A Hoover-gát felé

Amikor a programot állítottuk össze, kiderült, V Las Vegasnál is jobban szeretné megnézni a gátat. Hoover-gátra én mindig kapható vagyok, Yoda szereti a környéken lakó mókusokat, az új, a gát fölé emelt hidat még egyikünk se látta, úgyhogy bevettük a gátat az utitervbe.



A Hoover-gáthoz vezető utat egyre profibban rejtik el az ellenség elől. Mintha most kevesebb tábla jelölné az utat, mint pár éve. A Hoover-gát nemcsak az mérnöki teljesítmény, hanem a paranoia csúcspontja is. Persze érthető, ha valami történne a gáttal, Vegas szomjan halna. Sőt, ami még rosszabb, le kellene kapcsolni a díszkivilágítást is.



A második világháború alatt légvédelmi ütegeket telepítettek a kanyonba, hátha erre téved valami német vagy japán bombázó. Az őrség épülete jelenleg kiállítóterem és a sziklás hegyoldalban ma is láthatók a betonbunkerek romjai.



Szeretem a gátat - nemcsak azért, mert szerintem a világ egyik legyszebb Art Deco épülete, nemcsak azért, mert egy műszaki csoda, hamem mert egy tökéletes példa arra, milyen kell(ene) legyen egy állami beruházás: megépítették közpénzen magáncégekkel és pár évtized alatt a beruházás megtérült és már nyereséget termel az államnak.

Hát van ennél szebb dolog?

Intermezzo - történelmi gondolatok

- Ez is Spanyolország volt - nevetett V, ahogy búcsút intettünk Las Vegasnak.

- Tudod, hogy amióta Salt Lake Citybe érkeztél, nem léptünk ki a történelmi Spanyolország területéről? - kérdeztem. Tudta.

- Jól elrontották az őseim - mondta V - Meg a mexikóiak is.

- Nekem van egy elméletem, miért veszítettétek el az egész gyarmatbirodalmat - pislogtam laposan.

- Miért?

- Nézd, megérkeztek a konkvisztádorok, ránéztek a megfelelő helyre és azt mondták, ezt mától El Pueblo de Nuestra Señora Reina de los Ángeles sobre el Río Porciúncula-nak hívjuk. Amikor jöttek az amerikaiak, át is nevezték az egészet Los Angelesre. Onnantól kezdve virágzott is.

Yoda élénken helyeselt, V pedig ironikusan valami Mosonmagyaróvárról, meg Hódmezővásárhelyről kezdett kérdezősködni.

Skywalk tervek

- Akkor?

Reggel volt. Az asztalon gőzölgött a reggeli kávé. Yoda már megugatta a szállodaportást és megjelölte az őrség autóját.

- Nézzük meg a déli oldalt. Nem akarom a Skywalkot.

- Biztos?

- Elveim vannak.

A Grand Canyonról volt szó. V terveiben méretes helyet foglalt el a földfelszinen lévő negatív hegy.

Először repültünk volna (a Grand Canyon fölé), de Yodát nem szívesen látták volna repülőn vagy helikopteren. Féltek, hogy a belőle áradó Erő megzavarja a műszereket.

Így került látóterünkbe a Skywalk.

- Elveim vannak. Nem sétalok az égen.

A Skywalk szerintem egy rokonértelmű szó arra, hogy “rip off”. Vagy arra, hogyan álljunk bosszút a gazdag és kövér sápadarcún azért, mert ősei elvették a földünket.

A Skywalk egy üvegösvény, ami húsz métert tekereg a Grand Canyon felett, nagyjából háromszáz méter magasan.

A Skywalk árstratégiájából szerintem a hazai turizmusszervezők és Kormányunk is tanulhatna (nem, ne tanuljon!).

Tehát:

Megy a gyanútlan utazó. Talál egy jóminőségű földutat. Ha nem akar poros földúton menni, akkor a busz 15 per fő.

