Esztergomi séta

Parish church and cathedral
Originally uploaded by ribizlifozelek

Esztergomban több éve látom, hogy helyreállították a Dunával párhuzamos Berényi Zsigmond utcát - mégis, több év alatt nem jutottam el az utcácskába.

Az őszi idő most meghozta az alkalmat.



Az utca a középkori városfalat követi a Dunaparton. A házak vízfelöli oldala sokszor maga a várfal. Az Erzsébet-parkból sokkal jobban látszik a fal. Egykor a mai bazilikától és a fellegvártól falak ereszkedtek alá, hogy védjék a Vizivárost és a fellegvár vízutánpótlását. (Hasonló falakat találni Visegrádon is az erdőben.)



Sokszor panaszkodunk, hogy Magyarországon alig maradt középkori hangulatú város - pedig Esztergom e negyede ilyen. Málló kőfalak, rejtélyes alagutak és szűk sikátorok jellemzik ezt a városrészt. Meg a meredek Macskalépcső, ami a bazilikától ereszkedik le a folyamig.



Nemcsak az utcát hozták helyre, hanem helyreállították az Özicseli Hassan dzsámit is és elkezdték kiásni az egykori Malombástyát is. A bástya forrásai látták el vízzel a malmot és, ami még fontosabb, a várat.

Ezeket az épületeket elnyelték a későbbi építkezések.



Most kiszabadítják őket évszázados börtönükből.
Más most remekül néznek ki.

Ha a főtéren lett volna valami élet, ott ültünk volna le megbeszélni a látottakat. Sajnos Esztergom főtere meleg nyári estéken annyi az élet, mint Robinson szigetén. Az egyedüli társaságot itt a szúnyogok jelentik.



Párkányba nem volt kedvünk átmenni, így felmentünk Dobogókőre.

A kilátás elképesztő volt. Egy jeges szélroham fellebentette a nyirkos ködött és pár másodpercre megláttuk a Dunakanyart. Gyönyörű volt, főleg, mert az Eötvös menedékház nyitva volt. Csak mi ültünk benn.

Egy-egy kávét kortyolgattunk és egy Stephen King horrorsztoriba képzeltük magunkat.

Fehérvárcsurgó

Karolyi Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fehérvárcsurgó előtt megálltunk és eltátottuk a szánkat: még Yoda is elfelejtette felemelni a lábát.

A palota csillogott a napfényben.

Legszívesebben egy török portyázó hordához hasonlóan egyből lerohantuk volna a kastélyt - de önuralmat tanusítottunk és megvártuk a vezetést. (A kastély csak csoportosan, vezetővel látogatható.)



A parkban kezdtük. Az egyik Károlyi ős célja az volt, hogy természetes, erdőszerű parkot alakítson ki a kastély körül. Munkáját az elmúlt negyven év tette teljessé: gondozás hiányában a park - azaz, ami megmaradt belőle - vadonná vált.

A kisistállót a helyi fiatalság használta éjszakai orgiákra, amitől az épület többször leégett. Így sikerült "kialakítani" egy festői romot.



A kisistállót ma alacsony kerítés és magas csalános védi. (Sajnos rossz az emlékezőtehetségem és mindig elfelejtem, hogy több hazai kultúrtáj meglátogatásának elengedhetetlen feltéte a bakancs és a bozótvágó kés.)

Machete hiányában a tó fele ereszkedtünk le. A kastélyhoz valamikor nagy tó tartozott, a közeli bányák megnyitása miatt azonban a falu forrásai elapadtak. A strand és a tó kiszáradtak. A tó jókora ősnádassá alakult.

Leggondozottabbnak a kastély elé telepített focipálya tűnt.



A kastély azonban valóban gyönyörű volt. A Károlyi-leszármazottak alapítványa jó munkát végez: a palotát apránként helyreállítják.

Sok munka van még hátra. Rengeteg a tennivaló. Javítanivaló is akad bőven: az étterem kínálata szegényes volt. Csupa olyan étel volt az étlapon, amit az országban bárhol megkaphattunk volna.



