Ajtók a Körúton

Azaz ajtók a Szent Istán körúton.



Azaz annak egy rövid szakaszán.

Igazán születhene róluk egy nagymonográfia.

Új Dunapart

Mondjuk a Dunapart az azért jó régóta van, szóval az nem új, de a sétány az igen. Dunaparton jó sétálni. Dunát jó nézni. Szóval elindultunk megnézni, milyen is az a Dunapart a pesti oldalon a Margitszigettel szemben.



Az Árpád-hídnál már-már manhattani felhőkarcolótömeg fogadott. A különbség az, hogy New Yorkban már nincsenek ikertornyok.



Aztán ott is álltunk a Vizes VB híres palotája előtt.



Itt megnéztük a facsemetéket, amiből remélhetőleg majd egyszer öles fák lesznek. Kivételesen örültem, hogy a Mester Utahban maradt. Simán kipisilte volna a csemetéket a helyükből.



A következő látványosság dunaparti csövesfürdő megvolt, mi pedig visszafordultunk a Rákos-pataktól: onnan tovább nem volt út a Duna mentén, remélem, majd itt is lesz sétány és híd.



A Margitsziget ilyenkor is szép, még késő-téli gúnyában is.



A Holokauszt-emlékmű most is nagyon jó.



Minden irányból.



Az új Moszkva tér az nagyon vicces, hogyha a régi Moszkva tér (alias Széll Kálmán) monumentalitásával hasonlítjuk össze. A régi jobban illett Moszkvához.



Azt nem néztem meg, hogy vannak-e itt frissen elültetett nyírfácskák, így a világ megnekült attól a kataklizmától, hogy elénekeljük az áll egy ifjú nyírfa a réten című slágert.



A sétány Lipócia mellett már a szokásos aszfalt-kavics-beton volt, itt nem szeretnék nyáron sétálni. Mondjuk el lehetne adni ingyenes zsírégető programként.

Jó volt, szép volt, krémessel zárult, ahogy kell.

Napi uszoda

Az életmentő enyhén hátravetett fejjel aludt a figyelőállásban, ahonnan azt kellett volna néznie, hogy a medencében úszók közül ki fullad bele a vízbe.

Az egyik hajnali sportárs rábökött és csak annyit mondott:

- Megtaláltam az álommelót.

Apróságok

Hosszú idő után végre nyugodtan ismét megnéztem a márványlépcsőben a foszíliákat.



Aztán az oxidálódott kilincset.



Meg a Nagy Zöld ajtót.



És a mecsetet.
Aztán az egészet elküldtem pár barátomnak, hogy, "na, hol vagyok?"

Amikor...

Amikor elkerekedett szemek bámulnak rád vissza a hűtőszekrényből és nem tudod, hogy a zöld és a rózsaszín italok közül melyik a narancslé és a kávé, akkor van április elseje!