Megvette :(

Egyik szemem sír. A másik meg valahol megkönnyebbült. A hármas számú jelölt végül kemény sms-alku után megvette.

Megvette.
Aláírtuk.
Kifizette.
Elvitte.

Nyolc éve van nálunk az autó. Mindenhova elvitt minket.



Yoda szerette a nagy, kényelmes belsőt és a hátsóablakot, ahol lehetett napozni. Ezt persze az új autóban is szereti.





Yoda mindenhova tökéletesen elnavigált minket az autóval. Leereszkedtünk az Egyesült Államok legmélyebb pontjára, a Death Valley-ben, voltunk elhagyott boraxbányában, a Zabriskie point-nál.



Sátraztunk a Valley of Fire-ben (is).



És Las Vegasban is voltunk jópárszor.



Mindkettőben, az új-mexikóiban is. A Ford sose panaszkodott, amikor ideges lettem a villodzó fények között.

Jártunk világvégi helyeken, mint például Új-Mexikóban Mountainair, ahol még hegyet se láttunk.



Voltunk többek közt Los Alamosban,  Madridban és az Atochai Szűznél is.



Meg a Kővévált Erdőben, a 66-os úton és hát az évszázad hóesésében mentünk át Amerika egyik végéből a másikba.



Ástuk ki az autót a hóból Walthamban és Snowbirdben.



Kerestük egymást a hóban Bostonban.



És persze még Helperben is voltunk! Meg az Antilop-szigeten.



Mindig jó volt, mindenhova eljutottunk. Néha morgott, néha meg volt pakolva. Vittünk vele padlódeszkát is a házfelújításhoz.



Néha szerelőhöz kellett vinni.
Nem volt modern, csili-vili autó, de mindig velünk volt jóban és rosszban. Fantasztikus dolgokat láttunk és csináltunk együtt.

Reméljük, a következő gazdája is ennyire fogja szeretni és legalább ennyi örömét leli benne.

Autóeladás Amerikában - Utah

Amerika nagy.
Minden államban picit másként kell autót eladni.
Kicsit a szabályok Utahban, mint Minnesotában.

Az alapok azonban ugyanazok: a dolog egyszerű.



Az autónak van egy "törzskönyve", ami a tulajdonos páncélszekrényében-fiókjában-fontos papírjai között lapul.

Ezen a papíron az egyik oldalon rajta van a vevő neve és az autó adatai. A másikra kerülnek a vevő és az eladó adatai.
Kitöltjük a papírt.
Kinyomtatunk egy szerződésmintát a utahi állami oldalról és egy másikpapírt, ami a kilométeróra állását rögzíti.

A vevő fizet. Az eladó elteszi a pénzt és leszedi a rendszámot. Ezzel az autóval kapcsolatos teendői végetértek. A vevő elviszi a rendszám nélküli autót a DMV-be, a közlekedési osztályra, ahol leadja a papírjait. A szerződés alapján kiszámítják a forgalmi adót, amit ő befizet helyben. Kap egy rendszámot és kész.

Ugye milyen egyszerű?

Csak a vevőt nehéz megtalálni.

Nézze meg a szerelője - A harmadik vevő

Egy lélek nem volt a szervíz udvarán. Egy lélek nem volt az utcán. Pár autó suhant el az éjszakában. Kilenc óra volt. Este.
Elköszöntem az autótól.

Átkeltem a zebrán és egy néptelen, 2x3 sávos út mentén haladtam egy zajvédőfal és egy fasor között a keskeny járdán. Senkit se láttam.

Közben elátkoztam a vevőjelöltet.
Délután jött és a tesztvezetés végén a következő párbeszéd hangzott el:

- Szeretném, ha a szerelőm megnézné.
- Nézze.
- Draperben van.

Legszívesebben visszaszívtam volna nagylelkűségemet.

A Salt Lake völgy hosszú. Mi a közepén vagyunk. Draper Salt Lake aglomeráció alján.

- Majd én kifizetem hitelkártyával telefonon.

Ebben maradtunk. Én meg elindultam Draper fele. Letettem az autót a semmiben, megacéloztam lelkem és elindultam haza. Nem gyalog, hanem a villamosig.

A megállóban láttam a távolban a szemetest, amint kiüríti a kukát. Mire odaértem, néptelen volt a megálló. Senki sem volt ott. Megvettem a jegyet az automatából és vártam a villamosra.

Jött.

Felszálltam.

Egy lélek se volt a kocsiban.

Fél órát száguldott a villamos-hév nyolcvan körüli sebességgel, meg-megállva valami rejtélyes helyen, ahol senki sem volt.

