Euréka V - A galéria

Két ember ment az utcán. Ez már önmagában vicces. Eurékában nem szoktak emberek az utcán járni. A helybeliek, ha járkálhatnékjuk van, inkább autóval elmennek valamelyik közeli városba (Salt Lake City).

Ez a két ember azonban járkált és éles szemmel azonnal felismerte bennünk a turistát.

Nyílt egy galéria! Úgy néz ki, mintha be lenne zárva, de menjenek csak be, nyitva van! - csaptak reklámot a helyi iparnak.



A galéria valóban úgy nézett ki, mintha zárva lett volna. Megpróbáltam az ajtót és reméltem, a sheriff nem lő felszólítás nélkül. Már láttam lelki szemeimmel az újságok főcímét:

Betőrőnek vélte a vevőt - Euréka képzőművészeti galériájának tulajdonosa annyira elszokott a látogatóktól, hogy betörőnek nézte a vevőt. A galéria anyagi helyzetéről nincs hír.

Az ajtó nyitva volt. Mi pedig beléptünk a kincseskamrába. Vagy inkább a giccseskamrába. Itt minden volt bányagépből készített indián bölcsőtől kezdve a karácsonyi idillt ábrázoló tájképig. Csend volt. Nagy csend.



Egyenként megnéztük a tárgyakat és megcsodáltuk a hihetetlenül világos boltot. Ha az üzlet egyik fala csak ablak, nem meglepő, ha világos. Kicsit még tébláboltunk, Yoda megszagolgatta a szőrősebb és tollasabb műtárgyakat (ismeretlen rendeltetésű bányagép tollakkal és fatörzs szőrrel).



Menjünk, nézzük meg a temetőt, ott biztos több az élet, mint itt - vetettem fel.

Mentünk.

Hogy nem csináltam kiskaput?

A Tervekben szerepel egy kisebb kerítés felszerelése az udvarban. A kerítés kicsi és szimbolikus és nem is lesz látható az utcáról. A kerítés célja, hogy Yoda lelkesen szaladgálhasson az udvarban. (Szerintem Yoda lelkesen napozni fog az udvarban, de ez más kérdés.)



A garázs és a kerítés között nyílik egy keskeny “sikátor”, ahol csigákat, legyeket és mérgespókokat tenyésztünk. Innen gond nélkül át lehet mászni az összes létező szomszédhoz. Ezért a sikátort le kell zárni.

Eleinte a Tervekben az szerepelt, hogy pár deszkából egy kiskaput eszkabálunk össze és azt szereljük fel oda. Aztán ma a barkácsáruházban elkezdtem összeadni.

Két deszka a kapuhoz. 4-5 dollár.
Vasalás a sarkokra. 4-5 dollár.
Szögek, csavarok. 2-5 dollár.
Zsanér. 3-4 dollár.
Oszlop a kapunak. 2-3 dollár.
Rigli. 2-4 dollár.
Egyéb.
Minumum 15 dollár. De inkább 22-25.

A barkácséruházban teljesen összeszerelt fém kertkaput kapni 21 pénzért. Közel sem olyan rusztikus, ormótlan és nyikorgó, mint amit én csinálnék, de azért megteszi.

Kalaposrántotta

- Paprika, óriáscsiperka, paradicsom, padlizsán, hagyma, fokhagyma - vettem leltárba a hűtő tartalmát. Ezt kellett elhasználni, mielőtt megérkezik a friss zöldség.

A szövetkezeti bolt mindig kihívások elé állít. Nem azt veszem, ami épp eszembejut, hanem amit adnak és ami épp van. Tiszta kommenizmus. Leszámítva, hogy akármikor átugorhatok bármelyik szupermarketbe megvenni, azt, amit szeretnék. De nem szeretnék semmit. Amikor szembesülök a szövetkezetben kapott ládával (kicsi zöldségcsomag), akkor szinte érzem, hogy nőnek a metszőfogaim és hogyan alakulok át nyúllá.



