Amikor utoljára voltunk a termáltóban Saratoga Springsben, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk télen is.
Eljött a tél és mi elhatároztuk, hogy megyünk.
Az idő gyönyörű volt, talán a tél eddig legszebb napján mentünk.
Ahogy közeledtünk a tóhoz, egy motorizált ejtőernyős (mi ennek a hivatalos neve valamilyen nyelven?) mélyrepülésben áthúzott felettünk.
A pilóta lelkesen integetett és valószínűleg megbámulta a tóban pancsolókat.
Aztán felhúzta "gépét" és átsuhant a fák koronája felett.
Mi pedig kiséltáltunk a tópartra.
Most nem mondanám, hogy a Utah Lake egy mediterrán tó.
Pont szemben látszott az Provo kanyon, ahol kedvenc vízesésünk van.
(Megjegyzés: az első fotó illusztráció.)
A utai közlekedésmérnökök értik a dolgukat, tudják, hogy kell sokkolni az autóstársadalmat. A múltkori őrült kereszteződés után sikerült egy még nyakatekertebbet csinálni.
Békésen mentünk az autópálya fele ellazulva egy téli mártózás után egy thermáltóban, amikor az aluljárón egyszercsak azt láttam, hogy a forgalom átmegy a menetirány szerinti bal oldalra és a szembeforgalom az én jobbomon halad. De nem Gibraltárba érkeztünk. Nagy levegővétellel legyőztem a reflexet, hogy a jó oldalra rángassam az autót - szerencsére volt forgalom, másként nehezebben értelmeztem volna a helyzetet - és a visszafonódásnál visszatértem saját oldalamra.
Nem tudom, mire volt jó, de a relaxáció eredményét sikeresen elmulasztotta.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
