Gyerekbanán

Általában banán, narancs és alma, de néha láttam itt körtét és barackot is. 

Nem igazán kedvencem ez a bolt, de tisztelem a gesztust. Ingyen gyümölcs gyerekeknek. 

Számomra ez a legjobb reklám. 

Keréknyomásmérő

A Behemótot sok éve felszerelték egy keréknyomásmérő rendszerrel, ami szólt, amikor túl alacsony volt a keréknyomás.

Ezeket a rendszereket egy gombelem működteti és 19 év alatt a rendszer elfáradt és az egyik elem kimerült.

Ettől az autó minden használatkor sípolt egyet, hogy a keréknyomásmérő rendszer nem működik tökéletesen és ezt ki is írta egy kis képernyőre.

Valószín volt, hogyha az egyik elem kimerült, akkor a többi is követni fogja hamarosan.

A szenzorokat úgy kell kicserélni, hogy le kell venni a kereket. Amihez én alapjábavéve lusta vagyok. 

Macera.

Több helyen megkérdeztem, mennyibe kerülne lecserélni a négy szenzort. A szenzorok darabja ötven és hatvan dollár között van és erre még húsz-ötven pénz munkadíjat számítanának fel és megcsinálnák az amúgy is esedékes kerékrotálást.

Szóval hiába csinálnám meg én (macera), nem spórolnék szinte semmit. 

Ráadásul az új szenzor közelébe se érne a Voltban levő szenzorhoz, ami kiírja, hogy mekkora a keréknyomás.

- Miért nincs olyan szenzor, amit a szelepsapkára tesznek és valahogy kommunikál egy kis képernyővel az autóban? - tettem fel a kérdést és persze hamar megtaláltam a választ:

- Van ilyen szenzor.

47 dollár akciósan.

Meg is vettem azonnal.

Fel is szereltem mind a négy kerékre egyet-egyet. Volt hozzájuk kis sapka is, hogy ne legyenek porosak.

A pici képernyő az új nagyképernyő (rádió és tolatókamera) fölé került, mert napelemes. Fel lehet tölteni dróttal is. Majd meglátjuk, hogy napelemes hasznáklat mellett mennyit kell tölteni.

Mindent mutat, ami kell és amire sose gondoltam, hogy kellhet.

És tud Celsius fokot is!

Sötétben pedig még jobban néz ki.

A szomszéd töke

Ez az évnek az az időszaka, amikor középosztálybeli emberek osonnak a hold gyenge fényét kihasználva az utcákon éjek évadján ruhájuk alá rejtett hosszú tárgyakkal és próbálgatják az autók ajtaját. 

Ha nincs szerencséjük és az autó zárva van, arcukat gondosan takarva a kamerák elől oda óvakodnak szomszédjuk ajtajához és egy óvatlan pillanatban egy-egy cukkinit es tököt felejtenek ott.  

Az amerikai néplélek pszichoanalízisre méltó bugyra, hogy miért hagyják a töküket elefántorrmány méretűre megnőni. 

De akkorák, de akkorák, hogy mammutra lehet velük menni. 

Hal-henge

Épp átkeltünk a Jordán hídján a reptérhez közel, amikor földbegyökerezett a lábam.

- Mi az ott? - néztem döbbenten Puppey-ra. Az égnek meredő oszlopokról nem tudtam messziről eldönteni, hogy rakéták vagy egy fallikus szimbólumokból álló erdő.

- Nézzük meg! - mondta Puppey és loholni kezdett: akármik is voltak, ezeket könnyebbnek tűnt megjelölni, mint a korábbi vízparti fákat.

Halak voltak.

Halak.

Mint egy modern, halból készült Stonehenge. Vagy Hal-Henge. Vagy Fish-Henge.

Pár hete Park City mellett láttunk pár halszobrot, de azok jobbak voltak, mint a HalHenge.

Persze lehet, a Nagy Ho-Ho-Ho Horgásznak állítottak itt egy emlékművet. 

