A kecske

Két mankóval (Ginger s Fred) a lakásban még csak-csak lehet mozogni, de az egyetem már nagyobb.


Erre találtuk a Kecskét.



A kecske egy “térd roller” (knee scooter, andador de rodilla).


Először online néztünk egyet a helyi apróhírdetésoldalon. Az ember el is hozta.

Tökéletes is lett volna, ha működik a fék. De nem működött.


Láttunk egy másikat is, vonzó fehér szőr borította a térdelőt. De 40 percnyire volt az autópályán.


Aztán találtunk egyet az Amazonon. Open box-ként megvéve annyi volt, mint egy használt.
Megrendelni egy pillanat műve volt.


Azóta fantasztikusan lehet suhanni vele. Egy baja van: túl jól lehet vele száguldtani.

Váró a kórházban

Ünnepnapon a betegeket is keresni kellett a kórházban, nemcsak a sebészeket.



A hatalmas váróban viszont senkit se találtunk. Kicsit reméltem, hogy majd itt letáborozunk, bedugjuk ketyeréinket a konnektorba.



Ha nagyon muszáj, nézünk tévét vagy kirakjuk valamelyik ezerdarabos puzzle-t, esetleg kártyázunk.



De inkább hazamentünk és amikor telefonáltak, hogy kész a műtét, visszajöttünk. Közben arra gondoltam, hogy igazából meglettem volna e poszt háttéranyaga nékül is.

A tél szépségei

Tél. Hóvihar. Hóember. Játék. Egészség. Szánkózás. Bokatörés.

Casio-bolt

Kimerült az elem egy Casio órában.

Először minden tudás kútfőjéhez, a Youtube-hoz fordultam. Itt MINDENRŐL van csináld magad film. Megnéztem párat és úgy döntöttem, elmegyek egy óráshoz.

Volt is egy hozzánk közel.



Amikor beléptünk, már tudtam, hogy megérte idejönni.

Valódi számológépes órákst láttunk a vitrinekben! Stopperórákat. Karórákat. Tátott szájjal bámultuk a kincseket. Némelyik óra dátuma még a kilencvenes éveket mutatta.

És ekkor... ekkor előlépett a műhelyből az órásmester, ak szakasztott úgy nézett ki, mint Buffalo Bill.

Innen gyorsan mentek a dolgok. Rövid párbeszéd következett órákról, Robin Williamsról és sci-fikről. Mivel a fluxus-kondenzátorát nem akarta megmutatni, fizettünk és távoztunk.

Ha tíz év múlva kimerül ez az elem, visszajövünk.

Téli olimpia

Olvastam, hogy Barcelona szeretne téli olimpiát rendezni. Tudom, hogy úgy százötven-kétszáz kilométerre Barcelonától fantasztikus hegyek vannak. Salt Lake City ugyanakkor szeretne téli olimpiát rendezni. Itt a város fantasztikus hegyek közt van.

A fenti Barcelona fotó decemberi. A lenti Salt Lake City fotó áprilisi.

Elhagyott ház

Sok-sok éve Yodával fedeztük fel ezt az épületet.



Mindig a kerítésen át nézegettük: az egykori kőfejtőhöz tartotó ház most az Arborétumon belül van.



Ez annyira nem látszik. Az Arborétumnak ez a része olyan, mint a vadon a kerítés másik oldalán.



Az arborétum nagy, 2000 km-en belül nincs is nagyobb botanikus kert.

Szóval ezért van a ház a “vadonban”.

A ház egyik fele egy “garázs”, óriási ajtóval és rengeteg ablakkal. Nem tudtuk mire vélni a rengeteg ablakot, aztán olvastuk, hogy ott faragták a kőtömböket, ezért kellett a sok fény és a nagy ajtó.




Most hóban gázolva bementünk, megcsodáltuk a precízen faragott köveket, lefotóztunk pár abróbb részletet, majd a sűrűsödő hóesésre való tekintettel elindultunk vissza a városba.

Yoda a sarkkutató

Szakad a hó.

Yoda utálja. Mielőtt eltakarítottam a havat, megpróbáltam kirángatni a Mestert.

Nem sikerült.

Aztán hosszas könyörgésre Yoda elment a sarokig. Pisilt és éhezve, fázva visszatért bázisára és azt mondta:

- Extra reggelit kérek, mert egy sarkkutató vagyok.

