Diszkont fegyver és lőszer

Mint egy régi "MDF-piac", csak nem csirkét árulnak.

A utahi eufemizmussal élve:
- SHOOT!

Áramszünet

- BUMM.

A ház enyhén megremegett és valami villant.
Első gondolatom az volt, hogy milyen civilizált ember vagyok, hogy nem kakáltam magam össze. A második, hogy jobb lenne megnézni, mi történt.

A kazán és a pince a helyén volt, Yoda szívéhez hasonlóan, a Mester csak felemelte fejét és után lemondó sóhajjal visszatette a párnájára:
- Minek ez a felhajtás! - aztán aludt tovább.

Villany viszont nem volt.

A fél utcában nem volt villany. Szó szerint. Az északi oldalon midnen rendben volt, a délin semmi.

Az elektromos művek a hibabejelntés után viszonylag gyorsan telefonált és egyre igérte a delejt. A pilóta viszont az események után harminc perccel tudta az okot: a másik szomszédnak, J-nek az egyik gyomfája rázuhant a vezetékre és esés közben hősiesen még magával rántotta a villanyoszlopra szerelt transzformátort is a pusztulásba.

A villanyosok addig nem is nyúltak semmihez, amíg az általuk hívott favágók utat nem tisztítanak a házak közt vezetett póznákat benövő dzsungelben. Aztán az elektromosok háromra helyreállították az áramszolgáltatást.

Mint utóbb kiderült, szóltak J-nek, hogy a gyomfái egy része bármikor kidőlhet.

Ekkor kezdetét vette a szürreális rémálom rémálom.

Három fele J udvarába beállt egy miniatűr kosaras daruskocsi és fél Mexikó nekiesett a fáknak.

- Beállhat a daruskocsi? - kérdezte J-
- Persze - feleltük naívan.

A daruskocsi beállt és pár ember motorosfűrésszel esett neki a fának. Nem simogatták. A profi városi favágók kötelet kötöznek az ágakra, levágják őket és lassan leeresztik, ne okozzanak kárt semmiben. J favágói nem kötöttek kötelet semmire, de sok mindenben kárt okoztak. Aztán cihelődni kezdtek.

- Van ott fenn egy ág - mutogattam a mexikóinak azt a combvastagságú ágat, amit lemetszettek, de nem szedtek le. Legalább nem azt válaszolta, hogy sok ág van ott fenn, hanem azt, hogy "persze, leszedjük", aztán elment.

J-vel és apjával eltakarítottuk az erdőt az autóbeállónkról. Másnap jöttek a mexikóiak, levágtak pár ágat, még többet fennhagytak, aztán átrohantak a szomszédba, ahol valami hentesmunkát végeztek az ághegyen.

- Van ott fenn egy csomó ág.
- Aha - felelte a főnöknek látszó mexikói. Ő volt az, aki nem csinált semmit és még a telefonját se nagyon piszkálta.
- Leeshet valakinek a fejére.
- Aha.
- Le kell szedni.
- Le fogjuk szedni. Mañana - mondta a mexikói főnök, ami több évtizedes hispán-latino tapasztalataim alapján magyarra lefordítva azt jelenti, hogy igazad van, de a guadalupei szűz erényére esküszünk, hogy büdös életben nem jövünk ide vissza ezt megcsinálni.

A mexikóiak eltüntek, mintha deportálták volna őket.

- J - mondtuk -, szedesd le a melósaiddal azt az ágat.
- Azok nem az én melósaim.
- Tessék?
- Apám szerződtette őket.

Ribizlifozelekben pillanatra megállta a keringés. J egy harmincas, házas ember, gyerekkel, feleséggel. És az apja tárgyal helyette a melósokkal?
- Itt az apám száma, beszéljétek meg vele.

Ribizliek próbáltak köpni, majd nyelni, majd üzentek apucinak, "vegye le az ágat".

- Természetesen - felelt S, az apa - holnap eltakarítjuk.
Aztán nem csinált semmit.

A legnagyobb ág közben aláhullott.
R, egy másik szomszédunk felajánlotta, hogy ő majd leszedi az ágakat és mondta, kérjük el C létráját, mert az övé a leghosszabb az utcában. Mármint a létrája.

Közben kiderült, a melósok abszolút feketemunkások voltak (na jó, barnák), akik a legolcsóbban vállalták a munkát, igaz, az általuk okozott kár szerintem nagyobb volt, mint a megspórolt összeg. Ribizlifozelek törvényben szabályozná, hogy a közbeszerzési tárgyalásokon a legolcsóbb pályázó nehezen nyerhessen.