Aztán fizet, hogy bemehessen az indiánok szent földjére. 43.05 per fő. Nem tudom, Jedi-jegy van-e Yodának.

Ezért lehet nézni a sóműsorokat, lehet használni a szuvenírboltot és fel lehet szálni az ingyenes autóbuszra.

Ha már odaértünk a Skywalkhoz, akkor ki kell fizetni annak a belépőjét. Az 29.95 dollár fejenként. (Yoda nem jöhet.) Azaz Yoda nem találkozhat Skywalkerrel.

Az égi séta előtt mindent kipakolunk a zsebünkből, nehogy beleesen a kanyonba és nehogy fotózzunk. A kedves helybeliek fotóznak helyettünk. 30 dollár egy fotó. De ha veszünk egy USB-t hozzá, akkor 107.

- Befejezésül van egy jó, meg egy rossz hírem.

- Igen?

- Az árakhoz hozzáadódik az adó. De a parkolás ingyenes! - tettem hozzá.

- Minimum nyolcvan per fő, plusz fotó és nem tudunk együtt menni, Yoda meg egyáltalán nem láthatja - összegezte V.

- Igen. Inkább sokkal többet vezetek és megnézzük a déli peremet - mondtam - Ott elfogadják a nemzetipark-bérletet és ott a lyuk is nagyobb. Van vagy ezer méter. De előtte megnézzük a Hoover-gátat.

V lelkesnek tünt.

- Az indiánok szerint nem szentségtörés egy ilyen üvegjárdát építeni a Grand Canyon fölé?

- Azt mondják, a hárommillió látogató nagyobb szentségtörés a nemzeti parkban. Különben is, megmondta a törzsfőnök, hogy kell a lóvé.

iMessage

- Nincs What’s App-od? - V ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha fejem nem lett volna.

- Micsodám nincs?

- What’s App.

- Akkor jól értettem.

- És nincs?

- Nincs.

- Neked sincs?

- Nincs.

V úgy nézett ránk, mintha most bújtunk volna elő egy barlangból. Látszott, nem hiszi el, hogy nekünk ne lenne ilyen. Hiszen fejünk is van!

A What’s App egy iPhone alkalmazás, ami gyakorlatilag azonnali (szakszóval instant) üzenetküldést tesz lehetővé okostelefonok között. A dolog nagyjából ingyenes - ha valakinek van egy jó kis adatcsomagja vagy talál egy wi-fi hálózatot.

Nagyjából egy hétbe telt, amíg V megszokta, hogy nincs What’s Appunk és időnként komolyan megfordult a fejemben, hogy éjszakára elzárjuk a telefonjainkat, nehogy V felkeljen hajnali kettőkor és telepítse rá az app-ot. Amint wi-fi közelbe kerültünk, V telefonja feléledt és vidám csipogással adta át a frissen érkezett üzenettömeget.

Egy nap aztán a telefonon munkára használt alkalmazás (szaknyelven app) egy frissítés után rendszeresen kezdett összeomlani. A fejlesztő egy csomó jó dolgot pakol(hatott) bele, ezeket azonban nem tudtam kipróbálni. Csak ráböktem az ikonra és már meg is halt az egész program. Bevallom, tetszett az újítás: munka helyett elővettem egy könyvet és olvastam.

Miután elfogyott a könyv, újra megpróbáltam elindítani a programot, természetesen meghalt. Tudtam, mi a baj: lusta vagyok és több hónapja nem töltöttem le az új operációs rendszert a telefonra. Letöltöttem. Minden működött és én megtaláltam az iMessage-t. Az Alma ezt az sms küldő programba építette bele: iPhone-ok között tud a What’s App-hoz hasonlóan üzeneteket, filmeket, fotókat küldözgetni.

Azaz részben vége a nyugalmunknak.

Padlószőnyeg

(Megjegyzés: a fényképek illusztrációk.)

