Középföldén

A Colorado mellett autózva a Hosszú-kanyonból hazafele láttunk egy elhagyatott, apró ösvényt, amint eltünt egy szurdokban.

Puppey lelkesen indult el felkutatni a mély völgyet és felfedezte, hogy a sziklafalak aljánál nincs növényet, csak a kanyont kivágó patak homokos medre.

Ezt követte az ösvény tovább.

A térképen a kanyon meglehetősen rövidnek tűnt és valóban, pár kanyar után már úgy nézett ki, szárnyak - vagy sziklamászó-tudás- kellene a továbbhaladáshoz.

Aztán észrevettünk egy kényelmes leágazást, ami felvezetett egy peremre, ahonnan tovább lehetett menni.

Innen visszanézve láttuk a kanyon szűk bejáratát.

Az ösvény egy széles párkányon haladt tovább befele és a bejárat eltünt a szemünk elől.

Felénk tornyosuló sziklák közt haladtunk tovább.

Reméltem, egyikről se fog egy hegyikecske a fejünkre pottyanni vagy pottyantani.

Láttunk itt egy kisebb elágazást, amit majd egyszer alaposabban megnézünk.

Sejtettük, itt sok minden fog maradni legközelebbre.

Hamarosan elértünk arra a pontra, ahonnan a patakot követve elértünk az alsó ösvény végéhez.

Lenéztünk a most száraz vízesésnél és továbbmentünk.

A perem folytatódott, a nap pedig egyre jobban besütött a szurdokba.

A napon sokkal jobban éreztük magunkat, az árnyékban viszont hideg volt.

Innen már láttuk a kanyon végét.

Ugyanakkor sejtettük, hogy valahol van egy oldalösvény - mint amint feljöttünk erre a párkányra -, amin fel lehet jutni a következő lépcsőfokra.

Itt tátva maradt a szánk.

A meredek, többemeletes sziklafalak egy katlant fogtak körbe. A magasból aláhulló vízesés most száraz volt, a katlan alján megbúvó tó pedig fagyott.

A térkép ezt a vízesést jelölte Middle Earth Waterfall-nak.

Egy romantikus szivecskével.

Felettünk a következő párkányon pár barlangot láttunk. Az alsó megközelíthető volt.

De a barlangot és a következő peremet eltettük máskorra.

Lelátás

- Ott a Hold! - kiáltottunk fel. Mondjuk Puppey még csak nem is vakkantott, de mindegy. 

Valóban, a Dead Horse Point mesaja felett ott vigyorgott a Hold.

Kicsit lejebb volt egy még jobbnak ígérkező kilátó. A meteorkráter után egyáltalán nem voltunk fáradtak, úgyhogy le is szaladtunk a kényelmes ösvényen.

A lemenő nap csodálatos fényében szembesültem azzal, hogy az ösvény végén magasodó sziklát még körbe lehet járni egy még jobb körpanorámáért.

Mivel ott korlát nem volt, csak egy méter széles perem a százméteres mélység felett, ezt kihagytuk.

Így is tökéletesen lehetett látni a szikla egyik oldaláról a Schafer trailt, ami a Hosszú kanyon közelében kezdődik, elkanyarog a Colorado mellett, a Dead Horse Point alatt és felkanyarog ide a Canyonlandsba.

Egyszer majd ezen is végigautózunk - csak lenézni nem fogok.

Meteorkráter vagy beomlott barlang

 - Ez vagy egy beomlott barlang vagy egy meteorkráter lesz - magyaráztam Puppeynak, akit ez nem érdekelt és egy fadarabot rágcsált.

- De te sajnos nem jöhetsz megnézni. Talán ha eljutunk a Barringer kráterhez, azt megnézheted. 

(Nem nézhette meg azt se.)

Ez már érdekelte volna és a lelkére is vette. A Canyonlands is nemzeti park, szóval Puppey itt csak a parkolóban sétálhat és rághat fadarabokat.

- De mindjárt jövünk, alig három kilométer az út oda-vissza.

A szokásos vörös sziklák közt tűző napsütésben a menés inkább a vetkőzésről szólt. Hiába volt a hőmérséklet fagypont körül, a hőérzet egész mást mondott.

Itt ott láttunk egy-egy szublimáló hófoltot, de a télnek más nyoma nem volt.

Hirtelen értünk ki a szakadék peremére és megtorpantunk. A látványt csak egy információs tábla rontotta el, korlát nem.

Nem is voltam biztos benne, hogy mennyire óvakodjak előre - Dead Horse Point előhozta lappangó tériszonyomat és most néha akkor is elszédülök, ha lenézek a járdaszegélyről.

Megérte lenézni.

A nálam okosabb szakértők szerint itt vagy egy sóbarlang volt és az omlott be vagy ez egy meteorkráter.

Minden előképzettség nélkük én a meteorkráter opciót támogatom. Az sokkal izgalmasabb.

A peremet most nem jártuk körbe - majd egyszer -, úgyhogy visszafordultunk: mélységből is megárt a sok és a szakadék helyett inkább horizontra szegezett tekintettel indultunk lefele.

