Puppey vs Santa

- Mrrrrrr, MMRRRRRR, ott, ott, OTT - mondta Puppey és izgatottan nézett valamit.

- Mi van? Mi történt? - kérdeztem a póráz passzív végén.

- OTT VAN, GYANÚS, MRRRRRRRRRR!

Odanéztem.

Valóban ott volt.

Egy leeresztett Mikulás hevert a füvön.

- Nem bánt, csak leeresztett.

- MRRRRRRRRRRR!

- Döglött.

- MRRRRRRR!

- Nem bánt, leeresztett, döglött, lefeküdt, alszik - magyaráztam Puppeynak aki végre megnyugodott:

- Akkor megjelölöm! - mire én estem pánikba:

- NEEEEEEE!

Utah első magániskolája

Utah első magániskolájáról teljesen véletlenül olvastam. Elő szokott fordulni az ilyesmi. Valamihez keresek anyagot és valami egész mást találok.

Most a szokásos karácsonyi déli utunkra készültem és akkor olvastam egy utalást az iskoláról. Aztán láttam az államalapító fáját és ennek kapcsán felmerült bennem, hogy olvasott-e fel estimesét a gyerekeinek (elképzelem a 19-ik századi verzióját Bogyónak és Babócának).

Ekkor eszembe jutott, hogy erről én nemrég olvastam valamit. Véletlenül.

A belvárosban a Saskapu mellett, szemben az Államalapító házával áll egy puccos apartmanház.

Ott volt Utah első magániskolája, ahol az Alapító, Brigham Young 56 gyerekét oktatták.

Délutánonként, esténként zeneoktatás is folyt is, amire bárki elhozhatta gyerekét. Valószínűleg az alapító szerette a nagyon nagy kórusokat. Vagy szeretett volna egy szimfonikus zenekart.

Karácsonyi rajzparti

Minden cég karácsonyi partit szervez klienseinek, dolgozóinak. Itt például épp rajzolni lehet, bár a rajzot megnézve nekem elsőre és másodikra sem a rajzparti jut az eszembe.

Óriásszarvas

 

Tudatom egyszerűen elvágta a kapcsolatot szemem és agyam között. 

Ez nincs. 

Ez nem lehetséges. 

De ott volt. 

Szélvész Szarvas ott állt a ház mellett és nézett lefele. 

Nem tudtam eldönteni, hogy a tulajdonos kompenzál valamiért az óriásszarvassal vagy szomszédai hatására telepítette. 

Csak a klasszikusokhoz tudtam menekülni:

Ha elpusztul a tulok,

szarvából lesz a tülök,

de ha én elpüsztülök,

belőlem nem lesz tulok  

Ribizli a Holdon

- Mindjárt ott vagyunk! - néztem a térképre.

- Ez már a Hold? - morgott Puppey, aki jobban szeret fával borított helyekre menni.

- Nem, ezek az Ezüst-sziget Hegye. Ezt látni a Sós-sivatagból.

Mivel már közel voltunk (nem a holdhoz) elkezdtem egy parkolóhelyet keresni. 

Persze nem vittem túlzásba: itt nincs nagy forgalom, abban a három órában, amit itt töltöttünk, egy autót láttunk: a miénket.

Mielőtt elmegyünk valahova túrázni, mindig utánanézek a helynek, akkor is, ha már jártam arra. Itt más háttérkutatást is kellett folytatni: megnéztem, esett-e az eső, mert az idevezető utak a néhai Lake Bonneville fenekén vannak (mit mondjak, nem sok ilyen ronda fenék van!) és eső után jobb nem gurulni rájuk. Olyankor, eső után a sóssivatagot kell megnézni.

Mi a sziklaformákat néztük nagyon lelkesen. 

Meg a köztük levő kristályokat. Nagyon szép kristályokat lehet itt találni.

Növényből persze kisebb a választék.

Mi most egy nyeregbe akartunk felmenni, hogy ránézzünk a  Vulkán-hegycsúcsra, ami a legmagasabb pont errefele. Illetve ki akartunk nézni a pusztára is. Majd egyszer tovább is megyünk, de most ennyire futotta időnkből.

Ahogy felfele mentünk, egyre jobban kitárult a táj alattunk. Arrafele voltunk egy ultrán is és Puppey akkor magyarázta el, hogy jobban szereti a hegyeket, mert ott legalább vannak kövek, mint a lapos síkságot, ahol még kiálló fűszálakat se vehetett célba.

Itt legalábbb a kiálló köveket lehetett erodálni.

Mire majdnem felértünk, már a nap is kisütött, ami nagyon jót tett a tájnak és a lelkünknek is.

Itt győződtünk meg arról, hogy nem a Holdon vagyunk: ott nem kék az ég.

Egyébként tényleg lehettünk volna...

Ez az a hely, ahova bármikor lehet jönni, csak nyáron nem érdemes, olyankor meglehetősen meleg van itt és szerintem még a sziklák is el tudnak olvadni.

Rólunk nem is beszélve.

A kilátás gyönyörű volt.

Újabb és újabb hegyeket láttunk meg a távolba, ahova majd valamikor szintén elmegyünk túrázni és megnézni, mi van ott (valószínűleg semmi, de azt érdemes megnézni).

Azt is kifigyeltük, ha majd visszajövünk, merre érdemes majd továbbmenni újabb kilátók fele.

Mert ide vissza fogunk jönni.

Valószínűleg télen, amikor a kígyók is alszanak.

A nyuszibulldózer

Pakolás közben kezembe akadt az egyik nyuszibulldózer. Az összecsukható tábori ásó, amivel havat lehet elkaparni autóról és kavicsokat is lehet keresni.

Ezt meséltem is és legnagyobb meglepetésemre többen nem ismerték a nyuszibulldózer szót.

- De ez valós! - mondtam és rákerestem (egy l-lel, de két l-lel is hasonlóan működik). Persze a mesterségesen hülye algoritmus azonnal mondta, hogy írjam két szóba és arra is keresett, mert szerinte azt úgy kell írni. Mert ha nem úgy írom, akkor kapok használható eredményt, miszerint a nyuszibulldózer az ritkán használt katonai szleng a gyalogsági ásóra, amit gyalásónak is mondanak.

Megnyugodtam, hogy a szó nemcsak azért létezik, mert én használom. Mégha ritkán is.

A nagy fa

Uszodába menet akadt meg szemem a fán.

Méretes fa volt és volt mellette egy új tábla is, miszerint ezt a fát Utah alapítója, a mormon egyház megszervezője (a mormon Szent Péter), Brigham Young ültette.

Úszás közben elgondolkodtam - ilyenkor szoktam megoldani a világ problémáinak kétharmadát. A megoldások mindig tökéletesek, de mire elérek a zuhanyba már elfelejtem őket.

Szóval arra gondoltam, hogy Brigham Young alapított és megszervezett egy államot. Kihozott egy háborút döntetlenre az Egyesült Államokkal. Alapított úgy négyszáz települést egészen le Las Vegasig. Meg két vagy három egyetemet. 

Megtervezte az ideális poligám házat.

Volt több farmja, malma.

Írt 93 vaskos kötetre való egyházi értekezést. Meg egy csomó egyéb mindent.

Közben volt 53 felesége és 57 gyereke.

ÉS MÉG FÁKAT IS ÜLTETT!