A rengeteg zöldség pedig olyan, mint a rengeteg fegyver: használni kell. Yoda segít a répaevésben, de még így is rengeteg zöldség (és pirosság) lakik a hűtőben. Amit meg kell enni. A szövetkezeti zöldség előnye, hogy tovább eláll, mint a szupermarketben kapható zöldség. (Talán mert friss, ehem.)

Olyan ételeket kell kitalálni, amibe sok friss zöldség való. Csomószor nem csinálok mást, mint beöntöm a zöldségeket egy edénybe. Ez a kalaposrántotta esetében is így van.



Kalaposrántotta

1 kaliforniai paprika
1 jalapeño paprika (ízlés szerint)
paprika
1 tojás (vagy több)
szalonna
só
bors
1 paradicsom
2 szelet padlizsán
hagyma
fokhagyma
óriáscsiperke (portobello)
reszeltsajt



1. A padlizsánszeleteket meggrillezem. Ha szép rácsosak lesznek, az jobb, de úgyse fog látszani. A lelkünk viszont örül a jó munkának.
2. Minden zöldséget apróra vágunk, kivéve az óriáscsiperkéket és a padlizsánszeleteket.
A zöldségből szalonnásrántottát készítünk, felhasználva a csiperkék törzsét. Jobb, ha a rántotta picit nyers marad.
3. A rántottát beletesszük a gomba kalapjába. Rátesszük a padlizsánt, majd a padlizsánt beborítjuk reszelt sajttal.
4. Betesszük a sütőbe és mielőtt elégne a sajt, kivesszük és mielőtt kihűlne, megesszük.

A nap mondása

Úrinő nem telefonál a wc-n ülve. Twitterezik.

Text generation

(Megjegyzés: Ribizlifozelek kivételesen enyhén morc posztot írt. De ribizlifozeleken és az emberi hülyeségen azért jól lehet szórakozni.)

- Csipppp - szólt a beérkezô sms. Jókor jött. Ha tíz perccel késôbb csobban, akkor vésôvel kell felfeszegetnem a szemhéjamat. Így csak letettem a könyvem és megnéztem az órámat. A kiváncsiságnak vannak fokozatai.

A kísértetek épp esti ôrjáratra készültek. Éjfél volt.

- Megvan a két adapter?

A garázsszélbôl visszamaradt pár értékesebb apróságot meghirdettünk. Az egyik hirdetési oldalon telefonszámot is meg kellett adni. Na, ez volt a baj. A "csak emil" opció leszûkíti a potenciális vevôkört, például kiszûri az összes (funkcionális) analfabétát és az elmebetegek egy részét.

Ugyanakkor nekem teljesen mindegy, hogy az emilt hajnali kettôkor írja a wc-rôl. Vagy egykor a Himalájáról. Én akkor olvasom el, amikor ráérek.

Az éjjeli sms-háborúnak drasztikus módon vetettem véget. Kikapcsoltam a telefont.

Reggel elkezdôdött a parttalan sms-ek napja: (im)potenciális vevôjelöltünk súlyos ujjrángásban szenvedett és sms-be fojtotta összes bánatát. (Én csokifagyiba szoktam, kulturember vagyok, na.)

Minden kérdés újabb kérdések garmadáját vetette fel. Pár karakterben ezekre nem lehet rendesen válaszolni, így a fickó sms-fordultával újabb kérdésekben tört ki. Aztán megint. Ezt telefonon két perc alatt el lehetett volna intézni. Emilben öt perc alatt.

Hol vagyunk, milyen az adapter (oda van írva), mekkora, milyen, mennyi (oda van írva), mire való (ha nem tudod, miért kell?), hova való (ha még egy kicsit koptatod az idegeimet, megmondom!). Azért is: voltam morcos, mert ennél részletesebben nehéz leírni, mire való az adapter:

Apple Mini DVI to DVI Adapter: The Mini-DVI to DVI adapter is designed for the iMac (Intel Core Duo), MacBook, and 12-inch PowerBook G4 -- allowing you to connect to an external DVI monitor. It can also be used in combination with the Apple DVI to ADC adapter to support older Apple flat panel Studio or Cinema Displays.

