákutca, de idővel majd valahova talán fog vezetni: esetleg Karakas pasa tornyába és onnan tovább.
Karakas pasa valószínűleg nem Caracas-ból érkezett (elnézést, ezt nem tudtam kihagyni). Karakas törökül vastag, dús, fekete szemöldököt jelent. A 17. századi Buda pasáját valószínűleg becenevéről ismerjük.
Remélem, majd idővel a bástyában is lesz valami és onnan tovább lehet menni a Vár többi része fele.
Az új kert nem nagy és nyáron csak reggel és rövid ideig lehet itt megmaradni a padokon, mert amint idesüt a nap, a kertből kemence lesz, hiába van itt egy gyönyörű szökőkút.
(Valaki azt megmondhatná, mit érzett a kép közepén levő toronyház tervezője-engedélyezője.)
A kert szép, nincs benne sokféle növény, de nagyon szép és jól meg van csinálva.
A füge- és birsalmafáknak itt esélyük is van megmaradni és talán teremni is.
Tavasszal és ősszel lenne ez a kedvenc kertem.
Tetszett.