- Miért szeretik Amerikában ennyire a padlószőnyeget? - V olyan undorral nézte a padlószőnyeget, mintha a CSI egy boncolós jelenetét bámulta volna.

- Olcsó - feleltem, miközben egy eltévedt és elhunyt legyet fixíroztam, ami a padlószőnyegen lényegült át porrá.

- De undorító.

- De olcsó - amint az új házban volt időnk, lecseréltük a szőnyeget padlóra. A padlószőnyeg olyan, mintha lakna benne valami. Valószínűleg lakik is.

- Mennyire olcsó?

- Száz dollárért egy lakóházban megcsinálnak egy szobát, plusz anyagköltség. Egy kisebb szoba lepadlózása ezertől indul, plusz anyag.

- Olcsó. De undorító.

Picit beszűkült a szókincsünk.

- Van egy órási előnye - pislogtam laposan - Görögországban tanultam egy profitól egy szállodában.

- Mi az?

- Ez a takarítószemélyzet vágyálma. Pillanatok alatt el lehet tüntetni egy svábbogarat benne. Ráállsz és körkörösen mozgatod a lábad. Nagyjából fél perc után nyoma sincs az állatnak. Próbáld ki a légyen - böktem a múmiára

Ez undorító - felelte V, miután befejezte a kísérletet.

- Az. De olcsó - mondtam ki az áment.

Vegasi hiányérzet

Több vegasi séta és több vegasi nap után egy este, naplemente után megvilágosodtunk.

- Láttál te itt valahol is órát?

- Órát?

- Utcai órát. Kakukkosórát. Toronyorát. Bármit.

- Nem.



Las Vegasban az idő nem halad. Az idő van. Az épületek belseje éjjel-nappal világos. Kinn időnként valaki az égen leoltja a villanyt, de benn örök nappal van, örök nap, örök játék, örök szórakozás.



- Szerintem menjünk innen...

- Menjünk.

A piramis árnyékában

- Ez mekkora! - nézett fel a Szfinxre a Mester.

A Szfinx óriási volt, csakúgy, mint a rokona, egy óceánnal arrébb.

Ez a Szfinx azonban a mormon összeesküvés része volt. Most nem arra gondolok, hogy a mormonok szerint ótestamentumi időkben egy izraeli törzs eljutott Dél-Amerikába és ott civilizációt épített, majd dicső csatában elhullott az indiánok ellen, hanem arra, hogy Las Vegasból valamikor a maffia után a mormonok profitáltak a legjobban.



A mormonok egyes pletykák szerint komoly összegeket ruháztak a sivatagi oázisba. Hoffa mormon pénzen terjeszkedett itt és Howard Hughes mormon agytröszttel vette magát körül, amikor nekilátott felvásárolni a várost. (Állítólag az egész akkor kezdődött, amikor a különc milliárdos kibérelte a Desert Inn legfelső emeletét pár évre. Idővel a szálloda vezetése finoman megpróbálta kitessékelni, erre Hughes megvette az egész szállodát.)

A mormonok nemcsak pénzt adtak: közel százötven éve az amerikai délnyugaton a mormon építőipar megkerülhetetlen. Mindenütt ott voltak a transzkontinentális vasúttól kezdve a Hoover-gátig.

A tipikus vegasi csillogó neonreklámokat Salt Lake Cityben készíti a YESCO. A jellegzetes vegasi giccses szobrokat pedig egy másik utahi cég gyártja. Ők óriási - de könnyű - szobrokat készítenek. Ők gyártották a Szfinx-et is. A cégnek egyébként két nagy megrendelője van: Las Vegas és a mormon egyház.



Néztük Yodával a Szfinxet - valószínűleg az egyiptomit is ilyen harsány szinekre festették pár ezer évvel ezelőtt. Valamiért viszont az az érzésem, hogy az egyiptomi Szfinx méltóságteljesebben öregszik meg, mint a vegasi.

