Közüzem - Gáz

Megjött a gázszámla.

Gyors volt: a cég gázóraleolvasó autója tizenötödikén araszolt végig az utcán és a gázórák valami drótnélküli hálózaton beköpéték a felhasználókat. Még aznap elkészültek a számlák és mi két nappal később bonthattuk a borítékot.

Nem értettük.

Számláknál általában primitív, előemberi szinten azt nézzük először, mennyi. Aztán azt, hogy miért.

Április-májusban alig fűtöttünk, csak a vízmelegítő ment. A számla azonban nulla dolláros volt és még volt plusz pénz júniusra is.

Ezek után elolvastuk a magyarázatot.

A gázművek visszakapott az államtól valami vitás 34 milliót. Ezt az összeget ők beépítették a gázárba (magyarul a fogyasztókkal nyelették le, helyesebben a fogyasztókkal égettették el).

Miután visszakapták a pénzt, visszaadták a fogyasztóknak. Ez nálunk 33 dollárt jelentett.

Úgyhogy most egy darabig a gázművek nulla dollárról fog számlát küldözgetni.

Szervízben

- Minden rendben, lehet jönni az autóért! - mondta a szerelő. Elindultunk Yodával. Reggel elvittük átnézetni az autót, olajat, szűrőket cserélni, meg ilyeneket. Azt mondta a fickó, hogy egy-két óra kell mindenhez, telefonál, ha nem várjuk meg ott.

Mi Yodával elmentünk csavarogni. Az autó egy óra alatt kész lett, de kábé negyven percbe telt, amíg visszaértünk. Hiába, pesszimista voltam.

- Ejnye - morogta a szerelő a munkalapot nézegetve - ki kell cserélni a légszűrőt. Meg az első lámpát. Meg a hátsó rendszámtáblavilágítást. Meg...

És mondta. Mondta. Mondta.

- Azt mondta a telefonba, minden rendben...

- Nem vettem észre. Elnézést. De itt van a munkalapon.

- Mennyi idő lesz?

- Egy óra.

- Rendben - Yodával elindultunk új fákat keresni. Arra gondoltam, hogy lehet, öt év után másik szervízbe fogunk járni.

Negyven perc múlva visszaértünk. Az autó ugyanott állt, ahol eddig.

- Mindent kicseréltünk - fogadott mosolyogva a főnök -, de nem találtunk ablaktörlőlapátot. Nagyon sajnálom.

- Mit?

- Ablaktörlőlapátot. Nagyon el vannak kopva. De a légszűrőt kicseréltük, váltóolajat lecseréltük, minden égő működik és a fék is jó.

Ebben biztos voltam. A fék eddig is jó volt. Ahogy az ablaktörlő is.
Ahogy eddig a szervíz. De majd keresünk másikat.

Közben a szaki már adta is a kulcsot.

- Ez nem az én kulcsom... - értettem meg a helyzetet.

- Nem? Biztos?

Elgondolkodtam, adjam-e elő a hülyét, aki nem emlékszik az autójára (nem lenne nehéz), de inkább nem fokoztam a feszültséget.

- Nem. Biztos nem. Az enyém ott lóg a falon.

- És akkor nem a Volkswagen?

- Nem. Biztos nem.

- Azt hiszem, összekevertük a két munkalapot - mondt a szaki és látszott, legszívesebben elbújna a Kennecott bánya gödrébe.

A következő öt perc azzal telt, hogy ők elnézést kértek én pedig elhatároztam, mégsem keresek új szervízt. Emellett jót szórakoztam és még valakinek az autóját is megcsináltattam. Ráfért.

Közüzem - a vizes

Jött levél a Vízmûvektôl. Áttértek a nyári számlázásra. Ez annyit jelent, hogy a locsolásra használt víz után nem kell csatornadíjat fizetni.

Többféle módszer létezik erre. Van ahol a földterület nagysága alapján megmondják, mi kell a növénynek. Máshol felszerelnek egy külön órát a kerticsapra. Utahban egy pragmatikus megoldást választottak.

A téli fogyasztást átlagolják. Ez a havi átlagfogyasztás. Nyáron a havi átlagfogyasztáson felül elhasznált vízre nem kell csatornadíjat fizetni.

Lehet öntözni.

Temető Parowanban

Parowan zöld. Utahi viszonylatban nagyon zöld.

Sajnos, akármennyire is zöld Parowan, az emerek itt is elhunynak. (Morbidan szólva, legalább itt van mibe harapniuk.)



A hőskorban Parowanban a munka és a templombajárás mellett nem sok szórakoznivaló akadt. A táncház kicsi volt, könyv nem akadt.



A szabadidő eltöltésének egyik módja volt a másvilágra történő felkészülés. A sírköves rengeteg munkával faragta ki a díszes emlékműveket. Márványt drága lett volna hozni szekéren, így helyi homokkövet használtak.



Parowan mormon városka volt. Azért alapították, hogy mezőgazdasági termékekkel lássa el a környező vashámorokat. A vasgyártás hamar megszünt, Parowan maradt.



