2008. április 23., szerda

A guajava illata helyett a Magyar Nyelv Múzeuma

National Museum

Ma reggel a guajava ital illatáról szerettem volna hosszan írni. Aztán olvastam egy újsághírt arról, hogy megnyílt a Magyar Nyelv Múzeuma Széphalmon.
Azonnal keresni kezdtem a múzeumot a világhálón. Kíváncsi voltam arra, miért kell a magyar nyelvet múzeumba tenni.
Ekkor ért a következő meglepetés. A 700 milliós költségvetésű múzeumnak nincs honlapja. Legalábbis nem találtam meg. Telefonszáma van. Felhívtam (Utahból), de délután ötkor már csak egy MATÁV-os (tudom, nem így hívják, de magánemberként, magánblogban hadd hívjam úgy, ahogy nekem tetszik) üzenetrögzítő vette fel a kagylót.
Szóval, valószínűleg, nincs weblap.
Kerestem azt is, mi van a Magyar Nyelv Múzeumában. (Gondolom, sok-sok nyelv.) Saját honlap hiányában nem jutottam sok mindenre. Sólyom László, a köztársasági elnök beszédét csak kivonatolva találtam meg. Ő remélte, a múzeum az értékőrzés mellett a magyar nyelv fejlődését inspiráló tudományos műhely, nemzedékek nevelője lesz..
A Herman Ottó múzeum honlapján aztán megtaláltam a Magyar Nyelv Múzeumának koncepcióját. Nem tudom, ez mennyire hivatalos dokumentum. De attól félek, ez a szöveg, mindent elmond a Magyar Nyelv Múzeumáról.

Nyilvánvaló, hogy ennek a múzeumnak azt is be kell mutatnia, milyen helyet foglal el nyelvünk a világ nyelvei közt a jelenben, és milyen fórumok (intézmények, folyóiratok, versenyek stb.) szolgálják anyanyelvünk ápolását, nyelvhasználatunk fejlesztését a jelenben is.

Ha a világnak mintegy háromezer különböző nyelvét olyan szempontból vizsgáljuk, hogy melyiket hányan beszélik, a magyar nyelvről fontos tudnunk, hogy nyelvünk az első ezer, sőt az első száz "nagy" nyelv közé tartozik. Jelenleg talán a negyvenedik vagy ötvenedik helyre sorolható a háromezer között. Vagyis világviszonylatban nem "kis nyelv", hanem a világ - és Európa - egyik jelentős nyelve. Ez a tény sajnálatosan mindmáig nem kapott helyet az iskolai tankönyvekben, de ebben a nyelvi múzeumban föl kell hívni rá a figyelmet.


Most abba ne menjünk bele, hogy kinek a micsodája mekkora. Ez egy méretes Excel táblázatban is bemutatható. Mondjuk én csinálnék egy olyan táblázatot, hogy a magyarul tudó külföldiekkel együtt hány emberrel beszélhetünk magyarul és hánnyal angolul, franciául, németül, spanyolul, csak úgy miheztartás végett. De akkor is, ez egy táblázat. Egy másik táblázat pedig bemutatja az első bekezdésben emlegetett fórumokat.

A megvalósítandó múzeum időrendben mutatná be a magyar nyelv több ezer éves történetét és jelenét. Szöveges táblák, térképek szemléltetnék benne nyelvünk eredetét, rokonságát, nyelvünk fejlődését az őshazáktól a Kárpát-medencei honfoglalásig és a további ezerszáz esztendőben. Igen lényeges, hogy könnyen érthető bevezető, összekötő és magyarázó szöveg foglalja egységbe az egész kiállított anyagot. A különböző anyagrészek között nagyon hatásos lehet klasszikus íróinknak egy-egy fölnagyított idézete a magyar nyelvről, amilyeneket bőségesen közöl az 1980-ban megjelent Nyelvédesanyánk című kötet.

Lefordítom: még több táblázat, nagyon hatásos idézetekkel egy idézetgyűjteményből. Érthetően persze.