Amikor ezt a gondolatomat megosztottam Yodával, a vegasi Szfinx rejtélyesen elmosolyodott, a Mester pedig felemelte a lábát.

Szfinx

- Velence?

- Megvolt.

- New York?

- OK.

- UFÓ?

- Kipipálva.

- Kalózok?

- Megjelölve.

- Como?

- Az is.

- Párizs?

- Ja.

- Oroszlán?

- Persze.

- Hiányzik még valami?

- Szfinx nincs? - esküdni mertem volna, hogy Yodának csillog a szeme és viszket a lába a gondolatra.

- Piramis nem kéne?

- Van?

- Van.

Elmentünk. Megnéztük. Megvolt.

Intermezzó - a fotós

De aranyos kutya! - mondta a férfi - Teljesen olyan, mint az én kutyám otthon. Lefotózhatom?

Persze. Yoda, pózolj!

Yoda pózolt, a fickó meg gyorsan fotózott iPhonejával egyet.

Jól esik kutyát látni - tette hozzá.

Összenéztünk Yodával és V-vel. Valóban, az elmúlt napokban Vegasban se kutyát, se gyereket nem láttunk.

BKV-logika

Olvastam a sajtóban, hogy felvetődött, Budapesten a BKV-n szüntessék meg csúcsidőben az ingyenes utazást a nyugdíjasok számára.

A fórumokon az emberek egymásnak estek, hogy ez jó vagy nem jó.

Ez a blogbejegyzés nem erről szól, hanem egy ehhez kapcsolódó forgatókönyvről, ami, ismerve K-Európát, szerintem igencsak valószínű.

1. Csúcsidőben sokan utaznak a BKV-val és a járművek túlzsúfoltak.
2. Megszüntetik a nyugdíjasok ingyenes utazását csúcsidőben, hogy ne legyenek tömöttek a járművek.
3. A járműveken kevesebb lesz az utas.
4. Mivel kevesebb az utas, a BKV racionalizálja a járatokat, azaz ritkítja őket.
5. A kevesebb járművön ugyanakkora zsúfoltság lesz, mint korábban volt - csak most tovább tart majd eljutni A-ból B-be.

Cica

- Ezt? Én?

Yoda megilletődve nézte a cicát. A cica az átlagosnál is nagyobb volt.

- Tudod, amikor Tom és Jerryt nézünk, ez az a cica üvölt az elején - magyaráztam.

Hatalmas volt a cica és egyszerűen nem hittem el, hogy bronzból van. Akkora volt. De akkora. Hihetetlennek tünt, hogy egy ekkora macskát bronzból csináljanak meg. De az volt.



- A világ legnagyobb bronzszobra - mondtam Yodának. Látszott, a Mester lelkes.

- Menjünk közelebb - láttam, már a megfelelő pontot keresi.

Valamikor sokkal izgalmasabb mutatvány lett volna az oroszlánöntözés. Az MGM oroszlán szája volt egykor a kaszinóbejárat. Az emberek az oroszlán száján át léptek be az oroszlán bendőjébe játszani.

Kiderült viszont, hogy a kínai játékosok - akik sokan vannak -, nem szeretnek besétálni az oroszlán száján át a kaszinóba. Különben is, kevés ember dugja a fejét önként egy oroszlán vagy tigris szájába. Kérdezzék meg Royt, ha nem hiszik.



(Roy egy tigrisidomár, aki sokáig fehérttigrisek szájába dugdosta a fejét. Roy a világ legszerencsésebb emberei közé tartozik, mert túlélte. Roy szerint ő elesett, a tigris meg biztonságba akarta vonszolni - a nyakánál fogva. A dolog vonszolásos része sikerült.)

Az MGM meg akarta tartani kínai vendégeit, így kénytelen volt leszerelni az oroszlán száját és egy új szobrot építeni. Ezt mentünk megnézni Yodával.

- Lehet? - szimatolt a Mester.

- Lehet - bólintottam.

Kétdolláros I

- Kell egy kétdolláros?

