Nem mormonként mormonföldön

- Mit hozhatok? Sört, bort?
- Nem iszunk alkoholt.
- Kávét?
- Kávét sem iszunk.
- Kóla jó lesz?
- Azt sem iszunk.
(Idézet egy mormon filmvígjátékból)



Többen kérdezték, milyen nem mormonnak lenni Utahban. Nem rossz dolog nem mormonnak lenni mormonföldön. Normális. Ezek után meglepőnek tűnhet, ha hozzáteszem, Utah - kicsit sarkítva - a világ utolsó teokráciáinak egyike. Az állam politikai vezetését erőteljesen befolyásolja a mormon egyház. Ez nem meglepő, elvégre a népesség legnagyobb része mormon vagy mormon politikailag korrekt terminológiával LDS.



Utah nem olyan értelemben teokrácia, mint a Vatikán, ahol az állam és az egyház vezetője egy személy. Utahot egy rövid és abszurd háború után azzal feltétellel (is) vették fel az Unióba, hogy az állam és az egyház szétválasztásra kerül. Mint az Egyesült Államokban mindenütt, az egyház (semmilyen egyház) nem kap állami, szövetségi támogatást.



Az LDS egyház sokkal jobban tudja érdekeit érvényesíteni Utahban, mint a többi egyház más amerikai államokban. A mormon egyházszervezet hasonlóan a katolikus egyházéhoz centralizált. Nem egy szegény közösségről van szó: közvetlen politikai hatalma a mormon egyháznak nincs, de vagyona, vállalkozásai révén is komoly tényező. (A melegházasságról tartott kaliforniai népszavazáskor a mormonok komoly öszegekkel támogatták a melegek házasságát ellenzőket. Sokak szerint ez a pénz billentette át a mérleg nyelvét. Szerintem azonban mivel az egyház a saját pénzét költötte, nem az államét, ez egy rendbenlevő dolog, még ha nem is értek vele egyet.)



Az egyháznak az államra gyakorolt befolyása a minennapi életben nem igazán észrevehető. A mormonok vallásuk tanításának megfelelően nem ihatnak alkoholt, nem dohányozhatnak, nem kávézhatnak, teázhatnak. A szénsavas üdítők fogyasztása határesetnek számít és értelmezés kérdése. Van, aki szerint egy pohár kóla a romláshoz vezető út első lépcsője (kortya), mások szerint a proféták sose beszéltek kóláról, Spriteról, stb. A főzőborok (sörök, pálinkák) esetében is egyéntől függ, hogy részegesen készítik-e el a marhapörköltet vagy 'szárazon'. Szénsavas üdítőket, kávét, kólát, teát mindenhol lehet kapni, kivéve az LDS tulajdonú BYU-t, a mormon egyetemet. Az meg magánegyetem, magán(egyházi) pénzből, az ő saját joguk olyan automatát beengedni a campusra, amilyent akarnak.



Alkoholhoz nehezebb hozzájutni: amikor három éve idejöttünk, csak állami tulajdonú alkoholboltokban lehet szeszt venni hétfőtől szombat délig. A vásárláshoz mindenkitől kérnek valamilyen igazolványt, hogy igazolja, elmúlt-e 21 éves. Szerintem ha valaki vezethet autót - 16 éves korától -, szavazhat, amint betöltötte a 18-at, szabadon képes dönteni arról, igyon-e egy pohár sört vagy szétigya-e az agyát, de minden országban, államban vannak fura törvények.



Most már a szupermarketekben is kapható sör és a wine cooler nevű boros-szénsavas-édes-lötty. (Tudom, hogy otthon is van ilyen, de nem fogalmam sincs becsületes magyar nevéről. Egyszer megnéztem a magyar borászati törvényben, ott is 'wine cooler' néven futottak.) A legtöbb vendéglátóipari egység nem árul alkoholt. Pár évvel ezelőttig alkoholt csak zártkörű klubokban lehetett árulni. A dolog persze egyáltalán nem volt olyan vészes, mint ahogy látszott. Az ember bement a zártkörű klubba, szólt, hogy tag akar lenni, kifiezette a pár dolláros tagsági díjat és egy évre tag lett. Óriási előrelépés volt, amikor tavaly törvénybe iktatták, több klubnak lehet közös tagságija. A klubokban, éttermekben elvileg kötelező igazolványt kérni, de akin egyértelműen látni, hogy a tizedik X-et tapossa, a hölgyek legnagyobb bánatára békénhagyják.
Az alkohol mégsem annyira drága, a bor-pálinka forgalmazása állami monopólium, ezért nincs is rajta adó. Egy gallon sörön az adó 42 cent (nem tudom, hány dollár egy gallon sör, de négy liter sörön 84 forint adótartalom nem tűnik nagyon vészesnek). A sörből befolyó adókat a utahi állam alkoholellenes kampányra, drogprevencióra költi.