Okvetlenül szeretnénk látni ebben a múzeumban a nagy magyar nyelvtudósok arcképét és főbb műveiknek valamilyen bemutatását - a XVI. századtól kezdve a nemrég elhunyt Lőrincze Lajosig és Szabó T Attiláig. A múzeumnak utalnia kell arra, hogy több írónk és költőnk a magyar nyelvnek is tudós művelője volt (Szenci Molnár Albert, Kazinczy, Verseghy Ferenc, Vösmarty, Czuczor Gergely, Arany János, Kosztolányi stb.). Nyelvészeink születési helyét érdemes volna a régi Magyarországnak - a mai országhatárokat is feltüntető - nagy falitérképén szemléltetni, mert jó számon tartanunk, hogy nemzeti nagyjaink jelentős része nem a mai Magyarors2ág [sic!] határai közt született és nevelkedett.

Tehát lesz egy fényképalbum is olyan fotókkal, amik minden jobb lexikonban benne vannak. Lesz egy térkép is. (Mondjuk én egy ilyen térképet az irodalomkönyvbe is betennék, de tudom, az egyik tantárgy ismereteinek alkalmazása a másik tantárgyban nem igazán a hazai oktatási rendszer sajátossága.)

Sokat segíthet ez a múzeum az oda látogató diákcsoportok anyanyelvi nevelésében, jól kiegészítve az iskolák magyar nyelvi nevelő-oktató munkáját. Megfelelő vezetéssel a múzeum nemcsak ismereteket és élményeket nyújthat, hanem például sokakkal megkedveltetheti a magyar nyelvi szótárak használatát, nyelvi folyóirataink (Édes Anyanyelvünk, Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv) olvasását. Sok múzeumlátogató még sohasem látta életében az idén már XXI. évfolyamában járó, évente ötször megjelenő Édes Anyanyelvünket; hát legalább itt vegyenek tudomást ennek a létezéséről. Fontosnak tartom, hogy a múzeumban meg is lehessen venni a különféle nyelvészeti kiadványokat, az Édes Anyanyelvünkre pedig akár elő is lehessen fizetni.

Imádok szótárakat olvasni. Csak ülök a fürdőkádban és egynyelvű szótárakat olvasok. Továbbá mélységesen megdöbbent, hogy sok ember nem látta még az Édes Anyanyelvünket. Elárulom, sok ember még nem látta még a História című lapot. Az Ómagyar Mária Siralmat. Vagy az Archeológiai Közlönyt. Elárulok egy nagy titkot. Az Édes Anyanyelvünknek sincs weboldala. Azonban az egyes számok letölthetők PDF-ben.
A tervezetben találtam még pár gyöngyszemet. A lényeg azonban az, hogy szerintem a múzeum egyetlen elfogadható célja a kutatás. Az összes több itt felsorolt dolog benne kellene legyen egy általánosiskolai tankönyvben. Ráadásul a koncepió papírízű: ilyen fotó, olyan táblázat, amolyan térkép. Felvetem halkan, tizedennyi pénzből lehetett volna csinálni profi honlapot, ahol az összes anyagot meg lehet nézni. Meg lehet hallgatni. Állandóan. Nem akkor, amikor az ember odamegy Széphalomra. Nem akkor, amikor a múzeum nyitva van.
Tudom, a demagógok erre azt mondják, sok embernek nincs számítógépe. Erre én még demagógabb leszek, sok embernek nincs pénze elmenni Széphalomra, hogy megnézze azt a térképet, amin feltüntetik, hol van Széphalom.
Végül idézem kedvenc mondatomat a tanulmányból. Nem tudom, felhozhatom-e mentségére, hogy a szöveg a 90-es évek végén íródhatott. Szerintem nem. Ezt a mondatot - úgy vélem - tanítani kéne azokkal az örökbecsű jóslatokkal együtt, hogy a vasból készült hajó elsülyed, hogy a vonaton az emberek megfulladnak a légszomjtól, stb. Szóval, minden kedves olvasó kapaszkodjon bele az asztalba, vegyen nagy levegőt, készítse elő a szívgyógyszerét és csak utána olvasson tovább:

A mai magyar nyelvjárásokat egyrészt térképen, másrészt hangfelvételekkel lehetne szemléltetni. (A múzeumok ma már élni tudnak a korszerű audiovizuális technika eszközeivel!)

1 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

Időközben lett honlap:

http://www.nyelvmuz.hu/