A tálalás tökéletes volt, de az étlapon nem voltak helyi specialitások. Alig volt édesség. (Számomra megbocsáthatatlan bűn, hogy semmilyen csokoládés desszert nem volt.)



A WC szép volt - csak a pincébe került, ami tolókocsival nehezen megközelíthető.

Viszont. Viszont a személyzet kedvessége és segítőkézsége kárpótolt mindenért.

Hogy a tolókocsival ne kelljen lemenni a pincébe, kinyitották az egyik szállodai szobát.



Megmutatták a kastély. Az összes idióta kérdésünkre válaszoltak. Hagyták, hogy mindenbe beleüssük az orrunkat. Türelmesek voltak és kedvesek.

Pedig nem vagyunk egyszerű esetek:
- Elnézést, tolószékkel és kutyával vagyunk... - szoktam kezdeni. A szemük se rebbent.

Yoda lelkesen piheghetett a teraszon. (Utólag elmondták, hogy amikor mondtuk, kutyával vagyunk, ők egy kisebb borjúra számítottak. Hogy a tolószék hallatán mi jutott az eszükbe, azt nem tudom.)



Nagyon jól éreztük magunkat itt.
Majdnem úgy, mintha mi lettünk volna a grófék.
Vagy legalábbis egy vendégük, aki azért jött, hogy körbelovagolja a birtokot.

Yoda tanul

Yoda: Pazmaneum good place is
Originally uploaded by ribizlifozelek

A világ bonyolult.
Yoda az amerikai kontinenst jobban ismeri. Több mindent látott és tapasztalt ott, utazni is többet utazott.

Európában mások kicsit a szagok, a fények, a szelek és az ízek.

Minden picit más.

Yoda azonban intenzíven tanul, ismerkedik az európai ízekkel, fényekkel, zajokkal és szagokkal.
Folyamatosan, megállás nélkül tanul, dolgozik és ennek megvan az eredménye: már az utcán is felismeri a postásokat és boldogan ugatja meg őket.

Hol vannak a katonák?

Where have all the soldiers gone?
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csákvári kastély mellett egy gondozott ligetben egy omladozó emlékműv áll.

A betonboleszikről eltünt a vöröscsillag. Lépcsőfokai félig elporladtak.



Az emlékmű oldalán pár névtábla és fénykép még dacolt az évtizedekkel és a vandálokkal.

A legépebb fénykép egy 21 éves férfit ábrázolt.

Vlagyimir Fedorovics Szaltakovszki itt esett el valahol Csákvár mellett.



Vajon gondol-e még rá valaki fél évszázad múltán? És a többi milliókra?
Szomorúan körülnéztünk és tovább indultunk.

Csákvár

Main Entrance
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fák közül kilépve ott álltunk szemben a kastéllyal. Impozáns volt. Látszott, az építtetők szándéka az volt, ha valaki megáll a kastéllyal szemben, mondja az, hogy "ohhh".

Mi megálltunk a kastéllyal szemben és azt mondtuk, "ohhh".



Csákvár sincs kifogástalan állapotban, de sok egyéb hazai kastélytól eltérően az épületet folyamatosan használják - és nem trágya tárolására.

A csákvári Esterházy kastély ma szanatórium. Ettől sok belső értéke elveszett, de az épület megmaradt. Nem üresen álló kisértetkastély, hanem egy rendes, lakott épület. Ettől pedig mi sokkal jobban éreztük magunkat.



Amit lehetett, megmentettek. A park jelentős része megmaradt és a megmaradt területet még gondozták is. A vallási tártgyú szobrokat helyreállították.



Nemrégiben helyreállították a műbarlangot, a grottót is. Lelkesen felhszaladtam a tetejére, remélve, hogy onnan majd egész más perspektívából fogom látni a kastélyt. Valamennyire igazam volt: annyira más volt a perspektíva, hogy semmit sem láttam. Mégis, megérte felsétálni.