Ribizliék konzultáltak a pilótával, aki azt mondta, izélgetni kell az ilyet.

- Ha holnapig nincs eltakarítva, pert indítunk - írtuk és lelki szemeink előtt megjelent a pillanat, amikor ügyvédeink hadával körülvéve bemasírozunk J házába.

Ez Amerika, ahol az emberek az ebolánál csak az ügyvédektől félnek jobban: másnap délben megjelent S és pár melóssal és egy 18 méteres létrával és leszedték az ágakat, mi pedig elhatároztuk, hogy ezentúl csak felelősségbiztosítással rendelkező melóst engedünk a ház közelébe.

Hogyan kell megölni egy langusztát?

- Hogyan kell megölni egy langusztát? - kértezte G.
- Többféleképpen lehet egy langusztát megölni - kezdte válaszát M.
- Engem a leghumánusabb módszer érdekel - mondta G, aki Wyomingból vezetett háromszáz kilométert, hogy részt vegyen a "Tengerihal-grillezés" nevű kurzuson.

G reggel indult, hogy még bevásároljon minden olyan földi jóból, amit Wyomingban nehezebb beszerezni: abban a Magyarországnál két és félszer nagyobb államban alig több, mint félmillió ember él. Este kilenckor a vacsora után G majd beleül kisteherautójába és elindul haza, várja a párszáz hektáros gazdaság.

Az óra nagyon jó volt. Nemcsak a receptek miatt, hanem, mert rengeteg apróbb műfogást lehet megtanulni egy profi szakácstól. Tudom, ilyesmiket lehet látni a youtubon, meg olvasni a Wikipedián, de én az online művelődésben csak korlátozottan hiszek. A Google meg a barátunk és nem a szakácsunk.
Azt már tudtuk, hogy nem jó élve forróvízbe dobálni a lényeket. Azt is tudtuk, hogy bátran próbálkozzunk minimalista fűszerezéssel, a tengeri cuccoknak az jót tesz.

Azt is megtanultam, ha sárga pöttyök vannak a languszta húsában, attól az még guszta. Ha azonban a pöttyök feketék, a hatóságot kell hívni (Wyomingban valószínûleg az üzletvezerôt hívják a bolt mögé). Ha pedig jégdarabok vonják be a languszta gallérját, lehet, vizet injekcióztak bele, hogy nehezebb legyen. 

- Leghumánusabb?
- Nem akarom, hogy sokat szenvedjenek - mondta a népviseletbe (kockás ing) öltözött G.
- A legjobb, ha egy bárdcsapással kettévágod őket hosszában - magyarázta a mesterszakács - de az is jó, ha egy vastag, hegyes kést egyenesen beledöfsz a szemükbe és átvágod a koponyájukat.
- De ezek izegnek-mozognak.
- Két dolgot lehet csinálni. A legegyszerűbb, ha tíz percre beteszed őket a mélyhűtőbe. Attól lelassulnak egy kicsi.
- Aha.
- De az is jó, ha hanyattfordítod őket és gyengéden masszírozod a hasukat. Ettől ellazulnak. Aztán előveszed a kést és szúrsz. Vagy a bárdot és csatt.

Ribizli olvas

 Ribizlifozelek időnként olvas a Sz 17 hónapos fiának. Ez mindig nagyon izgalmas dolog.

- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó.
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó.
- EE?
- Kukásautó.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Kisteherautó. Zöld.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
- Sárga kukásautó.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
-  Sárga kukásautó. Ilyen szedi össze a szemetet.
- EE?
- Zöld kisteherautó.
- EE?
- Nem akarsz mást olvasni?
Sirdogálás.
- EE?
- Zöld kisteherautó!
- EE?
- Kukásautó.
- EE?

A Holt-tengeri tekercsek

- Yoda, jössz tekercseket nézni?
- Milyen tekercsek? Sonkás? Sajtos?
- Holt-tengeri.
- Van benne sonka?
- Sonka biztos nem.
- Sajt?
- Szerintem az se. A Talmud tiltja, hogy a szent szövegekbe ételt csomagoljanak.
- Csomagoltak?
- Igen. Ezért tiltotta.
- De miért tiltotta? Jó dolog a tekercs.
- Mert megették a rágcsálók a szent szövegeket.
- Aha. Akkor nincs sonka és sajt. Akkor nem megyek.

Így Yoda nélkül mentem el a Leonardóba megnézni a kiállítást.



A Leonardo egy volt könyvtárból kialakított kiállítóhely, ahova most elhoztak pár tekercset (Holt-tengerit).