Nem tudom mennyi idôvel és agysejttel késôbb elegem lett: elküldtem sms-ben az emilcímemet. Azóta várom, hogy a vevőjelölt megtanuljon írni. Az élet így sokkal nyugodtabb. 

Eureka IV - Kincsesbánya a felszínen

Irógép, pénztárgép, számológép. Pénztárgép, írógép, pénztárgép, számológép.



Cipészműhely. Szőrmebolt. Euréka múzeuma eklektikus volt.

Mindent, ami régi volt, behorták a múzeumba. Aztán megtelt a labirintusszerű ház és a holmik többi része kinn maradt.



A múzeumban tematikus szobákat rendeztek be. Egy szoba a környék geológiájáról szólt. Egy másikban a helyi szatócsbolt készleteit állították ki.

A múzeum jó volt - a magyarázat pedig még jobb.



Euréka múzeumát önkéntesek üzemeltetik és adományokból tartják fenn. Állami, szövetségi pénzt nem kapnak. Kaphatnának, ha lenne rendszeres nyitvatartásuk, de olyan nincs. Honnan tudják, mikor fognak ráérni és kinyitni a múzeumot?



Nekünk szerencsénk volt. Az egyik önkéntes épp a múzeumban volt és meglátott minket ahogy a kihalt utcákon bóklászunk a géptetemek között. 



Megmutatott mindent és tárlatvezetés közben elmesélte az életét, ami talán érdekesebb volt a múzeumnál is. Euréka többi része egy nem-hivatalos szabadtéri múzeum.



Az udvarokban a tájkertészetet elhagyott bányaberendezésekkel pótolják: sokkal olcsóbb, mint a fű és nem kell se kapálni, se locsolni.

Az utcán ottfelejtett kályhák parkolnak.



A lelkes - vagy unatkozó - helybeliek még a pottyantós budikat is behordták az elhagyott bányákból.

Az évtizedek óta tönkrement szervízben pedig még ma is ott áll a tulajdonos utolsó autója.

Könyvek éjszakája

- Tessék, könyv.

Yoda még harapni is elfelejtett.

- Ma van a könyv napja. Tessék, könyv.

A könyv napján, április 23-án a szomàsosnál sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egy kedves idegen megállít minket és ad egy könyvet. Arra is komoly esély van e napon, hogy ez a könyv ne a Biblia vagy egy mormon vallási mû legyen.

Cervantes ès Shakespeare egy napon, április 23-án csatlakoztak a felhôkön üldögélô írók egyre népesebb társaságához. Véletlenül ekkortájt van Katalóniában is a könyv napja, csak ott ezt Szent György napjának hívják. Máshol ez a könyv napja. Ekkor önkéntesek százezer könyvet osztanak ki véletlenszerûen. A százezer könyv nem zúzdaszökevény. Minden évben kiválasztanak harmincat az év legjelentôsebbnek ítélt sikerkönyvei közül és kinyomtatják őket egy nagyon olcsó formátumban. A World Book Night önkéntesei pedig elosztogatják ôket, mint egyszeri politikus a hitelt.

Így bárki olvashat könyvet.

A könyvet mi a városi könyvtár elôtt kaptuk, azóta is azon gondolkodom, jó ötlet-e ott könyvet osztani a nem-olvasóknak, ahova az olvasók járnak?



Több minden a World Book Night-ról:
http://www.worldbooknight.org/

Lomtalanítás

Lomizók jöttek, lomizók mentek. Az utcán halmozódtak a lomok. Nem véletlenül idôzítettük így a garázsszelet. A maradék holmik egy részérôl gondoskodott az önkormányzat.



Sokan a frissen trimmelt fák alkatrészeit tették ki. Mások kartondobozgyüjteményüktôl szabadultak.