- Persze.

- Ott van a bokorban.

Bebújtam a szúrós agavéba és reméltem, semmilyen kutya nem hagyott üzenetet a szúrós tüskéken.

- Megvan! De huszas, nem kettes.

- Azt hittem kétdolláros monopolipénz. Nincs is kettes.

- De. Van - elővettem tárcámat és kivettem belőle egy kétdollárost.


Kétdollárosból kevés van. Sokan, ha látnak egy kétdollárost, azonnal elteszik szuvenírnek. Ettől még kevesebb lesz. Sajnos nincs olyan kevés belőle, hogy egy kétdolláros mondjuk három dollárt érjen.

Azért jó pénz. Főleg, ha az ember kétdollárosra számít a tüskék között és huszast talál.



Forrás: a kétdollárosok a Wikipediáról származnak.

Szabadságszobor

Yoda tanácstalanul nézte a Szabadságszobor kicsinyített mását. Egyszerűen nem fért hozzá a tótól. Tiszta frusztráció volt számára ez a Las Vegas, Szamotrakéi Nikéhez - aki nem a görög megasztár győztese - sem tudott hozzáférni. Most meg a Szabdságszobor is kifogott rajta. De legalább a Brookline Bridge megvolt.

Szeretem ezt a szobormásolatot. Nem azért, mert olyan jó (nem rossz), hanem mert tökéletesen bebizonyítja, hogy az emberi figyelmetlenség nem ismer határokat.



A Szabadságszobor az Egyesült Államok egyik szimbóluma. Bevándorlók százezrei először Lady Libertyt látták meg New Yorkhoz közeledve. Szabadság. Egyenlőség. Remény. Most nem fogok szavakat halmozni, a lista végtelen.

A Hölgy szimbolikus jelentősége miatt keresett ajándéktárgy, alsónadrágtól kezdve bélyegekig mindenhol megtalálható.

Az amerikai posta, a USPS sokadszor is meg kívánt emlékezni a Szabadságszoborról és elhatározták, készítenek egy újabb bélyeget a fagylaltos csajszival. A fotós fotózott, a retusőr fotosoppolt, a főpostamester bólintott, a nyomda beindult és dőlni kezdtek az új bélyegek a postákba.

Az emberek nyalták a bélyeget és küldözgették a rengeteg hivatalos és félhivatalos levelet, amin ott díszelgett a legfőbb szimbólum, a Szabadságszobor (remény, szabadság, testvériség, stb).



Valakinek idővel feltünt, milyen jó állapotban van a csajszi. Lady Libery nem mai csirke, az idő azért nyomott hagyott bronz vonásain. A bélyegen viszont tökéletes volt. Túlzottan is tökéletes. Mintha új lenne.

Az is volt.
A bélyeghez a fotó nem New Yorkban készült, hanem Las Vegasban - ott jobbak voltak a fények, tisztább a nőalak és kidolgozottabbak az arcvonások. Az eredeti szobornál az arc jóval magasabban van, ezért ott nem kellett sokat pepecselni a szemmel. A fotós ezért inkább a vegasi hölgyet fotózta.

Végül is Las Vegas is egy igazi amerikai jelkép és intézmény, csakúgy, mint New York.

Gyere - mondtam a Mesternek -, próbálkozzunk az oroszlánokkal, azok talán lepisilhetőbbek.

A Mester szállodában

Az utóbbi időben többször ért az a vád, hogy Yoda kétféleképpen jelenik meg a bejegyzésekben. Egyfelől, mint egy vérfarkas, aki le akarja tépni Elvis fejéről a parókát. Másfelől mint egy olyan személy, aki az emberiség kulturális örökségének válogatott kincseit pisili oldalba szuvenírgyűjtő turistaként.

Pedig Yoda ennél sokkal többet csinál az utazások alatt. Például liheg. Emellett ellenőrzi a szállodai szobákat.