A kastély parkjában senkit sem láttunk, lehet, nagyvizit volt benn. A büfében ittunk egy kávét, sétáltunk egy keveset és elégedettek voltunk. Nem egy megkövesedett múzeumban vagy egy elhagyott romban voltunk, hanem egy élő, valódi épületben.

Megérte eljönni.

Abszurd történet - a rádiószínház stílusában

Office Building
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Megjegyzés: 1. A fénykép illusztráció. 2. Az alábbi -nem országspecifikus- történetben valószínűleg a magáncég alkalmazásában álló ügyintézőknek okuk volt azt mondani, amit. Valószínűleg erre szabályzatok, belső utasítások vagy a munkamegosztás kényszerítik őket. Józan paraszti ésszel nézve azonban szerintem valami nem kerek.)

Helyszín: Országos kábeltévé csatorna irodája.
Szereplők: Irodisták és a Naív vevő.
Írta: az Élet.

A Vevő balról belép az irodába.
Az irodában három fiatal, huszonéves ügyintéző ül.
Az iroda üres.

A Vevő a középső irodistához lép.

- Jónapot kívánok.

Az Irodista felnéz.

- Húzzon kérem sorszámot.

A vevő meglepődik. Kicsit előrehajol.

- A bejárat melletti konzolon húzhat sorszámot. Ezt követően, amikor sorrakerül, a tévéképernyőn megjelenik az ön száma.

A Vevő végigméri az üres helységet. Az ajtóhoz lép és megnyomja a készülék egyetlen gombját. Papírcsík kanyarog ki a gépből. A Vevő a papírcsíkkal a kezében a képernyő fele fordul.

Vár.
Öt perc telik el néma csendben.
Az iroda üres. Az Irodisták maguk elé meredve ülnek. A Vevő vár.

Egy Irodista ekkor megnyom egy gombot. A képernyőn megjelenik a Vevő és az egyik ablak száma.

A Vevő az ablakhoz lép.

- Jónapot kívánok, miben segíthetek? - kérdi az ügyintéző.

Bécs - Budapest

Wien
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bécsből jöttem haza Budapestre.

Azt terveztem, leülök kedvenc kisvendéglőmben, eszem egy bécsiszeletet krumplipsalátával és kérek hozzá egy almalét szódavízzel. Utána bűnözök és eszem egy Zacher tortát.

A terv jó volt, csak kivitelezhetetlen.
A tennivalók elhúzódtak és a bécsiszeletet csak lelki szemeimmel láttam, miközben bokámra csavarodó nyelvvel rohantam a buszpályaudvar fele.

Aztán megérkeztem az Orangeway buszához és hirtelen minden rendbejött.

Sok jót hallottam a cégről és minden igaz volt.

Egy kedves utaskísérő hölgy elvette a jegyem, ellenőrizte a személyimet és megmutatta a helyem.
A busz tiszta volt. Légkondis.
Jó légkondis és a pilóta tudta kezelni. Rengeteg volánbuszban van légkondi, de a gkv nem ismeri őket és nem kezeli jól. Vagy csak az egyszerűség kedvéért fűt, hűtés helyett. Sokan természetesen tudják kezelni a ketyerét és jól is állítják be.

Ebben a buszban a légkondi tökéletes volt.
Az utaskisérő többször ellenőrizte a hátsó hőmérsékletet és szólt a buszvezetőnek, hogy kicsit állítani kéne.

Kétszer kínáltak kávét, kakaót, teát a buszban. Ingyen.

Volt minibár, lehetett üdítőt, sört venni, teljesen jutányos áron.