A tákékoztató tacepao szerint veszélyes hulladék kivételével mindent elvittek. A mindenben benne volt a bôrpáncélos ülôgarnitúra és a kredenc is.



Eleinte aggódtunk az esetleges méretkorlátozások miatt. Aggodalmunk azonban feleslegesnek bizonyult: reggel öt teherautó, egy markoló és hat gyalog szállta meg az utcát. A gyalogok hosszú alabárdszerû gyilkokkal piszkálták a hulladékot és kivettek minden nem oda való tárgyat; például a permetezôt.



A markoló felmarkolta a kupacot, beleöntötte az egyik teherautó platójára, a gyalogok pedig összeszedték a maradék szemetet.

Az utca húsz perc alatt kiürült.

Szeptemberben majd kezdôdik minden elölrôl.

Intermezzó - Telefonszám

- Én nem veszek fel olyan hívást, ahol a hívott fél rejtett számról keres.
- Nem?
- Nem.
- Ha Te hívsz valakit, megjelenik a számod?
- Nem, rejtett.

Oszi benéz

- Yoda van? - nézett be Oszi az ajtón.

A telet jórészt egy lakásban töltötte és ettôl lefogyott egy kicsit.

- Yoda, itt van Oszi!

Yoda lelkesen jött haverjához.

- Oszi, kérsz valamit enni?

- Nem is tudom. Talán. Mi van?

- Halas macskakonzerv?

- Az jó - mondta Yoda.

- Nem is tudom... Abba' már nincs vitamin.

- Saláta? - kérdeztem rosszmájúan.

- Nem vagyok én nyúl.

- Parizer?

- Parizer?

- Az jó - mondta Yoda.

- Esetleg... - habozott Oszi.

Megszagolta a parizert, megbökdöste az orrával, majd nagy sóhajjal egy picit a szájába vett.

- Ehetô. Libamáj nincs?

Euréka III - Bányászsors

“Franciaországban voltam katona. Teherautót vezettem. Sose voltam előtte külfödön és féltem. Franciaországból vezettem teherautót Németországba és vissza. Néha egyedül, többször konvojban. De nem láttam semmit. Semmit. Nem mertem elmenni sehova se egyedül, vidéki fiú voltam. Amikor hazajöttem és öregebb lettem, akkor értettem meg, merre jártam, de akkor nem mertem sehova se menni. Minden idegen volt és én féltem. A többiekkel mentem volna, de ők nem akartak menni sehova se. Hazafele lett volna pár napom New Yorkban, de egyedül nem mertem bemenni a városba. Vidéki fiú voltam. Mondtam a többieknek, menjünk be a városba, de nem mertek, így nem láttam akkor New Yorkot. Ehelyett hazajöttem. Eurékába.

De később elmentem. Utaztam. A második feleségemmel voltunk Franciaországban is és Németországban is. De előtte elmentünk Ausztráliába. Az egyik első repülőgép volt. Mindenki igazgató volt, meg gyáros és bankár. Újságírók várták a gépet a reptéren. Mi is ott voltunk, jó móka volt.

Ausztráliát szerettem a legjobban. Oda többször visszamentem és most is elmennék, de már öreg vagyok. Ott minden olyan mint, itt, de más. A kutyák is. Látom, olyanok, mint itt egy kutya, de nem egészen.

Akkor a bányában dolgoztam itt Eurékában. Akkor már haldoklott a város. Elfogyott az arany. Több aranyat bányásztak ki innen, mint Kaliforniában a nagy aranyláz alatt. De elfogyott. Aztán jött egy cég és ciánnal átmosta a meddőhányókat, mert abban is annyi arany maradt. Jó móka volt.

Még mindig van itt arany, csak egyelőre nem éri meg kitermelni. Addig is, ez egy kísértetváros, csak mi vagyunk itt, pár százan. A többiek elmentek. Pedig valamikor ez nagyobb volt, mint Salt Lake City és nagyobb is volt az áruforgalma. Napi négy vonat jött ide, be a főutcára. Aztán elfogyott az arany, az érc és felszedték a síneket.