Közel tíz kilométert sétáltunk a Strip-en. Yoda peckesen félrelökött minket és elsőként lépett a szobába és megállt az út közepén.

- Yoda, mi is be akarunk menni...

- Nehehhhheem - rázta meg magát jóízűen a Mester, természetesen az ajtó közepén. Aztán elégedetten beljebb lépett, majd felugrott az ágyára, leült és szembefordult velünk:

- Vacsorát. Most.

- Le akarom tenni a táskámat.

- Nyifff. Vacsorát. Most.

- Túl sok 24-et néz ez a kutya - kommentálta V az eseményeket. Most ő volt a soros, hogy hozzon a közeli vendéglőből egy fél marhából készült steak-et és a marha másik feléből csinált hamburgert.

- Vacsorát. Most - mondta Jack Yoda Bauer és nézett.

- Yoda, én egész nap nem pisiltem, te meg a Szamotrakéi istennő kivételével mindent megjelöltél.

- Vacsorát. Most - ilyenkor Yodának jobban beszűkül a szókincse, mint Jacknek vallatás közben. V vigyorogva csukta be maga után az ajtót és ment a már megrendelt vacsoráért.

- Vacsorát. MOST - ismételte meg nyomatékosan Bauer Yoda.

Kiporcióztam a vacsorabogyókat. Jack Yoda odasomfordált az edénykéjéhez, beleszagolt és méltatlankodva rámnézett:

- Azt mondtam, VACSORÁT. Hamburgert. MOST.

CSI - Las Vegas

A kart egy kő alatt találták meg, nem messze a fejnélküli testtől. A kézfej nem került elő. Két ujjbegyre egy fiókban találtak rá.

A fej máig nem került elő.

Komoly munkával sikerült összeilleszteni a kart az ujbegyekkel. A rekonstruált végtagot egy vitrinben tárolják.

A hiányosságok ellenére sikerült azonosítani a torzót: Ő volt Szamotrakéi Niké, istennő és szobor.



Niké - és a karja - a Louvre-be került. Mi ott találkoztunk először.

Egy másolata eljutott Las Vegasba és ott áll Cézár palotája előtt egy tó közepén. Nikét valószínűleg nem zavarja, hogy ő eddig sosem állt egy tó közepén. Szerintem az ókori görögöknek tetszene az ötlet. Jól néz ki. A szobor csillog a napfényben. Éjjelente csillog a villanyfényben.



Niké valószínűleg boldog - a szobrász igazi vegasi istennőt csinált belőle - a kortalan szobor megfiatalodott.

Olyan lett, mint Vegas: szép, csillogó és új.

Yoda nem szerette: a tó miatt nem tudta elvégezni az autentikációs eljárást.

Gázszámla

Megjött a gázszámla. A gázszámlával a gázművek mindig küld egy újságot, amiben érdekes kis színesek vannak, például mit csináljuk, ha CO-mérgezést kapunk (legyünk kedvesek Szent Péterhez?).

Az újságban egy külön rövid hír a gázárakat tárgyalta. Elolvastuk a rövid közleményt. Aztán még egyszer. A gázművek közlése szerint kicsit csökkenni fognak a gázárak.

Csökkenni.

Vannak még csodák.

Spanyol helynevek Magyarországon

- És tudsz spanyol vonatkozású neveket Magyarországon?

- Szentek játszanak?

- Igen.

- Akkor tudok.



Nemcsak szentek vannak. Mivel valamikor a középkori spanyol-magyar kapcsolatok volt az egyik fő hobbim, meglehetősen sok tippet adtam S-nek, a spanyol vonatkozású magyar helynevek összegyűjtésekor.

Aztán egy vegasi hajnalon munka helyett megnéztem a térképet: sokkal kevesebb pötty volt rajta, mint a másikon, pedig S nagyvonalúan kezelte a kérdést, Senecát és Hadriánust is gond nélkül a spanyol kapcsolt részének tekintette. Igaz, egyelőre nincs rajta a kőszegi Szent Jakab szobor, meg a jáki Szent Jakab kápolna sem. De ami késik, nem múlik.



