Piskóta-séta - Antilop-sziget

 Az Antilope-szigeten tavasszal jó túrázni. Még nincs meleg és a bölények se olyan idegesek, mint nyáron és még nem keltek ki azok a miniatűr legyek, amik egy harapással véres húscafatokat marcangolnak ki az ember szabadon levő testfelületéből. Az ártalmatlan, de undorító pici legyecskék se keltek még ki, amik a sirályok fő nyári eledele.

Rövid sétát választottunk, amíg a szebbik Ribizli lefutott száz kilométert a szokásos ultrafutásán a szigeten.

A Nagy-Sós-tóban levő Ladyfinger-félszigetet és a végén levő Egg Island-et már többször kinéztem, de eddig valamiért mindig kimaradt. Most leparkoltunk az üres parkolóban és elindultunk.

A lady finger szó piskótát jelent, de katonai argóban lehet gyutacs is. (Ez utóbbit egy obsitos diáktól tanultuk, aki nem ismerte a szó másik jelentését. Mi pedig az egyiket. Nincs ebben semmi rossz: én sose ismernék fel egy gyutacsot.) Argóban a lady finger mást jelent. Gargantuai étkezések után Lucullus és haverjai torkukon ledugott ujjukkal csináltak helyet a desszertnek. (Képzavar.) Na, ezt hívják lady fingernek.

A félszigetnek ezen jelentések egyikéhez sincs köze. Szerintem a félsziget a kilátóból megnézve valóban egy kecses női ujj alakú - magas vízállásnál. Most a szárazság miatt a félsziget nem épp kecses.

A kilátóba egy sziklalabirintuson át vezetett az út. Néha mászni kellett,  de csak kicsit. Pont annyit, hogy érdekes legyen a séta.

A kilátás egyre szebb lett. Körben kitárult a horizont és láttuk a hegyeket, a Stansbury-szigetet és a tavat. Az egyik első európai a tó partján azt hitte, kiért a Csendes-óceánhoz. De tévedett...

Idén késett a tavasz, de itt, a szigeten már megjelentek az első virágok. Ez azt jelenti, hogy a szárazföldön két hét múlva fognak kihajtani az első vadvirágok.

A kilátóból óvatosan leereszkedtünk a partra. Közben láttunk pár gerendát, amik a 19. század végéről maradtak itt. Akkor próbálkoztak pár bánya nyitásával. Épült hozzájuk kikötő is. Ezekből mára szinte semmi se maradt.

Gyorsan leértünk a partra. Itt a kiszáradt tófenéken mentünk a Tojás-sziget fele. 

Szivesen kimásztam volna a szigetre, de védett madárrezervátum, ezért csak a tábláig mentünk, pedig Yoda biztosan élvezte volna a madárkák figyelmét.

A mostani partvonalat követve igyekeztünk vissza a parkolóba. Felnézve a kilátóra észrevettünk két másik embert. Megállapítottuk, hogy meglepően zsúffolt az ösvény.

Láttunk pár sárosabb helyet, de szerencsére most nem kellett átkelni egy dagonyán sem. Persze akik a lábnyomokat hagyták, nem voltak illyen szerencsések.

Yoda szokásához híven ismét talált egy kupac bölényszart és én szokásomhoz híven megkértem, hagyja békén.

Egyikünk se értette, mi baja a másiknak.

Picit másztunk felele, átkeltünk a sziklák útvesztőjén és már a parkolóban is voltunk. 

Ideje volt elmenni ebédelni. Már dél volt. Egy Crown burgert néztünk ki, ami autós étterem is. Úgy éreztük, meg tudnánk enni egy T-Rexet.

Szókapcsolat

 

Kedvenc hamburgerezőnkben vártunk az ebédre, egy kiadós túra után, amikor megakadt a szemem a parkoló tábláján: Drive through parking.

A drive thru az, amikor nem állok meg, hanem odahajtok az ablakhoz, leadom a rendelést és hozzák az ételt és el is hajtok.

Hogy jön ide a parkoló?

Covid-oltás Amerikában - Utah

 

Amerika egy nagy ország, mi Utahban vagyunk és itt látjuk, hogy működnek a dolgok.

Oltást többféleképpen lehet szerezni.

Az egyik - szerintem - legbonyolultabb a CDC oltáskereső oldala. Itt kiválasztjuk, hogy milyen oltást szeretnénk, beírjuk az irányítószámot, utána a térképen látjuk, hol van szuri.

Kiválasztjuk a szimpatikus pöttyöt, rákattintunk és megkapjuk a következő infót: a telefonszámukat.

Ezután fel kell hívni a megadott telefonszámot és foglalni egy időpontot, amikorra van.

A másik lehetőség, amikor telefonálni se kell, csak kattintgatni, szerintem egyszerűbb.

Regisztrálni kell Utah Állam honlapján.

Itt ellenőrizni kell, hogy megfelelünk-e a követelményenek (idősebbek vagyunk-e tizenhatnál, sajnos igen). Ez az oldal is listázza azon helyeket, ahol lehet oltást kapni és mikor. Regisztálás előtt jelezni kell, hogy nem kaptunk oltást máshol, nincs allergiánk, nem szoktunk allergiás reakciót kapni oltástól, stb.