Itt van talán a legrosszabb idő Utahban. Valamiért rengeteg itt a hó. Ötven valamiben annyi hó volt, hogy a vonatok nem tudtak bejönni. Mi nem tudtuk kiásni magunkat. Helikopterrel hoztak ide ennivalót. Aztán elolvadt.

Az emberek elmentek - de mi páran ittmaradtunk. Csináljuk a múzeumot. Önkéntesek vagyunk, valamit kell csinálni. Néha kinyitjuk a múzeumot, kitakarítjuk, ha jön valaki és épp nyitvavagyunk, körbevezetjük. Ha meg nem vagyunk nyitva, fel lehet hívni minket, talán ráérünk. De jobb, ha előre telefonálnak. Az is sokáig tart, amíg valamelyikünk ideér. Már nem vagyunk fiatalok.

Pénzt nem kapunk az államtól. Dolgozunk, néha kapunk adományt. Önkéntesek vagyunk. A saját holminkból nyitottuk a múzeumot. Egy eurékai fia csinálta a maketteket. Össze is kevert mindent a Főutcán. Ez a ház se volt itt. Az meg nem ott, egyébként jó a modell. A bányamodellek viszont mind jók. Majdnem mindannyian bányászok voltunk itt.”



Lejegyezte: ribizlifozelek.

Amerikai csülkösbableves

A garázsszél kimerítő dolog, ezért egy másfélel széllel egészítettük ki. Csináltunk egy amerikai csülkösbablevest.

Egy kimerítő, testet és lelket próbáló garázsvásárhoz tartalmas étel dukál. Olyan, ami egyszerűen elkészíthető és nem kell hozzá kifinomult köreteket, elő- és utóételeket főzni. Az, hogy egyszerűen elkészíthető ételt kerestem, nem jelenti azt, hogy az amerikai csülkösbableves gyorsan elkészíthető: nagyjából hat-nyolc órát tartott, hogy a leves elkészüljön. Magával az étellel nem sokat foglalkoztam, a munka nagyját a tűzhely végezte: melegítette a babot.

Az amerikai csülkösbablevest a pioneer woman oldalán találtam és kicsit átértelmeztem. Például lecsökkentettem a benne levő csípős mennyiségét, mert féltem, a rengeteg féle erőspaprika kirágná az edény öntöttvas oldalát. A gyomrunkról nem is beszélve.


Amerikai csülkösbableves
4 pohár szárazbab (pinto)
1 csülök (felvágva, szétvágva, szeletelve, darabolva stb)
1 hagyma apróra vágva
2 kaliforniai paprika apróra vágva
3 szem fokhagyma (lehet többet is!)
1 jalapeño (a recept SOKKAL több jalapeñót ír, legalább kétszer ennyit)
3 kanál só
1 kanál paprika (lehet chilivel helyettesíteni)
1 kanál chilipaprika (ebből is lehet sokkal többet beletenni)
2 kanál bors
kukoricakenyér


1. Az átválogatott babot és a csülköt beletesszük egy edénybe és felöntjük vízzel, hogy ellepje. (Nem, a babot NEM áztatjuk be. Aki akarja, beáztatja. Én nem.)
2. Felforraljuk. Amikor kell, pótoljuk a vizet. Ha nem pótoljuk a vizet, büdös lesz.
3. Lassú tüzön hagyjuk 2-3 órát. Amikor kell, pótoljuk a vizet. Ha nem pótoljuk a vizet, büdös lesz.
4. Beletesszük a felvágott zöldségeket. Ha kell, pótoljuk a vizet. Ha nem pótoljuk a vizet, akkor büdös lesz.
5. Két-három órán át hagyjuk lassú tüzön. Ha kell, pótoljuk a vizet. Ha nem pótoljuk a vizet, büdös lesz.
6. Beletesszük a fűszereket. Fél órát még hagyjuk lassú tüzön érni.
7. Kukoricakenyérrel tálaljuk. Ha megettük, lehet, hogy büdös lesz.