Vagy a szennyvízben a Levegőért Kapkodó Halak Utolsó Sikolyát láttuk.

Vagy az Ismeretlen Horgász emlékművét.

Esetleg az Ismeretlen Hal szobrait.

Pici temető

South Jordan temetőjébe nagyjából véletlenül tévedtem be, el akartam olvasni egy emléktáblát egy tragikus, harmincasévekbeli eseményről, amiben szerepel egy iskolabusz, egy köd és egy vonat. A többit hagyjuk.

Nem volt a kedvencem ez a temető: az árnyas, fás temetőket kedvelem - mint az ótemetőt fenn Park Cityben-, itt gondosan nyírt és a nyári hőségben mértékkel öntözött fű dominált.

A háborús emlékmű is a szokásos kánont követte.

A csizmás temetkezés viszont érdekes volt.

Miért tesz valaki csizmát a sírjára? Az ősi vadnyugati szokás szerint ez azt jelentette, hogy az örök nyugalomra helyezett erőszakos halált halt.

Vagy nem volt hova tenni a csizmáit.

A legjobban viszont a "szörfölő" tetszett, aki szerette az orkákat és a hullámokat.

Grottó a hegyekben

Évek óta járunk a City Creekbe és a kanyon felső részén is viszonylag sokat voltunk és még a Kincsesdobozbányába is eljutottunk.

A Grottót azonban valahogy kihagytuk, pedig a Grottó pont ott van az út mellett, a parkolóban.

Le kell ereszkedni egy meredek lépcsősoron a patakpartra, majd egy alig látható ösvényen balra.

És már ott is van a Grottó.

A sziklafal barlangjaiból fakadó forrás természetes, amihez 1922-ben hozzáépítettek pár padot és kis csatornákba vezették a vizet.

A barlang jó mélyen vezet be a sziklába.

A sziklafal egy megtámasztott részén megtaláltuk az egykori építők betonba karcolt aláírását.

Hallgattuk a vízcsobogásba kevert szúnyogzümmögést és néztük a patakparton burjánzó vad zöld növényzetet.

Elégedettek voltunk magunkkal.

Megint találtunk valami szépet.

Nincs tűz, nincs tűz

Kimerült a tűz- és füstérzékelő eleme. 

Ki kellett cserélni. 

Meg is rendeltem a spéci elemet bele, amit meg is hozott a posta. 

Békés este volt. Puppey játszott, mások lefekvéshez készülődtek, én pedig betettem az elemet a riasztóba, ami istentelen csörömpöléssel kelt életre, mint egy elszabadult Gólem. 

A sivításba becsatlakozott a riasztó rendszer központi egysége és már sztereóban visított minden. 

Kétségbeesetten nyomogattam a “csend” gombot a ketyerén, közben kerestem a lakáskulcson levő kapcsolót, hogy a központi egységet is lelőjem. 

Ekkor megszólalt a telefon és nem tudtam, mihez kapjak, végül a telefonhoz nyúltam:

- Nincs tűz - köszöntöttem a riasztócéget. 

- Biztos? - kérdezte csalódottan a diszpécser. 

- Bizos - sóhajtottam és végre sikerült megszüntetni.a kakofóniát. 

Autófilozófia

(Megjegyzés: a fénykép illusztráció.)

Az autómosóban egy fickó suvickolta autóját. Hihetetlen lelkesedéssel és műgonddal szidolozta a járgányt. 

Gratuláltam is a jó munkához, mire rámnézett és válaszában hallani lehetett a nagybetűket:

- Az Autó a Férfi büszkesége. 

Esküvő a hegyekben

- Násznép - magyaráztam Puppeynak az egyébként értelmezhetetlent, miért vonul menyasszony, vőlegény, koszorúslány valahova a mezőben.

A mezőben, amiben augusztusban nyíltak a vadvirágok és ahol magassarkúban lépni se lehetett és ahol ezért a vőfély a hátán vitte a koszorúslányt, aki boldogan kalimpált a fű felett.

