Pala

A régi hatos út a Marjum-hágón át halad Nevada fele.

Kísérletező kedvemben erről is csináltam egy videót... (A jobb minőség érdekében érdemes külön ablakban megnézni a videót a linkről megnyitva.)

Fotókat nem is nagyon csináltam itt.

El voltam fogalalva azzal, hogy rájöjjek, merre vannak a kövületek a palatengerben.

Film a napelemtelepről

A Delta melletti naperőmű romjainál már jártunk egyszer, de ez annyira érdekes volt, hogy még egyszer eljöttünk és most én filmet is csináltam róla.

Ha valakit érdekel, két perc. Ha nem, lehet tovább olvasni. Vagy is-is.

Nem fogok filmes karriert kezdeni (mint a fenti példa is mutatja), de kiváncsi voltam, mit tudok ebből kihozni.

Azt nem értettem a hatalmas tárcsák láttán, amik forogtak a nap után, hogy ezt hogy vehette valaki komolyan.

Szerintem ez egy steampunk műalkotás és nem valami működő erőmű.

Bár látványosnak látványos.

Az is lehet, hogy ez egy titkos összeesküvés és ez nem egy kisérleti naperőmű, hanem egy interplanetáris benzinkút UFÓ-knak.

Megérkezik az UFO és a napvödrökben tárolt energiát beleönti az UFÓ-jába.

Fizet és boldogan repül tovább az Alpha Centaurira.

Tiltott pénzmozgás

“Pénz vagy tulajdon átadása járművezető és gyalogos között az országúton tilos” - olvastam. 

- Szóval ha hívok egy taxit és itt végzek a fuvarra, akkor nem fizethetem ki? 

Camp Topaz

Most is csend volt.

Camp Topázban mindig csend van és fúj a szél.

Megpróbáltam a múzeumban nemrég látott barakokat ideképzelni.

Nagyjából ott állhattam, ahonnan az alaprajz látszott.

De állhattam volna bárhol máshol: a tábor bezárása után minden mozdíthatót eladtak. A deltaiak megvették a barakokat, építőanyagot, mindent.

Még Salt Lake Cityben is találtak Topáz bélyegzővel ellátott építőanyagot.

Mi kagylókat találtunk - pedig a táborban élő gyerekek -is- előszeretettel gyűjtötték a több mint tízezer éve kiszáradt tóból visszamaradt kagylókat.

A porcelándarabokon azért jobban meglepődtem.

Legalább hetvenkilenc éve törtek el ez a tányérok.

Ilyen cserepeket láttunk a múzeumi vitrinekben is.

Azok is innen kerülhettek ide.

Elképesztő, hogy az internált japán fiatalok közül sokan önként jelentkeztek az amerikai hadseregbe a háború alatt.

Valahol itt kezdődik a választott haza elfogadása és az új identitás kialakulása. Elvégre Camp Topazt, ahogy Recsket sem a "haza" építette, hanem politikusok.

Bár nehéz ezt elválasztani...

Topáz internálótábor múzeum

Roosevelt 9066-os elnöki rendeletévek vette kezdetét az amerikai japánok internálása.

Százhúszezer japán amerikait zártak jogellenesen táborokba az Egyesült Államok legeldugottabb pontjain

Például Utahban Camp Topázban.

A japán amerikaiaknak egy napjuk volt összecsomagolni, gondoskodni otthonukról, lezárni életüket, felszámolni cégüket és elindulni valahova, ahova nem akartak menni.

A modern és jül megcsinált múzeumból azonban kiderült, ez az internálótábor nem olyan volt, mint Recsk vagy egy Gulág.

Itt a cél nem az internáltak megtörése és megsemmisítése volt.

Nem volt jó.

Kegyetlenség volt.

Törvényellenes volt.

Alkotmányellenes volt.

De azért emberibb volt, mint európai párjai.

Nagy titok

Nézem az orvosi alkalmazásom. Kerestem, mit írtak fel köhögésre régebben. 

Ott megláttam kék mezőben egy feliratot. A magánélet tiszteletben tartása miatt egyes gyógyszerek nem jelennek meg ott. Ezt az üzenetet akkor is látom, ha nincsenek rejtett gyógyszereim. 

Elgondolkodtam. 

Vajon mit szedhetek, amit saját magam elől is titkolnom kell?

Aztán Hofi örök klasszikusa jutott eszembe, az orvos se mondta meg, mit írt fel, én se mondtam meg, mire használtam. 

Aztán elkeseredtem: lehet, arról van szó, hogy egy bősz fundamentalista atya meg akarja nézni, lánya szed-e fogamzásgátlót. 

Talán jobb, ha magam elől kell titkolnom dolgokat…

Evezés a Nagy-Sós-tón

- Hm... - néztem rá az Antilop-sziget marinájára. Azt tudtam, hogy a hajókat a csökkenő vízszint miatt évekkel ezelőtt átvitték a Salt Lake City melletti marinába, de reméltem, lesz elég víz ahhoz, hogy vízre tegyük a kajakokat.