(Két éve ismerőseim hárman egy tolószékkel utaztak volna Budapestről Bécsbe egy rövid kirándulásra. A Volánt kérdezték, mert az A busztársaság. A Volánbusz azt mondta, csomagolják be a tolókocsit. Kifele ezt még csak-csak meg lehet oldani, de visszafele hogy csomagolják be? Nem a tolókocsinak akarták megmutatni Bécset, hanem a használójának. Az Orangewaysnél udvariasan, kedvesen fogadták őket, a "szekeret" pillanatok alatt -csomagolatlanul- elhelyezték a csomagtartóban. Ismerőseimnek hozzá se kellett nyúlni.)

A busz jött, jött Bécsből. Filmet adtak, meg fülhallgatót. Volt egy zenecsatorna és egy rádiócsatorna.

Tökéletes volt minden. Remélem, legközelebb bécsiszelet is lesz.

Az idegen űrhajó

Space Ship
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az idegenek köztünk vannak. A Man in Black egy dokumentumfilm.

Az űrlények egyik hajóját a Bazilika mellett találtam meg. Ott állt békésen a fák alatt. Belesimult a tájba. Egy hasonló űrhajót az M1-es autópálya alatt is elrejtettek.

Mindkét űrhajót tökéletesen álcázták, mindkettő nyilvános wc-nek tűnik.

A Vevő bedob egy százast. Azaz nem bedobja, hanem ráhelyezi egy tárcsára, majd egy mechanikus karral betolja a pénzt az űrhajó gyomrába. A százast a reaktor energiává alakítja: felvillan a zöld fény és be lehet lépni a nehéz zsilipkapun át a kapszulába.

Benn hatalmas tér fogad. Látni, a berendezést csillagrendszerek átszelésére tervezték, noha a földi halandók csak húsz percet tartózkodhatnak benn.

Minden króm, minden tisztítható. Mindent szenzorok figyelnek és az információt azonnal továbbküldik az űrhajó agyába. A szuperszámítógépek precizen követik a földlakó mozgását. Érzik, mikor teszi kezét a mosdó alá, és öntik rá a langyos vizet. Pár centivel arrébb érkezik a szappan, majd szárító levegő áramlik a kézre.

Egy zöld gomb érintésre kitárja a zsilipkamrát, az űrhajós pedig kiléphet a szabadba.
(Én azt vártam, hogy kilépéskor legalább is egy holdbázison találom magam, de nem így történt, a teleportáló funkció még nem került aktiválásra.)

Távozás után az űrhajó vezérlőegysége megkezdi a fertőtlenítést. A padlót elárassza a mosószeres víz, a szivattyúk friss levegőt pumpálnak a kapszula belsejébe. Kinn hallani, hogy küszködnek a hatalmas hajtóművek a gigászi feladattal.

Pár perc után az űrhajó újra használható.

Egyértelműen idegen technika. Nincs benne vécésnéni.

Egy kereskedő

Abandoned (?) shop
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy apró vacakot vettem volna egy fényképezőgéphez. Vaktában bementem egy szaküzletbe.

Egy idős, hetvenes, külföldi úriember állt előttem.

Fényképezőgépébe kért elemet. Elem volt.

- 1800 forint lesz - mondta az eladó.

- Euróban mennyi? - kérdezte az úriember és elővett egy tizest.

- Euróban nem lehet fizetni - mondta az alkalmazott. A vevő (azaz Vevő) gondosan nyírt bajsza megrezzent.

- Mit csináljak?

- Fizessen forintban.

Tudom, ez Magyarország, itt fizessen mindenki forintban. Bár szerintem egy igazi kereskedő eladni akar és pénzt akar keresni. Ha demagóg akarnék lenni, ebből él.
A fotógépes is nyugodtan mondhatta volna, hogy "tíz euró", keresett volna pár forintot a fáradtságáért cserébe. A vevőn (régiesen Vevőn) látszott, ő azt várja, hogy azt mondják neki, tíz pénz lesz.

Sóhajtottam és letettem egy kétezrest a pultra.

- Hét Euró lesz - mondtam az úriembernek.

Az idős úr megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Ön mit kér? - kérdezte közben a kereskedőnek látszó eladó.

- Én már semmit.

