Durrr!

A két pilóta lelkesen mesélte, mi történt, amikor beugrottak egy közeli boltba bevásárolni:

- 12-es töltényt kérek a sörétespuskához. 

- Nincs. 

- Elfogyott?

- Nem tartunk. 

- De ez a leggyakoribb fajta lôszer shotgun-hoz. 

- Mi katonai fegyverekre specializódunk. Szeretne egy 50-es mesterlövészpuskát?

Most akciós. Csak 5000 dollár. 

- Nem kértél?

- Nem három kilométerôl akarom én lelôni a csörgôkígyókat. 

- Egy betonfalon át - tette hozzá a másik pilóta. 

- Nem lehet elköltöztetni a csörgőkígyókat?
- Visszajönnek. Ha viszont a sörétespuskával költöztetem őket, akkor nem jönnek vissza.

Medvesztori

Az egyik Ribizli nagyon szeret futni és eme Ribizli sokszor a vadonban fut, amit Salt Lake Cityben nem nehéz elérni.

A City Creek Canyon felső részén piknikeztünk, Yoda lustálkodott és segített húst sütni a tüzön. Aztán a futóRibizli elindult, hogy fusson egy nagyot az erdőben.

Ahogy futott, talált egy táblát: Feketemedvét észleltek, legyen óvatos.

Mindenkinek azt magyarázzák a medveszakértők (akiket épp nem ettek meg a medvék), hogy a medvét nem szabad megijeszteni. (Szóval ha valaki a málnásban egy nagy szőrős barna alakot lát, ne osonjon mögé és ne csapjon a vállára azzal, hogy BÚÚÚÚÚÚ!)

Ribizli is idegesen fütyörészni kezdett és nagyon megörült, amikor találkozott egy ötvenkilós hátizsák alatt görnyedő gyaloglóval.

- Menjünk együtt!
- Menjünk.

Kiderült, hogy a csajszi alaszkai és a Caminóra edz.
A medvék azonban nem zavarták.

- Nálunk Alaszkában sok a feketemedve. Olyanok, mint a kutyák, tapsolsz kettőt és elmennek.

Bonyolult nap

Havas hegycsúcsot képzeltem magam elé, zöld lombokkal, kék éggel. Megnyugtató látvány volt. Pihentető.

Kicsit sűrű napként indul, de nem volt bonyolult.
- elvinni egy cuccot reggel
- elmenni Yodával sétálni
- ebédelni, főzni
- kimenni a reptérre L-ért
- egyre elmenni a cuccért
- elmenni Provóba a maratont futó Ribizliért

Minden tökéletesen ment, amíg le nem parkoltam a Mesterrel és elindultunk a Detention Bason Parkban fákat keresni.

És ekkor elsétáltam az autó hátsó kereke mellett.

Úgy éreztem, leperzseli a lábam.
Megérintettem. Tojást lehetett volna rajta sütni. Strucctojást.

Kezdett elfüstölni a fék.

Néztem a levegőbe magam elé, aztán gyorsan, határozottan megállapítottam, hogy cselekedni kell: elmentünk sétálni.

Séta után óvatosan hazafüstöltem, Yoda sértődötten elvonult, aztán leparkoltam a villamosmegállóban. Természetesen javították a sineket, így vártnál lassabban döcögtünk ki a reptérre. Közben lefoglaltam egy autót a reptéren és mire L gépe leszállt, már megvolt a bérautó.

Az autóval hazamentünk, főztünk, ettünk, elmentem a bérautóval a villamoshoz, átültem az autónkba, elmentem a vele a szervízbe, onnan eldöcögtünk a villamossal a parkolóba és visszaültem a bérautóba  és elhoztuk a csomagot és mentünk Provóba a poszt-maraton Ribizlit begyűjteni. Az évezred esőjében.

Minden tökéletes volt.
Az autót megcsinálták, a dolgok működtek mindaddig, amíg a megszerelt autóval leparkoltam egy parkolóban Park City mellett.

Amit ekkor tökéletesen összetörtek.

Folyt köv.
Tessék hegycsúcsokra konvenrálni. Az megnyugtat.