Szerencsére a rámpa alja és a kikötő kijárata között szabad vízfelület volt. Most már csak abban kellett bízni, hogy ez a víz elég mély a kajakoknak.

Elég volt.

Simán kisuhantunk az öbölből és mienk volt a tó.

Se vitorlások, se kajakok, se motorcsónakok, se fürdőzök.

Semmi.

Csak a nyugodt víz és távolban a Fremont-sziget, ahova a sírrabló sírásót száműzték.

Most csak terepszemlére jöttünk, evezgetni egy kicsit - majd máskor visszajövünk hosszabb időre és hosszabb evezésekre.

Meg azért is, hogy kipróbáljuk az újabb felfújható kajakot. (Erről majd később.)

Egyszer partraszálltunk, hogy egy kis extra levegőt tegyünk az egyik kajakba (iszap ment a szelepbe és ott eresztett a hajó).

Aztán megfordultunk és hagytuk, hogy a szél és az áramlat lassan visszasodorjon minket a kikötő fele.

Legközelebb ellapátolunk a Piskóta és Tojás-sziget fele és megnézzük őket a vízről. Remélem, akkor több lesz a víz köszönhetően annak, hogy a Utah Lake-ből több "holdláb" vizet engednek a tóba.

De ez egy másik történet lesz, most búcsút intettünk az Echo-canyonba vezető völgynek és elindultunk haza.

Amerikai mértékegységek - holdláb

Olvastam, hogy a Nagy-Sós-tóba 11000 “acre feet” vizet engednek a Utah Lake-ből. 

Az acre az a hold. A feet a láb. 

Azaz egy acre feet az egy holdnyi területet egy láb magasan beborító víz. Ezt én holdlábra magyarítom, mert olyan hülyén hangzik. 

Még régről emlékszem, hogy egy hold (vagy egy acre) az nyolc ökör által egy nap alatt felszántható föld. Ez egyenlő egy iugerum-mal (ami gimnáziumban is tananyag volt

Rómánál valamelyik földreformnál, csak nem mondták meg, hogy ez a hold.)

Angliában 15 hold volt egy oxgang, ennyit tudott egy szezonban egy ökör felszántani. 

Egy virgate az két oxgang volt és egy carucate az négy virgate-nek felelt meg. 

Nálunk meg volt hasonló mértékegységként a porta és a (jobbágy)telek. Meg nem nézem, melyik mekkora, de valószínűleg akkora földterületet jelölnek, amiből egy család meg tudott élni. 

Szóval, holnap gyertyát gyújtok Napóleon emlékére, hogy ezt a sok csodabogarat kiciánozta Európából és bevezette helyette a metrikus rendszert. 

Bár a hold még ma is megvan. Meg a négyszögöl (3,6 m2) is, ami latinul sokkal jobban hangzik, orgia quadrata. 

Na, akkor elmarad a gyertyagyújtás. 

Napnyugta után tilos az Á

Tilos az átjárás napnyugta után. 

Akkor nappal lehet. 

És hajnalban?

Kövületek a Stansbury-szigeten

- Ott a Stansbury-sziget! - mutattam előre Puppeynak.

- Fák vannak?

- Nem jellemző - vallottam be - de van ott egy konténertemető.

Ez már jobban tetszett Puppeynak, aki a konténereket megjelölendő dolognak tartja.

Hogy ezek hogy kerültek ide, azt nem tudom, de a sziget eldugott csücskében volt pár belőkük.

Nem miattuk jöttünk és nem a múltkori kilátóhoz. Arra most nem lett volna időnk.

Először ki akartam nézni egy kiszáradt öbölre - hogy van-e benne víz. De nem volt.

Aztán meg akartam nézni a fosziliákat.

Ehhez csak az ellenkező irányba kellett menni a strandtól.

Mivel szeretem a csillogó dolgokat, elsőre egy kvarc eret találtam meg a sziklában.

A kvarc után lettek meg a fosziliák.

Rengetegen voltak egy vastagabb rétegben, míg a környező mészkőrétegekben kevesebbet láttunk.

Őket se akartam hazavinni: nagyon jól be voltak építve.

Határozottan úgy éreztük, hogy ide még vissza kell jönnünk. Egyfelől jó lenne találni pár szép kövületet, másfelől ha nincs nagy meleg, jó itt kirándulni.

A naplementék pedig mindig csodálatosak.

Tappancsnyomok

- De poros volt ez az ösvény! - néztem az autóban hátul pihegő Puppeyra és eszembe jutott, hogy mennyire igaz a mondás, hogy a kutyák tappancsnyomokat hagynak a szívünkön. 

Vendég a teraszon

- Ugye nem látsz?

- Nem látlak - feleltem.

- Biztos nem látsz?

- Biztos.

- Most se látsz?

- Nem. Egyáltalán nem látlak.

- Akkor csinálhatom?

- Mit?

- Amiért ide járok.

- Szerintem ne csináld.

- De ha egyszer nem látsz...

- De miért is jársz ide?

- Hogy szétcincáljam ezt a fotelt!