Tudnivalók egyes biztosításokról

Do you like cars, darling?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ismerősöm ismerősének ismerőse imadta Budapestet és megfogadta azt a tanácsomat, hogy mindig nézzen felfele. Nem azért, hogy le ne szarják a madarak, hanem azért, hogy megcsodálja az épültek homlokzatát díszítő szobrokat.



Addig csodálta a homlokzatokat és figyelte a légiveszélyt, amíg jól le nem karatézta egy orv kukásedény, amit egy fémrúdhoz erősítettek. A kukásedény tökéletesen időzítette a támadást, az ismerős ismerősének az ismerőse összeomlott.

Valószínűsítette, hogy nem tört el a lába, de azért orvoshoz akart menni. Na jó, menni akart volna, de nem tudott. Inkább orvoshoz szándékozott jutni.

Mivel Európai Úniós tb kártyája a magyar átlagos egészségügyetlenségre jogosította volna, ő jobbra vágyott. Elővette külön megkötött biztosítását és azt lóbálta ismerősöm ismerősének az ismerőse előtt.

Ő bizony magánorvost akar.

A magánorvos meg pénzt akart: ő majd ad számlát, karatéző ismerős pedig bevasalja a pár száz Eurót.
Ismerősöm ismerősének az ismerőse felháborodott, hogy le akarják nyulni haverját, de aztán elolvasta az apróbetűt.

Az orvosnak ebben is igaza volt: a legtöbb utasbiztosításnál a bztosírorrnak ki kell fizetnie a kezelést a rendelőben, Aztán otthon a külföldi papírral be lehet szedni a pénzt a bztosítón.

Ismerősöm ismerősének ismerőse megvizsgálta a számlát és elhatározta, soha többet nem verekszik utcai szemetesekkel.

Kaland a végeken

Chocolate and ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

A következő történet összes szereplője valós figura. Az események is pont így történtek meg. Azért, hogy a szereplőket -Yodán és rajtam kívül- ne lehessen beazonosítani, a helyszínt nem pontosítom.
Nem tudom, hogy a történetben felbukkanó helybeli UFO-besugárzás áldozatául esett-e vagy csak olyan tiltott szert fogyasztott nagyobb mennyiségben, mint a sámánok.

Meleg volt és sokat sétáltunk. Az álmosnak és érdektelennek hitt városka nyüzsgő, élettel teli hely volt.

Az út fölé magasodó terasz hivogatónak tünt. Árnyas volt, messze a zajtól és a portól.

Felügettem a terszra és megkérdeztem az els pincérnek látszó személyől:

- Jó napot kívánok! Van velünk egy kutya. Leülhetünk a teraszra fagyizni?

A férfin látszott a meglepődés.

- Kutyával.

- Akár be is jöhetnek.

Kinn kellemesebb volt.

Egy csomó fagyit kértünk - és egy csomó fagyit kaptunk. Vastagon állt rajta a tejszín.

- Ezerkettőnegyven lesz.

Tizenkét gombóc márkás fagyi? Ezerkettőért? Ülve? Teraszon? Nem tudtuk eldönteni, a vidék olcsó-e ennyire vagy a fickó otthon termesztett füveken él-e.

- Szereti a kávét? Kaptunk egy kávékülönlegességet. Kér? Én ma a harmadikat iszom, annyira jó.

(És mit tesz bele? - gondoltam - És mennyit lehet érte kapni?)
Kértem.
Különleges volt.

- Mivel tartozunk?
- Semmivel, én hívtam meg, mert jó a kávé.

Defekt

Tired
Originally uploaded by ribizlifozelek

Robbanás.
Erős rázkódás.
A sofőr finoman kormányozva vezette a járművet a leállósávba.
Gyorsan lelassultunk 130-ról.

Nem volt veszélyes helyzet - de kellemetlen volt.

A többség az árokban ült, amíg kereket cseréltünk az M1-es mellett.

Kitettem az elakadásjelző háromszöget.

