Stole of gratitude

Stole of gratitude
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, a középkori Európában volt egyszer egy kis falu. Volt - mert egy napsütéses tavaszi napon banditák támadtak rá a településre. A férfiakat leölték, a nőket és az állatokat elhajtották, a gyerekeket sorsukra hagyták.

Az egyik kisgyerek kétségbeesetten kapott anyja után, de csak ruhája csücskét tudta megragadni. Hiába kapaszkodott kétségbeesetten, a gyolcs elszakadt és a nőt messze ragadták gyermekétől.

A kisgyerek ott ült a porig égetett falu közepén, kezében a fehér vászonnal és ott sirdogált.

Az éhező, szomjazó gyermeket egy arra járó lovag és barátja, egy apát mentette meg. Magukhoz vették az árvát és elhatározták, együtt felnevelik. Az apát a kolostorban írni, olvasni tanította az árvát. A lovag pedig fegyverforgatásra oktatta a gyereket, aki akárhová is került, mindig magánál tartotta a szakadt, fehér vászondarabot.



Telt múlt az idő, a gyermek daliás ifjúvá serdült és belépett a király szolgálatába. Éles eszének, kardjának és tudásának hála gyorsan emelkedett a ranglétrán. A király tanácsosaként pedig úgy érezte, le kell rónia háláját nevelőszüleinek.

Töprengett, mit adhatna nekik. A lovag gazdag volt, az apátnak nem volt szüksége világi kincsekre, kolostora dúskált az adományokban. Végül rájött, azt kell nekik adnia, ami a legdrágább a számára.

A kolostorban viselt köpenyéből, első lovagi köpenyéből és anyja ruha foszlányaiból két stólát készített. Ráhímeztette az apát és a lovag címerét és lerombolt falujának a nevét, majd e két ruhadarabot mentorainak adta.

A lovag és az apát büszkén viselték stóláikat, tudták, hogy neveltfiúk azt adta nekik, ami a legdrágább volt számára.



Ha nem is igaz, de szép.

Ezzel a legendával magyarázzák a stole of gratitude eredetét. Manapság sok egyetemen az a szokás, hogy a végző diák a diplomaosztó ceremóniára a tóga, sapka és csuklya mellé beszerez egy ilyen, az egyetem címerével és szineivel díszített ruhadarabot. Az ünnepségen a többi kiegészítő mellett ez is a nyakában van.

A diploma (vagy annak borítójának) átvétele után a stólát annak ajándékozza, akinek szerinte a legnagyobb szerepe volt abban, hogy sikerült végeznie. Az kapja, aki anyagi, erkölcsi, szellemi támogatásával lehetővé tette, hogy valamilyen fokozattal befejezze tanulmányait. A címeres, színes stólát majdnem mindig szülők, nagyszülők kapják, akik utána a díszvacsorán büszkén viselik a nehéz, selyem vagy selyemszerű anyagból készült ruhadarabot.

Nagyon-nagyon ritkán a stólát a végzett valamelyik tanára kapja.