Ellentmondás

Lehet, én értek félre valamit, de nekem a vándormadarak menedéke ès a lőtér annyira nem jön össze. 

(Valószínűleg akkor lehet lőni, amikor nincs vándormadár.)

Legalábbis remélem.

Kikristályosodott fák helyett vámpíregerek

 - És most balra!

Fordultam volna, ha lett volna hova. Ahova fordultam volna, ott lehetett volna rövid túra után kikristályosodott fadarabokat gyűjteni. Lehetett volna. Az út azonban  egy magánterületen, egy építkezésben ért véget.

Mint kiderült, egy szabadtéri esküvőket aranyáron rendező cég megvette a völgynek ezt a darabját és majd itt esketi az embereket sátorban, alapáron 2500 dollárért. 

Úgyhogy most és itt nem kerestünk kikristályosodott fadarabokat. Látni sok ilyent láttunk tizenvalahány éve Arizónában és néhány éve Utahban is. Sok helyen az ilyesmi csak úgy hever a földön. Majd keresünk máshol.

De ha már itt voltunk, megálltunk egy déli fekvésű alkóvnál a meteorkráter meglátogatása előtt.

Rövid séta után be is jutottunk.

Meglepő módon az egykor itt élő ősi népek nem laktak itt huzamosabban: nem volt kormos a barlang mennyezete és egy darab cserép se volt a földön. Pedig volt itt állandó vízfolyás a közelben.

Négy arra utaló jelet találtunk, hogy a barlangot valamire használták. 

Ebből a legfontosabb egy tábla volt, ami felhívta a figyelmet arra, hogy régészeti lelőhelyeket megrongálni szövetségi bűncselekmény. Ilyen táblákat oda tesznek ki általában, ahol van valami, de egy laikus nem venné észre tábla nélkül.

A második jel egy fenőkő volt.

Ilyeneket élesítettek valakik valamikor valamit. Általában az itt élők indiánok és kőszerszámot. A keményebb kőzetből pattintott szerszámok alaposan összekaristolták a követ. Hogy miért mindig ugyanazt a követ gyilkolták vagy az összes élezés egyszerre történt, amikor egy vadász nagyon unatkozott itt, azt nem tudjuk. Persze az is lehet, hogy a madarakat számolta és minden huszonötödik madár után húzott egy vonalat keresztbe. Senki se tudja, milyen számrendszerben számoltak, ha számoltak akkoriban.

A harmadik jel a világon az első bizonyítéka az itt ezer éve élő indiánok túrabicaj használatának.

Vagy annak, hogy nem mindenki vette észre a táblát.

A negyedik jel egy másik lakóra utalt. A lakó egy vámpíregér vagy véregér lehetett, legalábbis koponyájából ítélve

 

(Tudom, tudom, ha úgy nézzük, hogy ez alsó álkapocs és nem felső, akkor nem vámpíregér, de úgy nem izgalmas a történet.)

Tériszonyfejlesztés - Dead Horse Point

Dead Horse Point az a hely, ahol az ember lenéz a kilátóból (bármelyikből) és azt mondja: OOOOOHHHHH.

Aztán, legalábbis az én esetemben, egy darabig nem akar kilátókba menni, illetve lenézni a mélybe (Aztán persze megy és lenéz.)

Lenézéskor megállapítja, hogy ott van valahol a Long Canyon, ahonnan felnéztünk ide és ahonnan egy út is felkanyarog a fennsíkra.

A Dead Horse Point State Parkot mindenki látta, aki megnézte a Thelma és Louise című filmet - csak nem tudott róla.

A film Grand Canyonban játszódó jeleneteit itt forgatták.

Én mindig is hajlamos voltam a tériszonyra ellentétben Puppey-val, aki egyértelműen nem.

Puppey mint egy selfiező influenszer félelemmentesen ugrott fel a mellvédre és nézett le a háromszáz méteres mélységre.

Füleit meglebbentette a felfele áramló levegő és csak annyit mondott:

- Ez az Instára vagy a Tik-Tok-ra lesz?

Aztán amikor felvilágosítottuk, hogy egyikre se, sértődötten egy faágat kezdett rágni.

Én meg letöröltem a hideg verítéket a homlokomról.

- Nem tériszonyosnak való vidék - gondoltam.

- Meg botanikusnak se - tettem hozzá - bár láttunk itt már tavasszal gyönyörű virágokat is.

A helyi tavasz, ha jól emlékszem, május vége volt, akkor mentünk Új-Mexikóba és itt álltunk meg egy éjszakára.

Nekem már kicsit elegem volt a szakadékokból, de nem szabadultam tőlük: innen a Canyonlandsba mentünk tovább, ahol még több és még nagyobb mélységbe lehetett lebámulni.

Csónakkal tódok

- De jó ötlet volt a háztetőre feltenni a csónakot és ott tartani - dícsértem a közelben lakó fickót, miközben kutyáink egymás fenekét szagolgatták.

- Dehogy tároló. Lyukas a tető.