Akkor láttam meg az első embereket, amikor leszálltam a mi villamosmegállónkban.

Megkönnyebbültem és átszálltam a villamosunkra és már otthon is voltam.



Reggel hívtam a szervízt. Nem csodálkoztak, hogy eggyel több autó áll a parkolójukban. "Persze, vihetem az autót, amint kifizeti telefonon az átnézést".

Persze zárás elött fél órával még nem fizette ki.
Gyors telefon.
Kifizette, mehetek az autóért.

- Mennyi a végső ár?
- Kettőöt - mondtam ugyanazt, amit már korábban egyszer megbeszéltünk.
- Sajnos az sok, max kétezret tudok autóra költeni.

Halloween-dekor, amit betiltanék

Ribizlifőzelék általában toleráns és szinte semmit se tiltana be és hisz abban, hogy mindenki szabadsága addig terjed, mint a felebarátaié.

De az alábbi dekort betiltanám. Ribizlifőzeléknél nem sokon múlt, hogy szívrohamot okozott és Ribizli már-már azon volt, hogy hívja a 911-et és rendek SWAT-kommandót.

A második vevő

- Látod, fiam, ez itt az olajpalca.
A fia nézett a motorba.
- Mielőtt veszel egy autót, mindig nézd meg a olajat benne, mert a motor a tulajdonos tükre és ha koszos, akkor vagy a tulajdonossal van baj, vagy a motorral.

A kamasz bólogatott.

- Arra vigyázz, hogy az olaj le ne cseppenjen a pálcáról a motorba, mert akkor büdös lesz.

A kamasz bólogatott.

- Hozz egy kis papírt, hogy letöröljem és megnézzem, mielőtt belecsöppen.

Hozott, de nem volt elég gyors. Belecsöppent.

- Látod, milyen szép tiszta olaj?

A kamasz bólogatott.
Majdnem közbeszóltam, látod, milyen szép olajmentes motor? Az apán látszott, már pár gyereket tanított autót venni. Kellemetlen lehet mormon nagycsaládosként négy-öt gyerek alá autót tolni.

- Most megnézzük a kormányszervó olaját és a váltóolajat,

A kamasz bólogatott.

- Elvihetjük próbaútra?

Most én bólogattam. Amerikai szokás szerint a reménybeli vevő otthagyja jogosítványát és saját autóját zálogba és elviszi az autót próbaútra.

Átadtam a kulcsot.

- Nyolcötvenkor el kell indulnunk - mondtam.

- Nyolcnegyvenre visszaérünk.

 Szomorúan néztem, ahogy elsuhannak a Forrdal.

Nyolcnegyvenkor már ott álltak az autóbeállón.

Visszaadták a kulcsot, beültek autójukba és mentek megnézni a következő autót.

Nyolcnegyvenkilenckor kaptam elő zsebemből a telefont és csak annyit mondtam bele:

- Ittmaradt a jogsid.

Fékcsikorgást hallottam a telefonból.

- JÖVÖK!

Aztán csörrent a telefon. A kamasz volt:

- Apa azt mondja, ne várjatok, tegyétek a jogosítványt a bal első kerék alá.

- Beteszem a kesztyűtartóba és nyitva hagyom az autót, ti majd zárjátok be.


Reméltem, a mormon vevőjelöltek meglátják ebben az incidensben az égi jelet és azonnal megveszik az autót. Sajnos a mai emberekből kiveszett a spiritualitás és az égi jelek felismerésének a képessége és nem vették meg.

Az első vevő

- Akkor megnézhetem az autót?
- Meg.

Megnézte.

A szomszédasszony apja nehézkesen beült az autóba. Akkor találkoztunk, amikor segítettem neki leszedni az emelődarut az utánfutóról. Azt a darut, amivel a lelőtt szarvasokat szokta felemelni.

Most kipróbálta az autót.

Padlógáz.
Satufék.

Ment vele vagy húsz percet. Belemászott a motorba.

- Kilenc autóm van... - mondta - Ezt az unokámnak veszem, majd ha meglesz januárban a jogsija, megkapja. Kettőhat?

- Rendben.

- Jó kis autó ez. Holnap hozom a pénzt.

Aztán nem hozta.

- Azt hiszem, nem veszem meg az autót... Pedig milyen jó lenne...

Egyetértettünk vele.

A csontkovácsiskola reklámja

Nemcsak a jó bornak, hanem a jó csontkovácsnak és a jó csontkovács-oktatásnak is kell a cégér. Azt hiszem, ezekhez a reklámajándékokhoz semmit se kell hozzáfűzni.

