Ártatlanságok

- Esküszöm nem én voltam, de tényleg, nem én cincáltam szét a karosszéket, ezeket ma olyan gyengére csinálják, csak érzékelik a nem létező karmom és már foszlanak is szét.

- Láttam, hogy belemélyesztetted az összes karmod.

- Érzékcsalódás. Délibáb. Kvantumalagút. A mókuska volt.

- Nem én voltam, a mogyoróidra esküszöm. Én egy ártatlan éhező mókuska vagyok és nem én cincáltam szét a fotelt.

- Láttam, hogy te vitted el a töltelékét a fotelnek és annyira éhezel, hogy össze se tudod tenni a kezed a hasadon.

- Ez csak egy télikabát és kicsit kövérít, de én éhezek. De azért... esetleg aládúcolnát azt a vékony kis facsemetét?

Külvárosi sziklarajzok

Több éve szerettem volna megnézni ezeket a sziklarajzokat, de a kirándulás sose jött össze.

Általában sziklarajzok megtekintése túrázással, hegymászással, nyaktörő ereszekedéssel vagy legalábbis egy hosszabb sétával jár.

A Bloomington sziklarajzok egy klasszikus külvárosban vannak.

Egy parkban.

Ha a google térkép engedi, hogy odamenjünk.

Nem igazán van kitábázva a park.

Magyarázó szövegek sincsenek.

Ott van két szikla rengeteg sziklarajzzal.

Ezen a szirten valamikor több rajz lehetett, de amior az idő vasfoga lerágta a fedőréteget a legöbb rajzzal együtt.

A többi rajz a vízszintes szikla tetején volt.

Ők is megkoptak, de még kivehetők voltak a megviselt felszínen.

A nagy itteni panelek hasonlítottak a Little Black Mountain sziklarajzaihoz.

Azt nem lehet ennyi idő távlatából eldönteni, hogy ezt a véső újraírta vagy csak még nem találták fel a sziklaradírt és át kellett írni a sztorit a Duplaszarvú Bikáról vagy a Mosolygó Nagyorrúról. Esetleg egy hülyén mosolygó kutyáról.

De megváltozott ez a tojás!

- Az én időmben a tojás másként nézett ki…