Ingyen hóember

Miután gondosan kupacokba dobáltam a havat, úgy gondoltam, más is részesüljön a jóból és kitűztem rá egy táblát:

INGYEN
IKEA hóember

Furcsaságok boltja

Ha esik, ha fúj (és ha havazik) Yoda szereti reggeli sétája egy részét egy kisállatkereskedésben letudni.

Ha rajta múlna, végig ott takarítana és shoppingolna. A boltban ismernek minket, tudják, semmit se veszünk, csak sétálunk, melegszünk, a Mester esetleg iszik valamit és méltóztatik elfogadni egy-egy falatkát az őt névről ismerő alkalmazottaktól.

- De megváltoztak ezek a halak! - meredtünk rá a “halak megfigyelés alatt” táblára.



Yodát nem érdekelték a “halak”, továbbmentünk és akkor megláttuk a karácsonyi ajándékok non plus ultráját.



Nem tudom, hogy ez az ajándék kóser-e, de az biztos, hogy aki kitalálta, nem az volt a legfényesebb mécses a menórán.

Okos reciklálás

Morogtam magamban, mert az utántöltött nyomtatópatront több kiló (na jó, túlzok) műanyagba csomagolták. 

A doboz alján még egy zöld zacskót is találtam. Egyből ragadozótekintettel méregettem: ha már egy elvileg egyszer használatos nejlonzacskó kerül a kezembe, egyszer-kétszer még használom. Például felszedek vele egy kutyagumit. 

Ezen a zöld zacskón megláttam egy feliratot: ezzel recikláld a használt patront. 

Mindenki kól jár: a cégnek a postaköltségért cserébe lesz mit újratöltenie. 

Kevesebb a műanyag szemét, én pedig nem próbálok egy pici zacskóba kutyagumit gyömöszölni. 

Nincs új a nap alatt - Mosógép-reklám

“Ez a szabadalmaztatott mosófelület nem tesz tisztítás közben kárt a kényes szövetben és mentes az erős mosószerek, mosógépek, vagy hagyományos mosódeszkák roncsoló hatásától.”

- Ilyen ősi lenne a BS-bomba? - lepődtünk meg Cove Fort egyik szobájában.

“Tartsanak tovább a selyem és kényes vászonruháid!” - olvastuk tovább.

Ezt a rózsaszín férfirucit is ezen moshatták, azért ilyen szép.

Cove Fort télen

Hideg volt. Hideg volt St George-hoz képest és főleg hideg volt utolsó látogatásunkhoz képest. Kilenc éve októberben voltunk itt és csodaszép volt az idő.



Akkor ősz volt és meleg. Most vacogtunk, bár - miként az idegenvezetőtől megtudtuk - ez relatív.



Az erőd megváltozott az elmúl sok évben. Yoda őszinte bánatára már nem lehetett közelebbről megnézni a 125 éves almafákat se.

A régi fotóink alapján az erőd udvaráról is eltüntek az évszázados fák.



A kiállítások viszont nem változtak.

Itt volt a távíró, a mosókonyha, a mosódeszka és a rózsaszín alsóruha is.



Jó volt megálni, főleg, mert az önkéntesek meghívtak egy fűszeres, forró almalére is. Majd tíz év múlva megint jövünk. De akkor lehet, augusztusban jövünk az erőd születésnapjára.

Nincs hideg

- Itt nincs hideg - mondta az idvez Cove Fortban. 

Pillanatnyi csönd volt. Csak a jégkristályok percegtek. 

- Albertai vagyok - tette hozzá. 

Minden relatív. 

Vörös sziklákon

A vörös sziklák gyönyörűek St George felett. 

Szépek napsütésben, de ha elered egy téli zápor, akkor is látványosak. Ilyenkor a levegő megtelik sivatagi növények illatával, ami összekeveredik az eső szagával. 

Esőben ezek a sziklák csúszósak, olyankor másfele megyünk. 

Mindenütt szép és valami érdekességet mindenütt látni, ha a pisilő teknős ritka is. 

Fecskefészek viszont sok van. 

Vagy lávafolyam. 

Yoda is rengeteg izgalmas dolgot talál magának. 

Kilátó is akad szinte minden sziklán.  Ezt a helyet nem lehet megunni. 

Multikulti

Olvasom egy amerikai újságíró travelogue-ját. A fickó Kanadában jár és betét egy német étterembe és eszik egy csirke curry-t...