A kamionok menetszele többször elrepítette a háromszöget.

A leállósáv szélén álló jármű minden egyes alkalommal megrázkódott. Még a személyautók által kavart légörvénye is meglökdösték.

Pár autó és néhány kamion, ha a forgalom engedte, beljebb húzódott. A többség nem.

Eddig is gyakran behúzódtam a belső sávba, ha a szélen elromlott autó vesztegelt. Ezután, ha a forgalom engedi, mindig sávot váltok.

Gyors vörösboros vadnyúl

Rabbit catching the cherry on the spoon.
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vettem egy kis vadnyulat. Eleinte normál nyúlra gondoltam, de a hentes szólt, az ő nyula bizony vad.

Gondoltam, majd megküzdök vele.

Sok harcolnivaló a vadnyúlon nem akadt. Feléből paprikás lett, a másik fele pedig egy gyors vörösboros vadnyúllá alakult.

Megsóztam, megborsoztam a nyuszikát, fűszereztem sok-sok kakukkfűvel, aztán tettem hozzá egy kis oreganót, majd zsíron kicsit sütöttem és vörösboron megpároltam egy serpenyőben.

Fél óra alatt Tapsi Hapsiból Tepsi Hapsi lett.

A vörösboros vadnyúl nem azért gyors, mert sebesen fut és nem is készül el hamar. A vörösboros vadnyúl azonban pillanatok alatt elfogy. Még fotót se tudtam készíteni róla...

Kispesti multikulti

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kispestet nem igazán tartottam egy multikulturális helynek. Úgy gondoltam, ide a globalizációról maximum a kábeltévéből hallani.

Természetesen tévedtem.



Kispest eldugott szögleteiben még a nyolcvanas években is éltek bolgárkertészek. Gondozott ágyásaiknak, melegházaiknak a helyén ma fű (gaz) nő.

Idővel aztán belebotlottam egy vietnami kereskedőbe.



A jobb napokat látott kispesti textilgyár, a Kistex elhagyott épületei között bolyongva aztán "felfedeztem", hogy a kubai vendégmunkások helyét kínai és vietnami kereskedők vették át.

Nem tudom, gyártanak-e vagy csak viszonteladnak és csomagolnak, de az tény, hogy több kisbolt is nyílt az egykori üzemcsarnokokban.

Yodával sétálva egy házból alaposan megugatott minket egy házőrző, akit gazdája valószínűleg kínaiul utasított rendre. Amikor kérdezősködtem kicsit, megtudtam, hogy a több környező házban kínaiak laknak. Ők családi ünnepekkor hatalmas tüzijátékokkal szórakoztatják a szomszédokat.



Egy másik séta alkalmával aztán döbbenten torpantam meg egy korai írásjelekkel teleírt kapu előtt. A kerítésen át be lehetett látni az udvarba, ahol egy kis buddhista szentélyt láttam.

Remélem, hamarosan majd egy sztúpa is épül valahova. A Templom téren például egész jól mutatna egy buddhista kegyhely.

Csoda a buszon

Ikarusz 405
Originally uploaded by ribizlifozelek

A várbuszhoz mentem. A várbuszt manapság 116-nak hívják, de ez engem nem akadályoz meg a várbusz név használatában. Számomra a T-Com továbbra is Matáv - talán azért, mert úgy veszem észre, a mentalitás az nem változott.



Döglesztő meleg volt. Hullott pár csepp víz az égből, de attól csak melegebb és párásabb lett minden. Azt hiszem, ha kivettük volna az aranyhalakat az akváriumból, vígan lélegeztek volna tovább, olyan párás volt a levegő.



Az első buszt nem értem el. Ennek a busznak a hátuljából gejzírként tört elő a hűtővíz, de azért ment, megyegetett.
A másodikra direkt nem szálltam fel: a sebzett buszból vasta sugárban ömlött az olaj.

