Halloween Horror III - 2016

Először azt hittem, a hét törpe szellemét látom visszajárni egy kertben. Aztán úgy döntöttem, hogy többen vannak, mint hét és lebernygük meg nem hupikék, szóval nem ismerősök.




Yodát a lidércesen kacagó ludvérce sem reagált és a füvön villogó tökök is hidegen hagyták. A múltkor úgyis földbe döngölt egy akadékoskodó boszorkányt, mit neki egy-két szellem vagy óriáspók borította csontváz?



Ez utóbbi lehet, hogy egy alkoholista rémálmát formázta meg, de valószínű, hogy az én rossz éjszakáimon is fel fog bukkanni, hasonlóan a vasvillával kettévágott zombihoz.



Yodát lehet, hogy a tökével az ölében ülő fejnélküli tökös zavarta volna, de az az alkotás az uszodában van, olyan helyre meg, ahol annyi víz van, a Mester nem jár.



Mondjuk a Halloween-zsibvásár tetszett mindannyiunknak, csak én azt nem értettem, hol van ennyi helye az embereknek? Hogy tudják ezt a sok halottat tárolni?



Az egyetlen dekor, ami picit megmozgatta a Mestert, a földből kinyúló kéz volt, mert hát Yoda remélte, hogy a magát kiásó zombi egy kis porhanyos falatkát tart kezében.

De nem tartott.

Halloween II - 2016

Van, hogy irodalom-rajongók csinálnak Halloween-dekort. A fenti "lenni vagy nem lenni" után meg se pihent a rekeszizmom, amikor találkoztam a Hollóval.



Végül Yoda játszotta el Toto szerepét, amikor összetűzésbe keveredett egy arrajáró boszorkánnyal.



Természetesen a boszi húzta a rövidebbet, győzött az Erő.

Szinkretizmus

A szinkretizmus legjobb példája a halloween-tökökkel feldíszített karácsonyfa. (Kár, hogy nincs hozzá tököt majszoló Rudolf és a karácsonyfa tetején karóba húzott Drakula.)

Ilyenkor csak egy valamit lehet tenni.

Enni egy kis töksüteményt.

Az elfogyó Lake Mead

Most 2016-ban ekkora volt a Lake Mead. A tározó feltöltése óta nem volt benne ilyen kevés víz.



A fenti fotó 2012-ben készült.

A következö meg 2006-ban. Remélem, csapadékos tél lesz. A tónak szüksége lesz rá.

A neospanyol Boulder City

Még a kertészek se keltek fel, a szemetet se vitték el és még a helybeliek se mentek munkába, annyira korán volt, de az októberi nap már perzselte a tarkómat.

Boulder Cityben meleg volt.



Boulder Cityt a Hoover gát munkásainak építették. Igazi, tip-top mintaváros lett enyhén romantikus, Spanish Revival, neospanyol stílusban.



Jó okkal választották a semmiben felépített városhoz a neospanyol stílust. Nemcsak azért, mert a kopár sziklákon teremtett oázishoz illettek az árkádos házak, hanem mert a hosszú árkádok árnyékot adtak az eltikkadt munkásoknak (na jó, inkább mérnököknek, a munkásoknak évente volt két szabadnapjuk, ők nem sokat mászkálhattak errefele).



A városnak nagyon jót tett, hogy a közigazgatási központ épületeit ugyanabban a stílusban építették fel. A városka olyan lett, mint egy mediterrén Dunaújváros, ahol ma már lehet alkoholt inni, de a szerencsejáték az továbbra is tilos. Egész Nevadában két olyan város van, ahol nem lehet szerencsejátékot játszani. Az egyik Boulder City (ha valakit érdekelnek a haszontalan adatok, akkor megmondom, hogy a másik Panaca).



Ma a főutca árkádjai alatt népmúvészeti boltok és régiségárusok üzletei találhatók. Az álmos tulajdonosok még csak most gondolkodtak azon, kinyissanak-e vagy sem.



Olyan korán volt, hogy még kutyát se sétáltattak a parkban, aminek a tetején egy szövetségi épület trónolt elvéve a kilátást az állampolgárok elől. A közelben van egy másik kilátó, onnan lehet igazán jól látni a tavat. Innen még jobban lehetne, de a város építésekor szigorú hierarchia szerint helyezték el a házakat.