Autótakarítás

A műszerfal megfiatalodott a kencétől. Az ajtók gumijai ragyogtak, mint a gumialapú fekete gyémántok (már ha vannak ilyenek). A legyek a dísztárcsára jártak korcsolyázni. A kárpitból annyi Yoda-szőrt szedtem ki, mintha Chubakka utazott volna velünk rendszeresen.



A gumiszőnyeget fél óra sikálás után menthetetlennek ítéltem és Amazonon beruháztam egy újba. Ez fekete volt (a legolcsóbb) és nem illet az autó külsejéhez és belsejéhez egyszerre, de a padlón jól nézett ki és eltakarta azt a helyet, ahol a téli só kitakaríthatatlanul megfogta a padlószőnyeget.

A csomagtartó szőnyegét a pár évvel ezelötti ideiglenes tolószékhasználat tönkretette. Ribizlifozelek nem Toldi és képtelen volt a huszonsok kilós széket kitartott karral betenni a csomagtartó mélyébe, hanem betolta és ez felszedte a szőnyeget. Persze ez meg lett ragasztva, de nem volt olyan szép. Most megfordítottam a szőnyeget: az alja gumi volt és ettől a csomagtartó szebb lett, mint újkorában.

Az autó olyan tiszta volt, mintha sose ettek volna benne.



Az autót elvittük és lemostuk Yodával.

Aztán megírtam a hírdetést és feltettem a helyi újságba, majd kinyomtattam az autó adatait és kiragasztottam az oldalára és elmentünk Yodával sétálni.

Amikor hazaértünk, egy férfi állt az autó mellett. Az egyik szomszéd apja.

- Eladó? Holnap kipróbálhatom?

A dílernél

- És a vételárba beszámíthatjuk a régi autót is. Milyen autótok is van?

- 2007-es Ford Taurus.

Pillanatnyi csend. Ribizliek nem cserélik le évente újra az autót.

- Szakértőink elviszik a szervízbe és mondanak rá egy árajánlatot.

Elvitték.
Igazából kényelmes volt és csábító az ötlet, odaadjuk az egyik kulcsot és megkapjuk a másikat.

De sejtettük, hogy ez nem így lesz.

- Azt mondja a főnök, hogy ez egy tízéves autó és egy ezresnél semmiképpen se adhat érte többet. Beszámítsuk?

Összes pénzzel és gazdasággal szorosabb kapcsolatban álló ősünk kezét tördelte a túlvilágon.

Összenéztünk.

- Köszönjük, de majd eladjuk mi.

Őseink üdvrivalgásban törtek ki.




Pontosan tudtuk, hogy a tíz év körüli Taurusuk Utahban kettő-kettő és felet érnek. Állapottól függően.

Úgyhogy nekiláttunk, hogy jobbá tegyük az autó állapotát.

Elmentünk egy áruházba és az autósszekcióban annyi kárpit-, gumi-, műanyag, tetőkárpittisztítót vettünk, mint ami egy cégalapításhoz is sok.

Mindenre van valami kence.
Van, amive az autót kell lesikálni és attól fényes lesz. Van, amivel a műszerfalat és attól megfiatalodik (vajon van ilyen kence emberre?), van olyan, amivel a kárpitot kell sikálni és attól tiszta lesz. van, amivel a dísztárcsát kell dörzsölni és attól ragyog és van, amivel a gumikat kell befújni és attól szépek lesznek és újak.

Fejfájással jár az autó eladása. Főleg e szereknek a használata után.

Szemészeten

Szemészet.
Nővér.
Rutin kérdések, rutin vizsgálat.
Aztán jött a következő kérdés:

- Stigmatizmusa van?

Ránéztem a kezemre, vannak-e rajta vérző sebek. Nem voltak. Azért nem hittem a fülemnek.

- Tessék?

Ekkor jobban értettem a kérdést.

- Asztigmatizmus?

Megkérdeztem, mi az.
Elmagyarázta. Valami a fókuszálással kapcsolatos probléma.
Én elmagyaráztam, hogy mik azok a stigmák.

Nevettünk a félreértésen.

Aztán örültünk, hogy semmilyen stigmám nincs.

Fairmont uszoda

A Fairmont Park közepén áll a Fairmont Uszoda.

Nem új, nem csili-vili és azt is mondanám, hogy kicsit kopott. De tiszta és használható és minimalista. Semmi felesleges kényelmi berendezés és van minden.