A helyi mormonok az általuk elfogadott keresztény jelképekkel díszíttették fel sírjaikat és gondosan egymás mellé temették a férjet és a feleségeket. Itt nyugszik az egyetlen olyan poligám is, akit egy túlbuzgó marshall lőtt le miután nem volt hajlandó elválni extra nejeitől.



Sétáltunk egy keveset, találtunk pár érdekes modern sírkövet is, aztán elindultunk. Még hosszú út várt ránk.

Szolgálati közlemény

Az utóbbi hetekben pár reklámrobot rátalált Ribizlifőzelékre és Ribizlifőzelék Yodával karöltve napi több hosszú percet töltött reklámok kigyomlálásával a kommentek közül. A reklámok a létező legváltozatosabb dolgokat hirdettek: egy közös vonásuk volt, semmi közük nem volt a bloghoz.

Mivel látni, a normális (és a nem normális) kommentekre se nagyon van időnk válaszolni, ezért az anoním (névtelen) kommentelési lehetőség megszűnik. Természetesen bárki választhat magának identitás Névtelen néven. Ez picivel több gépelést jelent.

Egyelőre nem lesz a robotokat kiszűrő biztonsági kérdés (pl írd le az itt látható Rorschach teszt jellegű pacahalmot betűkkel). Főleg azért, mert ezeken a teszteken mi rendszeresen megbukunk és nem ismerjük fel a pacahalom által takart betűket.

További jó olvasást.

Szecsuáni garnélarákos csípôs padlizsán

- Nincs is pörköltszaga!

Ennél nagyobb dícséretet nehezen kaphattam volna. Legtöbbször, ha valami ázsiait fôzök, pörkölt lesz belôle.

Ebbôl nem lett.

Eleinte tamáskodtam. Szecsuánból való csípôs padlizsán lesz-e az étel (garnélarákkal) vagy szecsuáni módra elkészített padlizsán (garnélával). Stb.

A recept viszont egyszerû volt, csak viszonylag sokminden kellett hozzá - és a végén pörkölt se lett belôle.



Szecsuáni garnélarákos padlizsán marhahússal - mert marhahús is kellett bele, csak ha beírom, túl hosszú lett volna a bejegyzés címe. Persze, ki lehet hagyni főzés közben is.

- 1 padlizsán kockára vágva
- negyed kilo darált marhahús
- negyed kilo garnélarák
- 4 kanál halszós
- 4 kanál szójaszósz
- fél pohár víz
- olaj
- 4 újhagyma
- 2 kanál keményítô
- 2 kanál cukor
- 1 kanál gyömbér
- 2 gerezd fokhagyma
- fél pohár csirkehúsleves
- csili szósz ízlés szerint
- bors
- gyömbér

1. A padlizsánt kockákra vágjuk.
2. Összekeverjük a húslevest, a szójaszószt, a halszószt, csiliszószt, cukrot, borst.
3. Összekeverjük a vizet és a kukoricakeményítőt.
4. Kevés, de nagyon forró olajon pároljuk a fokhagymát, két szál újhagymát, gyömbért és a garnélát. 3-5 percig kevergetjük, majd beletesszük a darált marhahúst. Még három percig kavargatjuk.
5. Beletesszük a padlizsánt és az összekevert szószokat. Közepes hőfokon negyed órát hagyjuk lefedve.
6. Belekeverjük a keményítős vizet.
7. Rászórjuk a maradék újhagymát.
8. Esszük.

Brian Head és Cedar Breaks

- Ez olyan, mint Poiana Brasov!

- Csak kisebb.

Teljesen olyan volt, csak kisebb.



Brian Head egy magashegyi síparadicsom Parowan felett. A sípályákhoz tartozik egy egyenletesen növekvő kisváros. Tíz év alatt tíz százalékkal nőtt a népesség, így most száztizennyolcan vannak. A statisztikai adatok szerint a város lakosságának 0.85%-a afroamerikai. A 0.85%-ot (1.003 fő) nem láttuk.




- Ez olyan, mint a Bryce!

- Csak kisebb.

Teljesen olyan volt. Csak kisebb.



De lenyűgöző.



És hideg.

Harminc fokból alig húsz perc alatt értünk fel tizenötbe.



Mielőtt lefújt volna a szél, mentünk. Majd ha melegebb lesz, visszajövünk. Akkor talán majd a sípályák környékén is sétálunk egy kicsit.

Parowan gap - Sziklarajzok a szorosban

Eredetileg azt terveztük, hogy a Parowan Gap-tól nézzük a napfogyatkozást. Aztán később indultunk a vártnál és én a székeket is otthon felejtettem. Ezek után nem mentünk a Gap-hoz.

- Ott úgyis nagy tömeg van - vígasztaltuk magunkat.



Hangulatos lehetett a napfogyatkozást egy indián obszervatóriumból nézni. Sokak szerint a szoros a Fremont indiánok egy csillagászati megfigyelőhelye volt úgy ezer éve.



Mások szerint nem.



Megint mások szerint nagyfülű idegen űrhajósok jártak itt. Pár enyhén zizi ember arra gondolt, hogy az űrhajósok pont a napfogyatkozásra jönnek vissza. De nem jöttek, mármint az űrhajósok.