A boldog ifjú férj lelkesen taposta az utat, míg a fotósmindenkitől lemaradva vánszorgott a lassan brueghel-ivá váló csapat után.

Egy vadvirágos tisztáson aztán megálltak és végre lehetett fotózni veszettül, amikor is támadásba lendültek a vérszívók és szunyogok felhői ereszkedtek alá, hogy lesapolják a felesleges vért a házasokból.

(Megjegyzem, nem véletlen, hogy a közeli tavat Blood Lake-nek hívják.)

Emlékezetes esküvői fotózás lehetett - a szájtátiakkal és a ronda kutyájukkal együtt - lesz mit majd mesélni a gyerekeknek!

Kövek a sivatagból

Ez a kő teljesen világos, valószínűleg valami lények kövületei vannak benne.

Ez azonban teljesen rejtélyes.

Nekem egy sziklarajznak tűnik. Valamilyen futó állat -farkas?- rajzának.

Aki tágra meredt szemmel néz valamit. Vagy kerek szemei és hosszú szarva van.

Vagy csak valaki próbálkozott a légkalapáccsal...

A sushi ára

Minden szerdán kedvezményes a boltbam a sushi. 5,49-et kérnek egy dobozért. 

Úgyhogy jött is az alkalmazott és leragasztotta a 8 dolláros sushit 5,49-re. Majd az 5 dollárosat is 5,49-re. 

A szabály az szabály. 

Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel

A New Yorkból San Franciscóba tartó Lincoln Highway egy elhagyatott szakaszán jártunk, ahol tökéletesen lehetett követni az út fejlődését.

Az eredeti út csak egy csapás volt a pusztában a Grantsville melletti sóssivatag és a kopár hegyek között.

A régi út mellé idővel megépült az aszfaltos út.

Ezt az elhagyott utat, ami ma már sehova se vezet és egy hegyoldalban egy meredek földútban ér véget, lassan felfalja az itt amúgy nem éppen dzsungel-jellegű növényzet.

A távolban látszott a régi út legmodernebb reinkarnációja, az I-800-as autópálya.

Itt láttunk meg valamit kiemelkedni a bozótosból.

Elindultunk megnézni, milyen gép maradványa lehet.

Tévedtem.

Nem bányagép volt, hanem egy futógép, amiből valakinek elege lett.

Elképzeltem, hogy a járvány alatt drágán beszerzett ketyerét a bezárkózás hónapjaiban megszerő gazdája apránként meggyűlölte.

Halmozódott benne az indulat és az útálat, mígnem egy napon fogta a hetven valahány kilós masinát és egy óvatlan pillanatban felcsalta teherautója platójára és ártatlan arccal kiautózótt vele ide, ahol csak a gázlómadár jár és úgy húsz méterre elvitte a legközelebbi úttól, majd levette a platóról és a mit sem sejtő ketyerét telepumpálta sörétes puskájából ólommal.

Mi ez, ha nem gonoszul, előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett géprombolás?

Félreértések

Nyár van és ilyenkor általában könnyű ételeket csinálok. Ezért olvashattam félre Murakami könyvének címét Colorless Tsukuro Tzatziki-re. 

Hétköznapi majális a Parlamentnél

A utahi parlament környéke a városi élet szerves része. Nem a nyüzsgő képviselőkre és fotózkodó turistákra gondolok (akik minden biztonsági ellenőrzés vagy helyfoglalás vagy egyéb macera nélkül bemehetnek), hanem arra, hogy amikor jó az idő, akkor az Capitol Hill-en állandó a majálishangulat.

A "Haza Házának megszentelt lépcsőin" rendszeresen jógáznak és néha aerobikoznak.

Fiatal és örökké fiatal párok randevúznak.

Különféle helyről számazó utahiak jönnek piknikezni.

Mások kutyát sétáltattak vagy nemes egyszerűséggel felállítottak egy függőágyat és olvastak.

Azaz haszálták és belakták a Parlament környékét, ami nem egy élhetetlen szakrális tér, hanem a városlakók promenádja.