Gyerekmedence sok-sok játékkal, amivel titokban a felnőttek is játszanak azzal az ürüggyel, hogy masszíroztatják magukat a vízsugárral. "Folyó", ahol sebesen áramlik a víz, itt lehet a sodrással szembemenni. Csúszda.



Még vizimentőből is van három, tiszta Baywatch, ahogy túlélőfelszerelésükkel sétálnak a medencék között és sasolják a pancsolókat, hátha valamelyik belefullad a kisvízbe.



Van családi öltöző mozgáskorlátozottaknak és kisgyerekeseknek (ami valahol ugyanaz, csak másképp) és rendes öltöző betonfalakkal és vasszekrényekkel, amik közel se olyan szépek, mint a törökbálinti uszoda szekrényei, de valószínűleg pár évezreddel tovább fognak tartani. Hacsak az ízlésrendőrség be nem olvasztatja őket előbb.

Minden funkcionális és tartós. Az uszoda meg olcsó, belépő pár dollár, havi szekrénybérlet, ha valaki lusta lenne cipelni a tusfürdőjét 5 pénz, a konditerem ingyenes, a jóga ugyanennyi, a mindennapi úszóedzés havi harminc profi edzővel. Mi kell még?

Büfé.
Mert az nincs sehol.
Nem értenek itt ehhez...

Méret a lényeg

A vásár-épület előtt állva nem is látszott mekkora. Amikor beléptünk, akkor már kezdtük sejteni, hogy ez egy nagyon nagy épület.



A maratoni futás cuccaiért jöttünk, de épp volt egy lakóbusz-bemutató is, kiváncsiak lettünk, visszajöttünk megnézni.

Itt aztán kitárult a tér.



A lakóbuszozás az amerikai kultúra része. Nyugdíjasok fogják magukat és vesznek egy ház méretű lakóbuszt vagy egy két ház méretű utánfutót (szaknyelven fifth wheel) és észre se venni, hogy nem otthon vannak.



Európai ésszel felfoghatatlanul nagyok ezek a buszuk, utánfutók. Tényleg arra szolgálnak, hogy valaki észre se vegye, hogy eljött otthonról. Van bennük konyha, normális fürdőszoba vagy fürdőszobák, nappali, hálószoba és esetleg hely a lónak vagy a motornak, esetleg a kvadnak. Meg az unokáknak.



Három tévé szokszor alap, egy a hálóba, egy a nappaliba és egy kívülre, hogy a meccsek előtt a stadion parkolójában tartott tailgate party-n is lehessen tévét nézni.



Miözben a külső kiskonyhában a tüzön serceg a kolbász...



- Ez dízel? - kérdezte egy kétszázhetvenezer dolláros guruló házban egy tájékozatlan ember.
- Összes modellünk benzines, nem használunk szennyező dízelt - méltatlankodott udvariasan az eladó.



Szerintem a mérfőld per gallon (hány mérföldet megy a járgány egy gallon benzinnel) és a százon mennyi benzint fogyaszt mérés után be kéne vezetni az év per mérföldet. Hány millió év alatt megtermelődött kőolaj kell egy mérföld megtételéhez.



A hálószobák általában jobbak voltak, mint sok elegáns hotelszoba. Vagy ha nem is mindig jobbak, de nagyobbak, ami itt, a világnak ezen a felén nem kis szó.



És nem. Ezek a franciaágyak nem összecsukhatók. Ezek így vannak és így maradnak.



A nappaliba pedig sokszor dukál egy kandalló is. Általában villanyos, de gázos is lehet. Csak kandallóvas nincs, hogy piszkálni lehessen a tüzet.



Ezek a nagy gépek (szakszóval rig) lenyűgözőek és elborzasztóak. Még akkor is, ha nem gondolunk a fogyasztásra. Mondjuk az utat belátni belőlük. A mi kedvenceink azonban a pici, mikrobusz és mikróbusznál picit nagyobb méretű lakóbuszok voltak.



Általában a mikrobuszoknak (szakszóval class b) finomabb volt a kidolgozásuk és, ha ez egyáltalán lehetséges, négyzetméterük még többe került, mint a nagy buszoknak (class a). A kettő közötti átmenet a class c, itt lehetett összegányoltnak tűnő vacakot és luxuspalotát kapni.



Mondjuk láttam én ezeknél is kisebb lakást és nemcsak kisebbet, de kevésbé kényelmeset is.




A különféle egységeket mi másképp osztályoztuk: a nagyok többe kerülnek, mint a házunk, a kicsik annyiba, mint a házunk és a közepesek esetleg picit olcsóbbak nála.