Lenn voltak a munkáslakótelepek, feljebb a mérnökök és vezetők házai, szövetségi épületek és a posta, majd lefelül az adminisztráció.



Itt volt az iskola is.

A várost valószínűleg egy agglegény tervezte, mert kifelejtette a tervekből az iskolát és az óvodát. A melósok így első évben maguk dobták össze az iskolára valót, a következő évben pedig felébredt a szövetségi kormány és felépített egy neospanyol stílusú iskolát, ami ma a városháza.



Jó volt itt reggel sétálni, de szorított az idő, oda akartunk érni nyitásra a Hoover gáthoz, hogy megnézzük a gátat belülről is.

A szomjas Vegas

Las Vegas szomjas.
Ez nem csak azt jelenti, hogy Vegasban rengeteget lehet inni, hanem azt is, hogy a sivatagba épített városnak rengeteg vízre van szüksége az uszodákhoz, zöld fűhöz, szökőkutatkhoz, medencékhez.



Mivel a környező források és a Lake Mead sem ad elég vizet, a nevadai szakemberek a környező államokban keresnek megoldást - és vizet. Ez a utahi átlagember szemében nem egy népszerű dolog.



Ha egy ilyen helyről vizet visznek el, az utána csak rosszabb lehet.

Yoda és a foltos kutya

A kutya hirtelen érkezett, megijedni se volt időnk, Yoda csóválta a farkát, a másik kutya csóválta a farkát: nem volt gond.

Játszottak.

Valami azonban hiányzott és egy kis idő múlva le is esett. Nem volt másik gazdi. A kutya egyedül volt. Nem volt ott a gazdája.

Ápolt kutya volt. Látszott, elégedett az élettel - és, hogy valahol van egy szerető gazdája.

Megnéztem a bilétáját.

Sadie.

- Szia Sadie!
Sadie bizakodva nézett rám.

Tovább olvastam a bilétát.
Phildadelphiai cím.
Kaliforniai telefonszám.

Közben Yoda megpróbálta ránk tekerni a pórázt. Az idegen kutya türelmesen várt, közben a fülhalgatóm madzagja beleakadt a pórázba. Reméltem, nem tartóztatnak le közszeméremsértésért: levettem az övem és rácsatoltam Sadie nyakörvére.

Az öv belegabalyodott a fülhallgató madzagjába és Yoda pórázába.

Igyekeztem memorizálni a telefonszámot, aztán, miközben Yoda a lábamra tekerte a pórázát, ami bele volt akadva a fülhallgatómba, ami bele volt akadva az övembe.

Majdnem úgy mutatkoztam be a telefonba, hogy én vagyok a gordiuszi csomó.

- Halló? - mondta egy csodálkozó női hang.

- Szia, van egy Sadie nevű kutyád? - ez egy kutyarablás bevezető mondata is lehetett volna.

- Van... - a telenfonból sütött a hajnali megdöbbenés.

- Sadie egy foltos fehér kutya?

- Igen...

- Létezik, hogy itt van az utcán?

Sikoly.

- Hol vagy?

- A kétszázas és az önkormányzat sarkán.

- SADIE!!!!!

Egy nő rohant ki az egyik közeli házból, felkapta Sadiet, megölelte és potyogtak a könnyei.

- Nyitva maradt az ajtó - mondta és Sadie kapott egy újabb puszit. A gazdi ügyesen lekapta Sadieről az övet, majd folyamatosan hálálkodva elindult haza.

Meghatottan néztem utána az övbe, a drótokba és a pórázba gabalyodva.

Amerikai szavazólap

Megjött a szavazólap. Postán.

Ribizlifozelek elhatározta, hogy levélben szavaz. Talán mert Magyarországon ezt nem lehet. És a posta meghozta a szavazólapot levélben.

Az amerikaiak ugyanis hisznek abban, hogy lehet, valaki a szavazás napján nem ér rá. Külföldön van. Vagy él. Mármint külföldön. Ezért igyekeznek leegyszerűsíteni és megkönnyíteni a szavazás menetét.



Az Egyesült Államokban az elnökválasztás november 8-án lesz. Szavazni azonban nem muszáj akkor, hanem lehet korábban is levélben.