Garázsszél III - tódul a nép, árad a nép

Reggel fél kilenckor a Kofakommandó összeállt. Mindannyian, akik részt vettünk a garázsszélen, ott tömörültünk a beállóban. Ekkor már glédába szedve álltak a cuccok a ház előtt. A könyvek dobozban lapultak, a bútorok csendben vártak, az apróságok ládákba bújtak, az edények csillogtak, az üvegek villogtak.

Tanulva az ereszgázoló esetéből, most nem akartunk vevőt kocsival beengedni az udvarra.

Vártunk.

A Vevők nem jöttek, csak egyik szomszédunk, A, aki hozott pár apróságot eladni. Jött pár (öt) síléc, két bála szigetelés, egy közel muzeális színestévé, meg egyéb apróságok.

Ez egy rendhagyó vásár volt: a holmik nem fogytak, hanem szaporodtak.

Aztán megjött az első két vevő. Átlagéletkoruk száz év lehetett. Komótosan kimásztak az autóból (addig én megírtam a reggeli blogbejegyzést), kedvesen mosolyogtak, a bácsi botjával megpiszkálta az érdekesebb darabokat, de mivel nem éltek, ezért otthagyta őket. A néni is kedvesen mosolygott és végigsétált a kínálat előtt. Majd visszafordultak autójukhoz. Amint odaértek - fél óra múlva - elmentek. Nagyon aranyosak voltak. Legszívesebben adtam volna nekik egy-egy zseblámpát ajándékba.

Aztán benézett két szomszéd, ezzel 75 évre csökkent a látogatók átlagéletkora.

Rövid csend után megérkezett a következő vevő, lassított, majd továbbált. “Drive thru” jellegű vevőből sokan voltak, elautóztak a ház előtt, majd elmentek. Aztán jött a hamburgereiről híres T és megtörte a jeget: vett egy dollárért egy füstölőt.

Aztán csend volt. Lomizók köröztek keselyűként az utcákon, vevő azonban nem volt. Aztán, aztán a semmiből egy népes család materializálódott a betonon. Elvittek pár könyvet, pár apróságot, pár nagyobb cuccot, majd - ha egy üzlet beindul - alapon megállt egy autó, amiből egy hölgy pattant ki és rövid alku után vett egy bála szigetelést és egy tekercs fonalat, majd zsákmányát a kocsiba gyömöszölve távozott. A család még gondolkodott egy jógamatracon, de a Kofakommandó őszinte sajnálatára azt már nem vették meg. De visszajöttek egy fakehelyért, amit mi egymás közt csak a Szent Grálként emlegettünk.

Vártunk.
Lomizók jöttek, lomizók mentek, majd egy hispán család érkezett.



Majdnem megvették a műtárgyat, de aztán kiválasztották az edénykészletet és pár apróságot. A férfi egy darabig szemezett a lassúszakáccsal, majd spanyolul megjegyezte a feleségének, hogy inkább nem kell. Ekkor bevetettem a nagyágyút.

- Ötért elvihetik - mondtam spanyolul. Vitték.

Már majdnem zártuk volna a boltot és mentünk volna ebédelni valami nagyon amerikait, amikor jött egy piros teherautó:

- Mennyi a grill?

- 5. Vagy ha van jobb ajánlata...

- 5? Jó lesz. Hozom a pénztárcámat.

Még most is hozza.

Garázsszél II - a hebrencs vevô

A garázsvásáron kinált holmik egy részét meghirdettük a Craigslisten is bútorként.

Volt is pár jelentkezô. Mindegyik rendes ember volt: lemondták idôben a találkozót és nem várattak minket.

Az utolsó azonban jött, nagy, ütött-kopott terepjáróval. Az asztalért.