Nem az lepett meg, hogy kevesebb a pötty. Spanyolország nagyobb. Nem akartam (és nem is fogom) kiszámolni, hogy hol nagyobb a négyzetkilométerre és a száz lakosra eső Puskás utcák aránya (hogy Kubaláról ne is beszéljünk - tényleg, Magyarországon miért nincs Kubala utca?).

Viszont Spanyolországban van huszonegy Budapest utca és huszonkét Magyarország utca. Nálunk cserébe van két Madrid utca. Lehet, azért, mert volt idő, amikor háborúban álltunk egymással. Elvégre már Moszkva tér sincs Budapesten...


Ver Hungría en el callejero español y España en el callejero húngaro en un mapa más grande

Irónia Vegasban?

Azt hittem, Las Vegas nem érti az iróniát. A város nem erről szól - Las Vegasban az embernek ki kell(ene) rugnia a hámból, például enni egy szívrohamburgert és egy drága sütit.
Vegas a szórakozásról szól és nagy ívben tojik az ironiára. Vagy pisil rá.



Aztán Yoda megtalálta Sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Márk oroszlánját egy oszlop tetején. (Yodát nem a férget ledöfő lovag és a szárnyas cica érdekelte, hanem az oszlop maga.)



A legenda szerint amikor Velencében fel akarták állítani az oszlopok eredetijét a Campanile mellett, akkor féltek, a mocsaras talaj nem bírja meg a kőkolosszusok súlyát. Mint a mesében, a középkori tanács felajánlotta, hogy ha valaki felállítja az oszlopot, akkor kérhet valamit tőlük.
Valaki jött és felállította az oszlopot és kért valamit: a két oszlop között akart szerencsejátékot játszani: máshol a városban ez épp tilos volt. A tanács, mit volt mit tenni, rábólintott a kérésre.
Azért zavarta őket a sok-sok szerencsejáték, ezért a kivégzetteket szépen felakasztották az oszlopokra.
Ez meg a játékosokat zavarta, így aztán nem is volt többet játék Márk és György között.



Ezek után felállítják a két oszlop mását a szerencsejátékok városában.

Mégiscsak van önirónia Las Vegasban. Csak nem biztos, hogy észreveszik.

Szívroham

- A kedves betegnek a háromszoros koszorúér műtétet ajánljuk - a nővérke kedvesen mosolygott a betegre a Szívrohamban, miközben a receptet körmölte.

A kedves beteg kért egy koszorúér-műtétet, de valami nem sikerült tökéletesen: szívrohamot kapott.

Szívroham van a Szívrohamban - telefonáltak a 911-nek és reménykedtek, hogy a mentők nem röhögik el az újraélesztést.

A Szívroham - Heart Attack - nem egy szívkórház, hanem egy vendéglő a Fremont Street-en. A vendéglő egy paródia: 350 fontnál nehezebb látogatók ingyen esznek, egy koszorúér-műtét burger nyolcezer kalória, a zsömléket zsírral kenik meg és a sültkrumplit zsírban sütik ki. A vendég a beteg, a rendelés a recept és pincér a nővér. Az emberek imádják ezt a helyet, ami a világ legrosszabb gyorsétterme szlogennel is hirdeti magát.

Szerencsére a vendég (páciens) nem halt meg, a mentősök visszahozták az életbe, így majd visszajöhet elfogyasztani a hamburgere maradékát. (A legnagyobb hamburger közel egy kiló húst tartalmaz.)

Szeretem a morbid humort, így azt hiszem, ezt ki kell próbálnom. A maradék étel pedig jó lesz a hét többi napjára.



Forrás:
http://eatocracy.cnn.com/2012/02/15/man-suffers-heart-attack-while-eating-triple-bypass-burger-at-heart-attack-grill/?hpt=hp_c2