A hely azonban kétségtelenül hangulatos és kifejezetten alkalmas napfogyatkozást nézni, ha a nézők kimennek a szorosból, mert onnan nem nagyon lehet látni az eget.



A leírások szerint itt közel négyszáz dinoszaurusz lábnyomot is lehet látni - nekünk egyet sem sikerült.

Miniatűr dinókat láttunk. Lábnyomokat nem.



Yoda sajnos nem volt hajlandó segíteni, őt csak a sziklarajzok érdekelték.

Napfogyatkozás után - Parowan 2

Yoda boldog vigyorral arcán használta a manikűrözött, dús füvet.

Vendéglők. Kávézók. Teraszok. Boltok. Vegyesbolt. Élelmiszerbolt. Ajándékbolt. Régiségbolt.



Parkok nyilvános vécékkel.

Parowan központján látszott, hogy egy városban vagyunk. Látszott, hogy az emberek szeretnek itt lenni és, hogy az önkormányzat és a lakosság mindent megtesz, hogy itt mindenki jól érezze magát.



Helybeliek beszélték meg az ügyeket egy kávé mellett, a cukrászda és a pékség finomságokat kínált. A falragaszok közösségi programokat hirdettek. Az emberek veteránautó-felvonulást szerveztek.



A turistainformációban (volt turistainformáció!) elláttak prospektusokkal és elmagyarázták, miért érdemes megnézni a temetőt és merre vannak a híres helyi sziklarajzok. Szeretnek minket, mert eljöttünk (és költjük a pénzünket) és éreztük, nagyon örülnek annak is, hogy innen néztük a napfogyatkozást.



Séta közben láttunk pár elhagyott épületet: a tejüzem kiköltözött a belvárosból és a belvárosi motel is akkor zárhatott be, amikor legyártották az előtte eladásra kínált 73-as Cadillac-et. De a belváros így is egységes maradt.



Sétáltunk és egy, a vidéki kisvárosokban gyakran szokatlan otthonosságot éreztünk.



Volt múzeum.



Volt mozi.



Volt több bolt.



Volt élet.

Végül is, ezért találta ki az emberiség a városokat.

Silver Reef II - Kísértettanyai luxus

Imádunk nyulazni. A nyulazás a wii egyik legjobb játéka. Táncoltatni kell a nyulakat, meg logikai játékot játszani velük, esetleg WC-pumpával lövöldözni a többi nyúlra. Az egyik nyulas pálya egy elhagyott bánya.



Szerintem Silver Reef-ről mintázták a bányát a játékban.

Álltunk a sziklán, néztünk le a völgybe. Ott volt minden, amit egy ipari régész látni szeretne.



Mi inkább árnyékot szerettünk volna látni. A hőmérséklet akciós volt: CSAK 99 Fahrenheit. Nyulak és bányák helyett inkább árnyékot kerestünk az elhagyott városkában.



Ekkor hittük azt, napszúrást kaptunk.



Egy szétporladt utcában egy omladozó ház mögött megláttunk egy sivatagi mór palotát.

Ittunk egy kis vizet, megdörzsöltük a szemünket, aztán ismét megnéztük. Ott volt.



Silver Reef új életre kelt. Volt, aki kisebb tornyos lovagvárat épített, mások elhagyott bányalejárók köré építették házikóikat. A legtöbb épület “hagyományos” McMansion volt.



Nem tudom, mi visz rá valakit arra, hogy egy magánmúzeum mögött, egy elhagyott bánya közepén építse fel elegáns otthonát, de biztos van rá valami oka. Például egy napszúrás.



Mi néztünk, a sivatagi mókusok néztek, a Nap sütött, Yoda meg ránk szólt:

- A többit nézzük meg legközelebb, inkább menjünk hűsölni.



A Mesternek igaza volt.

Silver Reef I - A múzeum

A múzeum ágytálban határozottan erős volt. Meglepőnek tartottuk, hogy egy évtizedeken át elhagyott városban a fennmaradt tárgyak jelentős része ágytál legyen. Voltak csizmahúzók is garmadával, de ezt egy olyan közösségben, ahol az emberek csizmában haltak meg, nem tartottuk meglepőnek. A bányászszerszámok jelenléte is elfogadható volt egy bányászvárosban. Meg a revolvereké is, amiket nagy számban találtak meg a romok között.



Az se volt igazán újdonság, hogy a bank trezorja és a levelesládák megmaradtak.



De az ágytálak új megvilágításba helyezték a bányászlétet. Tehát voltak bányászszerszerszámok, csizmahúzók, revolverek és ágytálak. Lehet, Silver Reef annyira veszélyes hely volt, hogy az emberek gyakran beszartak ijedtükben.



A múzeum jó volt. Valamikor ebben az épületben állt a helyi Wells Fargo bank a város közepén. A város azóta eltünt. Ahogy körbejártuk, úgy látszott, hogy az önkéntesek által üzemeltetett és adományokból fenntartott múzeum a semmi közepén áll a kopár dombháton.



De tévedtünk.