A hosszú szavazólaphoz hosszú használati utasítás jár. Le van írva, hogy kell beikszelni (vagy beixelni) a megfelelő jelölt neve melletti oválist: nem ikszelni kell, hanem satírozni. Javítani is lehet, ha valaki meggondolja magát.

Utahban a két nagy jelölt mellet még rákerült pár ember a szavazólapra, köztük McMullin, akinek komolyan van esélye arra, hogy itt fricskát mutasson a két nagy pártnak.



Az elnökjelölt mellett a kongresszusi képviselőket is most választják és a kormányzókat meg a utahi alsó- és felsőház tagjait is. Meg egy csomó egyéb válaszott tisztviselőt.



Az amerikaiak merész és smucig népség, ők úgy gondolják, hogy érdemes minden lehetséges választást beletömni egy szavazásba és nem félnek attól, hogy ez megzavara a választók fejét és elunják az ikszelgetést. Ixelgetést. Így még azt is megkérték, hogy Salt Lake megye bocsásson-e ki 90 millióért kötvényt, amiból fejleszteni tudják a parkokat. (Vegyen!) Ezt az ingatlanadó emelésével fedeznék.



Amikor mindennel megvoltam, a szavazólapot be kellett pakolni két másik borítékba, a külső letéphető liffentyűjét aláírni, majd az egészet leragasztani.



A szavazatot postára is lehet adni, de gondoltam, csökkentem harminc centtel az államadósságot és elvittem személyesen az önkormányzatba a szavatólapot és autóból bedobtuk az önkormányzatnál levő szavazódobozba és kész is volt minden.

Ami egy repülôúthoz kell

Uticucc. Mondjuk azt nem mondanám, hogy túlélôfelszerelés. 

Millcreek canyon

A régi utahi mondás szerint, ha nem tetszik az időjárás, várj tíz percet. Ezt a mondást úgy is ki lehet egészíteni, hogy ha nem tetszik az idő, vezess tíz percet. Ha ezt a valamelyik szurdokban csináljuk, hegynek felfele, akkor pillanatok alatt átugorhatunk pár évszakot.



Lenn, a hegyek lábánál még későnyár volt. Alig szinesedtek a fák.




Picit feljebb színesedni kezdtek a fák és lassan megérkeztünk az indián nyárba. Színesedtek a fák, ragyogott a nap.



Aztán egyre jobban beborult, egyre hűvösebb lett és hirtelen késő őszi időben, úszó ködpamacsok között túráztunk.



A szitáló ködből szitáló eső lett, majd a tejfehér derengésből hóvihat kerekedett.



A Dog lake fele mentünk. A Dog lake már a vízválasztó másik oldalán van, oda kutyával már nem lehet menni. Így a hegygerinc előtt megálltunk és visszafordultunk.



Yoda lelkesen követte a mókusokat és figyelte az erdő neszeit.

Mi meg eláztunk és elveztük a sétát.

Ahogy a világ működik

Esti bevásárlásra indultam, megálltam az utca végi stoptábla előtt álló autó mögött. Nem mozdult. Gondoltam, kikerülöm. Ekkor láttam meg a rendszámot.

Svájci.

Már az autó mellett voltam, amikor eljutott a tudatomig.

Svájci.

Ketten ültek az autóban és látszott, egy térképbe bújnak.

Dudáltam egyet.

- Segíthetek?

- Elvesztünk - mondta a hatvanas svájci. Nem volt nála bicska vagy óra vagy bank, de látszott, hogy svájci.

Mondjuk South Salt Lake közepén egy svájci rendszámú autó kevés egyebet csinálhatott az elveszésen kívül.

- Kicsit zavaros ez a városszerkezet - sóhajtotta a svájci.



Gondoltam, sokat vezettek.

- Gyertek utánam! - mondtam és előrementem.

A szállodájuknál elköszöntem. A svájci rettenetesen örült:

- Egyedül sose találtam volna ide. Azt hittem, egész máshol vagyok. Azt hiszem, úgy tudom a legjobban viszonozni, hogy majd én segítek valaki másnak, amikor a legkevésbé várja.

Ránézem. Ugyanabban hisz, mint én.

- Így működik a világ - köszöntem el.

Bumper Sticker