A harmadik buszra felszálltam. Nyomomban egy külföldi házaspár törtetett. A férfi úgy érezhette, ez élete utolsó busza, mert lendületből ugrott fel a kikapcsolt motorral álló buszra, lendületből botlott meg és lendületből csaknem távozott a sofőr-fülkén át.

A sofőr azonnal jött, mutatta, nem kell sietni. Közben felsegítette a fickót.
A következő megállóban pár holland kezdte el keresni a Deák teret.

A buszvezető lerajzolta, merre menjenek.

A végállomáson pedig lesegítette a faltörő turistákat.

Nem hittem a szememnek.

Pedig tényleg így volt.

A tökéletes vendéglátós

Restaurant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pici vendéglő pici tó tó parján.

- Jónapot kívánok, kutyával vagyunk, ebédelhetünk a teraszon.
- Sajnos nem... Elnézését kérjük.
- Ugyan, nem történt semmi.
- Ne menjen, lenn a tóparton van egy tűzrakóhely padokkal, asztalokkal. Ha megfelel, oda le tudjuk vinni a vacsorát.
- Tökéletes.



A fenti párbeszéd nem így zajlott le. Hiányzott belőle a sajnos, az elnézést kérünk, valamint a tűzrakóhelyes rész.

Persze így sem maradtunk éhen. Elővettük a csomagtartóból a hidegelemórzsiát és a tűzrakóhely mellett megettük.

A tökéletes vendéglátóst viszont itt sem találtuk meg.

Yoda egyszerűsít

Sunbathing Good Thing Is
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda minden séta után kap egy falatkát. Amikor megjövünk a sétából, a Mester leül az ajtó elé, szinte vigyázülésben. Gyakran hallani vélem a vezényszót: "Falatkaevéshez felkészülni!"

Ma reggel a Mester úgy gondolta, nem lehet elég rövid az út a falatka és a szája között.

Séta előtt kapta magát, leült az ajtóba, elmosolyodott és várakozóan kitátotta a száját.

- Yoda - mondtam - a falata a séta után jár.

- Na jó - felelte a Mester - és elügettünk.

Csoda Ferihegyen

Ferihegy
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel volt. Mit reggel, hajnal. Mit hajnal, még éjszaka. Talán a derengő fény is előző napról maradt vissza.

Talán ezért is volt egy légi-földiutaskísérő morcos. Egy. Az összes többi tündér volt, aranyos, kedves és segítőkész, még az a kedves fiú is, aki rossz ablakhoz (magyarul: check-in pult) irányított minket.

Egyedül mondom, egy ember (erősen középkorú hölgy) próbált leckét adni udvariatlanságból, aki többször hangosan elmondta kolléganőjének, hogy ez a sor csak biznisz utasoknak van. Most szakmai tapasztalata cserbenhagyta. Tudom, nem voltunk Armani kosztümben, de azért a Delta törzsutaskártyájával be lehet állni ebbe a sorba.
Ezt is tudom, a többedik kedves megjegyzéskor ugyanis kedvesen visszakérdeztem, de ugye ezzel lehet.

De hát reggel volt.

Nagyon reggel.

Még akkor se nagyon volt természetes fény, amikor elindultunk Yodával vissza a parkolóba.
Én számlát szerettem volna kapni.
A számlát osztó bódéban kis kézzel kapart cetli fogadott: 5-10 perc múlva jövök.

Aggódni kezdtem: mikortól öt-tíz perc?
Aztán láttam, az első órából már csak 1 perc van hátra.
12 percig nem jött senki.
Akkor jött még egy kliens.

Kezdtem felkészülni lelkileg a második fordulóra: biztos másfél órát fog számlázni és nekem kell kifizetnem az alkalmazottak pisilését is. Hogy lehet majd érvelni egy szemellenzős robottal, hogy én még belül voltam az egy órán?

14 perc.
Megjött az ember.
Papír elvesz.

- Egy óra parkolás lesz.

Csoda történt. Kisütött a nap. Van még remény.