És kész. A hátránya, hogy nem lehet válogatni. Az ember azt kap, ami éppen van (Moderna, Pfizer Johnsonx2). Johnson épp nincs, úgyhogy a másik kettő közül lehetett az egyik.

Mi itt foglaltunk időpontot április közepére, mert csak akkorra volt.

Az Egyetem is szerzett közben oltást és pár nappal később több lett az időpont, úgyhogy az Egyetem rendszerén keresztül is megpróbáltunk oltást foglalni, hátha van korábbanra. Gondoltuk, ha van, lemondjuk a másikat.

Itt megint lehet válogatni és be lehet állítani, hogy mikor lenne nekünk jó az oltás, utána a rendszer keres, hogy van-e akkor időpont. Nekem az volt beállítva, hogy mindent mutasson, mert nem vagyok finnyás. A legközelebbi időpont, ami nekem megfelelt, április 6 volt. Egy oszlopban lehetett látni zölddel az aznapi még szabad időpontokat.

Mivel koránkelő vagyok, az elsőt, fél kilencet választottam. Meg is jelent a képernyő a visszaigazolással és mindazzal, amit tudnom kellett a szuriról.

Másnap biztos, ami biztos, ismét ránéztem az oldalra. Ott volt a foglalás, úgyhogy gyorsan lemondtam a másikat. Már csak meg kell szúrjanak!

Művészeti séta a villamos mentén

 

Az igazsághoz tartozik, hogy én nem megy művészeti sétára indultam, csak haza az uszodából.

De ha már arra jártam, megnézegettem a szobrokat és festményeket a villamos mentén. a Parley's Trail-en. 

Eredetileg csak a willendorfi Vénuszt akartam lefotózni, de elkapott a lendület.

Hogy miért nem autóval mentem az uszodába? Ezt majd elmesélem. Addig halmozom a feszültséget.

Az egykori szárnyvonalra emlékező síndarabokból meglehetősen sok épült be mindenféle műalkotásba,

Ez nem volt meglepő, elvégre mozdonyból is több volt.

És talpfa-rakásból is.

Bár ez utóbbinak rózsaszín változata nem jött be.

Itt jártam nagyjából félúton.

Itt a grafitik és egyéb falfestmények domináltak.

Itt a kedvenceim a nőalakok. (Akik szintén dominálnak.)

A grafitik mögött egy hatalmas, veterán atuók restaurálásával foglalkozó műhely lapul.

Autók viszont nem itt, hanem a következő épületen voltak.

Mire idáig értem a morfondírozással és már a faluban is voltam.

Itt kicsit kevesebb a szobor és a festény, de azért ez se rossz.

Kedvencem a nyárfa.

A kék hegyeket kevésbé szeretem.

Felhők

  

Este egy nagyon mérgesnek kinéző felhőt láttam meg.

Másnap egy eltéved vattacukor-felhő nézett le ránk.

Gyönyörűek voltak a felhők magukban is.

De tájjal még szebbek.

Sokszor azt hiszem, Utahot fotoshoppolják, annyira jók a színek és fények.

Át a Great Basin-on Cathedral Gorge fele

 Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom.

- Legközelebbi benzinkút százhúsz kilométer - olvastam és most örültem igazán, hogy Bakerben megtankoltunk.

Az út gyönyörű volt (és kihalt).

Most már a Great Basin Nemzeti Park másik oldalán voltunk. Olvastam, hogy van egy rövidebb út az erdőn (és Osceola elhagyott városán) keresztül, de mi inkább körbeautóztuk a hegyet.

Időnként egy-egy tavaszi vihar kapott el minket.

És ekkor megláttunk egy stoppost.

Egy stoppost a nagy semmi közepén.

Eszembe jutott a német és a kutyája meg a svájci bicajos.

Lelassítottam.

- Las Vegasba megyek - mondta. Valahogy nem volt jó érzésem a fickótól, se nekem, se Yodának, aki láthatólag azon merengett, hogy a torkának ugorjon vagy az orrának - itt fogok majd táborozni, de nem nagyon van ennivalóm.

- Sajnos nincs helyünk - feleltem -, de egy SPAM-et tudok adni.

Elfogadta, a vizet és az almát is, majd elbúcsuzott, mi pedig suhantunk tovább a néptelen úton.

Mivel nem voltak települések, táblák, csak az út, nem igazán éreztem, hogy mennyire haladunk és már nagyon oda akartam érni a Cathedral Gorge-ba.

De az út csak nem fogyott, mi pedig Yodával faltuk a mérföldeket. 

Én már tábort akartam verni és kinyújtózni, Yoda pedig fákat szeretett volna keresni.

Azon ritka pillanataim egyikéhez értem, amikor elegem volt az utazásból.

Megláttam egy parkolót (az elsőt közel százhúsz kilométer óta) és bekanyarodtam:

- Yoda, itt alszunk.

Még világos volt, de nem akartam tovább vezetni.

Aztán ahogy leparkoltam, észrevettem, hogy hol is vagyunk.

- Yoda, megérkeztünk!

- Lepisilem! - felelte a Mester.

- Itt fogunk táborozni?

- Nem, ez a kilátó. A kemping picit arrébb van. 

- Vannak ott fák is?

- Igen! Arra van, ahol a szivárvány, látod? - feleltem, mire Yoda boldogan beugrott az autóba.