- Tolass be!

(A bádogcsatorna: a ház elôzô tulajdonosa felszerelt egy bádogereszt a bejárat és a zárt veranda fölé. Ezt mi békénhagytuk, amikor feltettük a ház többi részére az ereszt. Amikor januárban jött V látogatóba, az egyik 120 km/h-s szél elvitte a bádogeresz leszálló ágát. Mondhatni, a leszálló ág elszállóban volt. Kiderült, hogy a ház hagyományaihoz híven, négy helyett egy csavar tartja az egészet felül és nulla oldalt. Minusz sok fokban sikerült megfelelôen rögzíteni és megfeletkezni róla.)

- Tolass be!

A fickó autóján lévô horpadások egyértelmûen mutatták, szeret dodzsemezni. Amikor padlógázzal elindult hátra, sejteni kezdtem, ez nem volt jó ötlet.

(A beálló: az autóbeálló keskeny. A kerítést valamennyire megcsináltam, de a szomszéd fája továbbra is ott van. Beálláskor mindig van összesen hét-hét centi hely. Bôven sok, még akkor is, ha kanyarodni kell közben tolatva. A terepjáró meg keskenyebb volt, mint az autónk.)

- Tolass be!

A fickó egy hebrencs volt. Ez abból is látszott, hogy ütközésig taposta a gázpedált. Szó szerint.

- STOP!

- BANG!

Én gyorsabb voltam. A dzsip tükre hangosabb. A Hebrencs egy valamit felejtett el tolatás közben: az autónak két oldala van. Ha az egyik oldalon elfér, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a másikon is van hely.

Kiderült, januárban, hóban, fagyban jól tettem fel a csatornát. A helyén maradt. Ezt nem lehetett elmondani a dzsip tükrérôl, ami kedveszegetten fityegety.

- Semmi vész! - mondta a Hebrencs.

- Ma költözik ide a barátnôm Coloradóból. Elviszem a kisasztalt, a párologtatót és a kosarat.

Fizetett. A visszajáró alig várta meg.

Reméltem, épségben kiér a reptérre.

Börtön és szellemidézés Eurékában

Euréka börtöne háromcellás volt, ami egy tízezres városhoz képest kicsi. Talán azért volt ilyen kicsi a börtön, mert egy ideig itt lakott a Mormon Terminátor és ő felszólítás előtt lőtte le a bűnözőket. Vagy a bűnözők tudták, hogy a Pusztító Angyal nem kérdez, csak lő.



A börtön zárva volt - még jó -, de az alatta levő diszpécserszoba nyitva állt.



A pici szobát valamikor lomtárrá alakították. Vagy magától, szerves fejlődés végén alakult aazá.



Amikor az önkormányzat átköltözött a régi, patinás épületből egy konténerbe, akkor a felesleges iratokat lehordták ide. Végül is el is tüzelhették volna őket.



A száraz éghajlat gyönyörűen megőrizte és ropogóssá tette a papírokat.



Visszatoltam a fiókot a helyére és otthagytam Euréka múltját a pincében.



Yoda közben izgalmasabb dolgokat talált: a múzeumi kiállításnak nevezett szabadtéri roncselepen keresett aranyat. Azokat a helyeket, ahol nem volt arany, megjelölte sárgával.



Kicsit féltettem a Mamuthból áthozott öreg bódék száraz fáit, hogy a sok nedvességtől még szétesnek, de a vén deszkák kitartottak.



Kibelezett robotnak látszó rejtélyes bányagépek között jártunk. Egyesekről tudtuk, micsodák, egyesekről sejtettük mire valók. Mások csak csavarhalomnak látszottak.



A csengőt azonban felismertük.



- CSINNNNNNNGILINGGGGGG - mondta ötven év hallgatás után is kristálytiszta hangon a csengő.

Nyikorgás hallatszott és a kihaltnak tűnő múzeumépületből egy alak lépett ki.



További fotók: itt.