Romok a faluszélen - Anasazi State Park

Minden tisztességes faluban lehet romokat találni: elhagyott házak, magtárak olvadnak vissza a természetbe.

A másfél utcányi Boulderben picit másféle romok vannak: egy részben feltárt és részben helyreállított  anasazi indián falut lehet megnézni.



Az indián falvakat manapság ritkán ássák ki. Ritkán vizsgálják meg. Egy részlegesen helyreállított, múzeummal kiegészített falu megérte a pihenőt.

A hatalmas, bolygatatlan rommezőn végignézve Ribizli felsóhajtott: azért kiáshattak volna egy picit többet...



Kicsi múzeum volt, de meglepően jó és nem kellett a romokért órákat menni a sivatagban, csak be kellett fizetni a belépőt és már lehetett is olvasni a magyarázatokat, hűsölni a múzeumban vagy egyszerűen csak használni a wi-fi-t.

Hogy mi mindenre nem jó a kultúra!

Kék lé

Kék. És megisszák. Mint a rézgálicot. Egészség.

Maradok minden egyébnél.

Kanabi túra

Miközben egy pórázon sétáltatott disznót és az információt rettegésben tartó vérmacskát kerülgettük a Mesterrel, próbáltunk tippeket szerezni: mit tudunk másfél-két órában megnézni.

- Látjátok azt a hegyet ott szemben?
Láttuk.
- Ott van pár indián rom meg egy vízesés. Másfél óra alatt megjárható.

- Mi lenne, ha lefeküdnénk egy árnyékba? - kérdezte Yoda - Az is jó program.
- Túrázzunk - nógattam Yodát - Megnézünk pár romot.
- Van sarka? Meg lehet jelölni?
- Nem jelölheted meg. De megszagolhatod.



Elindultunk lefele egy meredek ösvényen egyenesen a patakhoz. Mentünk lefele, mentünk és a patakhoz értünk.




Aztán eljutottunk minden túra kötelező pillanatához: elfogyott a lefele menő ösvény és felfele kellett menni. Mentünk, mendegéltünk, egyre magasabbra és egyre kacskaringósabban.



Az ösvény egyre jobban a sziklafalhoz simult és egyre szebb sziklaformációk alatt mentünk el és Yoda egyre lelkesebben jelölt.

- Mit csinálsz?
- Hát valahogy vissza kell találni...



A kovetkező kanyar után elfogyott az ösvény és mi mehettünk vissza, újra felvenni a fonalat.



Aztán ott volt a rom, pici magtár tökéletes állapotban és pár összedőlt lakószoba.

- Bemegyek... - húzott a Mester.
- Nem, nem. Hatszáz éve itt áll, ne rongáld.



Tovább sétáltunk a hasadékban újabb és újabb romokat találva.



Aztán kinéztünk az egyre szűkülő párkány alól és elindultunk tovább a völgy vége fele.



A völgy egy meredek falban ért véget, ahonnan egy vízesés mellett tovább lehetett volna mászni felfele.

- Menjünk - húzott a Mester.
- Vissza kell érni időben a parkolóba.
- Ne...
- De...

Úgyhogy megfordultunk és megkezdtük az ereszkedést, hogy majd utána mászhassunk felfele.

Állatmenhely a sziklák közt

Kanab négy dologról híres. A fantasztikus tájról, az itt forgatott westernekről, az itt élő elmebeteg szabadságharcosokról és a Best Friends állatmenhelyről. Ez utóbbi már önmagában elegendő, hogy kompenzálja a harmadikat.

A Best Frieds egy fantasztikus kezdeményezés - és üzlet, aminek profitja szintén az állatokat segíti. Önkéntesek és profi alkalmazottak tucatjai segítik a bántalmazott állatok visszatérését az emberek közé, biztosítanak nyugodt öregkort kiöregedett bánya- és egyéb lovaknak és adnak lehetőséget a Mesternek arra, hogy pórázon vezetett disznóval találkozzék.

A Best Friends fantasztikus hely egy gyönyörű völgyben, 27 négyzetkilométeren.