Mivel ezeket Izraelen kívül ritkán lehet látni, elmentem és egy nagyon profi kiállítást tanáltam. 



A félhomályos termekben remekül elmagyaráztak mindent, amit a tekercsekről tudni kellett.

A kiállítás a tekercsek mellett a hétköznapi életre koncentrált, hoztak például egy korabeli ülőkádat, amit nagyon szívesen beépítettem volna a házunkba, ha nem félnék attól, hogy a padlót átütve Koreáig zuhanna. Még a Siratófalból hozott kőnél is nehezebbnek tünt.

Nagyon jól elszórakoztam a kivetítőkkel, ahol a tízparancsolatból gombnyomásra kivilágosodott a megfelelő szöveg a tekercsekből.

A kiállításnál csak a múzeumi bolt volt izgalmasabb, ahol hanukázó dinoszauruszoktól kezdve minden volt egészen a kipás kacsákig.



 A bolt után még elolvastam a szponzorlisát, amint a helyi egyetemek és tévécsatornák mellett láttam a mormon egyház nevét is.

Aztán majdnem kitörtem a nyakam a Leonardo pszichodelikus mennyezetdekorációját nézve. Már ezért is érdemes lett volna eljönni. De persze a kiállításért is megérte.

Kacsamese

- Kiskacsa! - csodálkoztam.
- Kiskacsa! - csodálkozott Yoda.
- Konrad Lorenz? - csodálkozott a kiskacsa, de nem volt igaza.

Az előbb néztük végig a Mesterrel a Parley's patak hídjáról, hogyan ugrálnak a kiskacsák a kacsamama után a vízbe. Ezt az egyet kivéve, mert az eltéved kacsa magabiztosan ment a patakkal ellentétes irányba.

- Visszateszem a vízbe - mondtam Yodának.
- Visszateszem én - mondta a Mester és felemelte a füleit. Látszott, ő most egy jó uttörő és segíteni akar.

A kiskacsa nem akarta, hogy segítsenek neki és futni kezdett a szárazföld belseje fele. Megpróbáltam beterelni a vízbe, de ez nem volt egyszerű: a patak mély mederben folyt, a meredek part csúszós volt és a kiskacsa ügyes, Yoda meg lelkes.

A tollas lény behúzódott egy fa mögé. Megpróbáltam megkerülni a fát. A kiskacsa is ezt tette. Már a második kör Tom és Jerryt játszottuk és már kezdett elegem lenni belőle.

- Pekingi kacsát csinálok belőled, ha nem hagyod, hogy megmentselek!
- Csip-csip - mondta a kiskacsa és leereszkedett a járhatatlan meredélyen.

- Pi-pi-pi! - hívtam, miközben eltünt az aljnövényzetben.

- Biztos visszament a fészekbe - nyugodtam meg, de ekkor a pelyhes már megint az úton volt.
- MENJ ANYÁDHOZ LENGYELORSZÁGBA! - dühöngtem.

Aztán egy zacskóval sikerült felkapni a kacsát. Leereszkedtem és vízrebocsátottam a kacsát, aki boldogan odaúszott testvéreihez.

- Megyünk nyáron Lengyelországba? - kérdezte Yoda - Szeretnék vele találkozni...

Big Boy

A Nagyfiú a mező közepén állt és kimagasodott a tömegből. Azon, hogy mekkora a tömeg, talán jobban meglepődtünk, mint azon, hogy mekkora a Nagyfiú.

De így legalább látszott, hogy milyen nagy is a Nagyfiú.





Azt hittük, sose érünk ide, pedig nem voltunk messze a belvárostól. Gyárak és rendezőpályaudvarok között tekergett a szervízút olyan izgalmas telephelyek mellett elhaladva, mint egy kútfúrógyártó üzem.




Nemcsak a Big Boyt lehetett innen jól látni, hanem a várost is. Látszott, a vasútmániásokat csak a mozdony érdekli. A hegyek hidegenhagyták őket.



A Big Boy a világ egyik legnagyobb gőzmozdonya. Ebből a tipusból huszonöt darab készült és 1941 és 1962 között Wyoming és Utah között küzdötték le a hegyeket.




Az egyik példányt, az 4014-est a Union Pacific visszavásárolta egy kaliforniai vasútmúzeumtól és elindította Cheyenne felé, egyik műhelyébe, hogy ötven év után újra működőképessé tegyék.



A mozdony körül álló vasútbarátok szavai alapján lesz vele munka, de mindenképp szeretnék elmenni majd öt év múlva megnézni az elkészült mozdonyt.



Yodának tetszett a mozdony, remélem, nem tett benne nagy kárt, amikor megjelölte.