Cigarettát minden boltban lehet kapni. Dohányozni szerencsére nem dohányoznak sokan. Az utcán szagról érezni, ki dohányzik és ki nem.

Sok kisebb bolt vasárnap zárva tart: az első Próféta megmondta, vasárnap nem dolgozunk. Nem dolgoznak. A mormon tulajdonú vállalatok vasárnap zárva tartanak és nem alkalmaznak egyházon kívüli személyeket vagy 'jack mormonokat' - kitért mormont -, hogy vigyék az ügyeket vasárnap. Úgy olvastam, a téli olimpia előtt több üzlet, sok nem mormon tulajdonú áruház is zárva tartott. Ma azonban a - nem helyi - cégek boltjaiban állandóan lehet vásárolni.



Az oktatási rendszerben, az állami általános iskolákban érezhető bizonyos LDS túlsúly. Mindenkinek kell tanulnia mormon egyház történelméről egy keveset. Egy vallásos csoport pedig évek óta sikeresen hátráltatja a szexuális felvilágosító oktatás kiterjesztését az általános iskolákban. Az elsőt nem látom szörnyűnek, a második ellen pedig, amennyire tudom, nagyon sok másik egyház is tiltakozik mindenfele.



A mormonellenesek körében óriási felháborodást váltott ki, amikor tavaly a biztonságiak az LDS egyház központjából kivezettek egy csókolózó melegpárt. A pár tudatosan provokálta a mormonokat válaszul azoknak a kaliforniai népszavazásban betöltött szerepére. Azt hiszem, ez a polgárjogi küzdelmek sorába tartozik és úgy is kell tekinteni. Idővel remélhetőleg kialakul valamiféle egyensúly, ugyanúgy, ahogy több más hasonló esetben történt. Bízom benne, az egyház nem fog kukkolóként belesni mások hálószobájába, a mások meg nem fognak ártatlan, naív híveket provokálni. (Kíváncsi lennék, mi történne hasonló esetben a Bazilikában.)



A város kulturális élete pezsgő - igaz, hat-nyolcszáz kilométeres körzetben ez az egyetlen város. Sok modern és klasszikus koncertet szerveznek a városban, itt a Sundance fesztivál, ahol éppen egy mormon-ellenes mozi a slágerfilm. A belvárosban rendszeresen vannak ingyenes koncertek is. Az LDS kórus próbái, előadásai nyílvánosak. A városban sok jó, kevésbé jó és rossz vendéglő van, mint mindenütt.
A városi könyvtárban több polcot tölt meg a mormon irodalom - és a mormon-ellenes irodalom is. Aki akar, hozzáfér, nem kell titokban behozni Nevadából vagy Kaliforniából.



Minden második sarkon áll egy LDS templom, de minden harmadik sarkon egy egyéb temlom emelkedik. Tőlünk egy saroknyira van egy tonga templom, egy mormon kápolna és nem messze emelkedik a katolikus székesegyház. (Egy mormon vígjátékban ugyan a szimpatikus katolikus pap saját magának misézett - mondván a ministráns fiú fél éve elköltözött -, de ez inkább csak egy kicsit félrecsúszott poén volt.)

Az emberek - mint szinte mindenütt Amerikában - kedvesek. A mormon egyház néhány éve ajánlotta a híveknek, hogy az ide költöző idegenekkel legyenek még kedvesebbek.



A zárt, vidéki közösségeket, százötven éve endogámiában élő falvakat nem ismerjük. Lehet, ott nehezebben fogadják be az idegeneket. Lehet, azok a közösségek öntörvényűbbek. Álatalában eddig nem vettük észre, hogy hátrányunk lenne abból, hogy nem-mormonként élünk mormon környezetben. Persze, előnyünk sincs belőle. Azt hiszem, ez a normális.