A menhely kínál ingyenes túrákat is saját mikrobuszaival és idegenvezetőivel. Ami szintén fantasztikus dolog - csak kutyák nem mehetnek.

- Én kutya vagyok? - kérdezte Yoda.
- Khm - feleltem - és a Mester megértette, hogy ide nem jöhet.
- De tudunk adni egy CD-t és azon meg lehet hallgatni a magyarázatokat! - mondta ragyogva az önkéntes.
- Akkor beülünk a lakóbuszba és CD-t hallgatunk? - látszott, Yoda nem igazán lelkes.
- Nem - feleltem - a túra másfél-két óra. Addig elmegyünk kirándulni.

Kanab

Kanab négy és félezer állandó lakosával a civilizáció bástyájának tûnt. Voltak itt boltok, áruházak, étteremek, benzinkutak (hat), ingatlanos (kettô), útkeresztezôdés (egy) és szállodák (rengeteg). 

Az éttermekbe turistabuszokból -is- érkeztek a vendégek. Sajnos a többség a McDonald'sba ment (az is van!), pedig Big Al kihagyhatatlan a hangry látogatók számára.

És még a dudette-ek is mehettek vécére.

És még egy nagy K-betû is volt a város fölé magasodó egyik hegyen, hogy az emberek tudják, hol vannak. Nem mintha könnyű lenne elfelejteni. 

Nagy igazság

A matricát egy traktoron láttuk.
Egyértelmű.
"Ha fejbe dobod magad, megjárod."

Ez egy nagy igazság.

Pipe Springs

- Elnézést, nem akarom zavarni, de itt nincs térerő... - a mosolygó indián hölgy a nemzeti park egyenruhájában nagyon jót szórakozott, ahogy Ribizli sikertelenül igyekezett hívni a lakóbuszt, hogy igenis érdemes ide bejönni. Ezek után pedig Ribizlifozelek kénytelen volt a középkori megoldáshoz folyamodni, kimenni az ajtón, átvágni a parkolón és bekopogni a buszba:
- Nézzük meg!

Térerő Colorado City óta csak Yoda körül lengedezett. Nem voltak házak, nem volt forgalom és csak sivatagi kórók próbáltak túlélni a sziklák között.

És itt fakadt egy bővizű forrás. Nagyjából egy közel és távol.



A mormonok alapjába véve sokkal jobb kapcsolatokat ápoltak az indiánokkal, mint a többi telepes. Brigham Young úgy gondolta, hogy sokkal olcsóbb ajándékokkal, élelemmel és iparcikkekkel lekenyerezni az indiánokat, mint harcolni velük. A mormon teológia amúgy is úgy tekinteett az őslakókra, mint elveszett testvérekre (Izráel elveszett törzsére, akik meghódították Amerikát).



Pipe Springsnél viszont a telepesek a szokásosnál kevésbé fogták vissza magukat. Amint látták, hogy itt egy állandó forrás van a környéken, építettek rá egy kisebb erődöt és utána megkezdték a békés egymás mellett élést.



A víz a forrásból egy csatornán át egy medencébe folyik, amibe legszivesebben fejest ugrottam volna, annyira tiszta és kellemes volt.



A kőből emelt erőd-lakás-raktár sarkán egy falfirka biztosította az egyik építő örökkévaló hírét.



Minden tökéletes volt. Az időjárás, a színek, a fények és a hely.



Megnéztük a régi magtárakat, raktárakat, karámokat, gazdasági épületeket, a szerteszét heverő festői szekérroncsokat.



Aztán örültünk, hogy a Mestert nem hoztuk. Minden bikák legnagyobbika nézett ránk óriási szarvai közül.

- Nem bánt - mondta az egyetlen ember a vidéken - Hozok neki finomságot és megetetjük vele.

Valószínűleg unta magát és örült, hogy végre van társasága. Mármint olyan, akinek nincs ekkora szarv a fején. A gazda hozott egy marék kukoricát, amit szemenként megetettünk a bikával.

- Viccesen nézne ki ez a szarv a lakóbusz motorházán - állapítottuk meg, aztán elköszöntünk és gyorsan távoztunk, hogy még sétáljunk egyet a Mesterrel is.