Tavasz

Tavasz van!

Előbújtak a virágok és a csörgőkígyók. 

Fura temető

- NEM! - mondtam Puppeynak, aki döbbenten meredt a keresztre, ilyenek Utahban ritkán láthatók, a mormonok a keresztet kínzóeszköznek tekintik és nem vallásuk szimbólumának. 

- Ez Pleasant Green temetője-

Puppey udvarias és nem mondta, hogy ez nem is zöld és nem is kellemes. A dolog annyiban igaz, hogy temetőnek tényleg temető.

Mivel viszont életemben ez volt az első temető, ahova kiírták, hogy takarítsunk fel a kutyánk után, arra gondoltam, hogy akkor ide be lehet jönni kutyával, úgyhogy Puppey most nem kellett megvárjon az autóban.

A meglepetések itt nem értek véget.

Utah egyik legrégibb folyamatosan működő temetőjében természetesen ott voltak a mormon telepesek sírjai, akik előtt 1883-ban két lehetőség volt az örök nyugalomra: vagy elmentek Salt Lake City temetőjébe úgy húsz kilométerrel arrébb nyugodni vagy örököseik csináltak nekik egy temetőt.

Mikor az első olyan telepes, akinek lusta rokonai voltak elhunyt, akkor a leszármazottak alapítottak egy temetőt.

A temetőt száz évig a mormon egyház, majd az egyház alapítványa kezelte, végül a temetőt átadták Magna városának, ami idővel magábaolvasztotta az itteni településeket, például a közeli Bacchust.

Eddig semmi meglepő nincs a temető történelmében, amikor aztán amikor megláttam a gitárt-sírkövet, sejtettem, hogy itt valami meglepő történik.

Gitáros sírt már láttam Iosepában, de azért ez meglepő volt.

A színkavalkád a szomszédban inkább feldobta a helyet - és hát a művirágot nem kell öntözni, főleg, amikor itt nem nagyon van víz.

A semmibe révedő színes padok is tetszettek.

A vigyorgó koponya már más tészta volt, ilyesmire végképp nem számítottam, csakúgy, mint a sárkányröptetésre Lord Black sírján.

Aztán amikor megláttam a csípőjét szuggesztíven riszáló táncoslányt egy nyolcgyermekes hölgy sírján, akkor már csak annyit gondoltam, hogy neki igazán jó élete lehetett.

Ideges a mókus

- Mókuskaaaaaaa! Mit csináltál?

- Én? Ettem egy kicsit,

- A papucsom? Öt percre tettem le a teraszon!

- Elég sokat hagytam belőle, mert jó vagyok hozzád. Pedig alig adsz enni. A papucsból is alig ettem. Mert lábszaga volt.

- És a madáreledel?

- Te vagy a hibás, bezártad, nem akartad, hogy egyek belőle. Muszáj volt utat rágni a vödörbe!

További videó az ideges mókusról itt.

Április 1

Ez nem áprilisi tréfa. 

Ez Utah. 

Hanyatlás

“Je suis Marine” - írta egy magyar politkus és először arra gondoltam, mégse tiltják be a Pride-ot. 

Aztán arra, hogy ez a mondás mutatja, hogy hanyatlunk: régen lovastengerészünk volt, most már csak egy tengerészgyalogosra telik. 

Kidobott teherautó

- Az nem egy teherautó?

- De! Jelöljük meg! - javasolta Puppey.

Nem teljesen világos, hogy mit akartak vele itt kezdeni. Azt hallottam (olvastam), hogy a hadsereg 2010-ben leselejtezte és az Antilop-szigetnek adományozta, ahol nem tudtak vele mit kezdeni.

Pedig telefon is volt benne.

A szigeten leltárba vették a teherautót, leparkolták és igyekeztek elfelejteni.

Nekem rettenetesen tetszett a kézzel, mechanikusan nyitható szélvédő, ami ma is egész könnyedén nyílt, csakúgy, mint a tekerős ablakok és minden más, ami mechanikusan működött.

Minden tip-top volt, csak a kormányt ette meg a nap.

A műszerfalra ragasztott táblázatból kiderült, hogy ezt a járgányt nem felelőtlen száguldásra építették, hanem megfontolt cammogásra, országúton hatvannal, jégen 16-tal.

Teljesen az volt az érzésem, hogy ha kellene, eljönne egy szaki, betenne egy új akkumulátort, egy kis üzemenyagot, megkocogtatná a műszereket és pöccre indulna és azonnal anyagi csődbe juttatná azt, aki meg akarná tölteni a háromszázhatvan literes üzemanyagtartályt.

Kosztosok

A mókusok az elsők. Ők a legidegesebbek, ha nincs reggeli.

A mókusok után a macskák következnek. A macskákat az utca közösen eteti és nálunk szoktak reggelizni.

Amikor reggel kilépek az ajtón, a macskák a szétcincált fotelből figyelnek. (A macskák kajáját tartalmatzó edényt a mókusok cincálták szét, de aztán rájöttek, hogy nem szeretik a macskakaját.)

Tudom, a macskák készen állnak arra, hogy lerohanjanak.

A macskák közt ott a siket macska is. SM egy loncsos öreg kandúr, aki siket, mint az ágyu. Reggelente arra nem szokott felébredni, hogy Puppey megáll mögötte. SM alszik, Puppey pedig áll mögötte. Puppey ilyenkor különösen kretén tud lenni: egy szót se szól, hozzá se nyúl a macskához, csak áll mögötte. A macska egy idő után megérzi, hogy két pár szem bámul rá, megfordul és észreveszi, hogy Puppeyval bámuljuk. Eleinte halálrarémült és a mókusokat lekörözve felszaladt a falon a tetőig, de most már megszokott minket és akkor se hajlandó arrébb menni, ha át kell lépni rajta.

Egyszer nem fogom észrevenni és átesek rajta.

Néha arra gondolok, SM a tizedik élete végén jár. Vagy éveken át rendszeresen trash metalt hallgatott és attól süketült meg. Vagy klasszikus amerikai rockot. Olyan rocker kinézete van.

Most arra nem ébredt fel, hogy eltakarítottam mögötte a télről visszamaradt faleveleket. A szárazkerttel kevés gond van, de évente két-három napot csak kell vele dolgozni.

SM teljesen elmerült gondolataiban és szinte már alóla gereblyéztem ki a téli törmeléket, amikor felébredt, rám nézett és sértetten átment R-hez, ahol a vacsorát kapja.

Ahogy átügetett az utcán visszanézett: ne felejtsd el a reggelit! Fél nyolckor tálald!