Szoborparkban - de Cordova Múzeum

Tudtam, a de Cordova Múzeumba hétfőn kell menni, mert akkor zárva van. A múzeum egy pár hektáros park közepén terül el. A pakr szabadtéri múzeumként működik a hét hat napján. Hétfőnként a múzeum zárva tart, a park viszont nyitva áll mindenki előtt. Ráadásul hétfőn még Yoda is mehet.



Többször is lemondtuk a programot, hol hideg volt, hol nagyon hideg, hol a szobrokat lepte el a hó. A park téli állapotára jellemző, hogy a múzeum sítúrákat szervezett gyerekeknek a hóból kiálló szobrokhoz.
A múzeum hozzáállása nagyon tetszett - a hó kevésbé, ezért vártunk a tavaszra.

Március közepén már láttuk, a tavaszt egy szélsőségesen radikális, elvakult hóemberkommandó túszul ejtette valahol a Ráktérítő környékén, így amint megláttunk egy kis darab napot az égen, autóba ültünk és mentünk a parkba. Mire odaértünk, már szakadt a hó. Ennek ellenére, amikor megláttam a jegyirodát, már elégedett voltam.



A múzeumot egy gazdag, de Cordova nevű üzletember alapította a negyvenes évek derekán. De Cordova műgyűjtő volt és úgy gondolta, nagy nehezen összegyűjtött szobrait halála után rokonai úgyis elárvereznék, így a rokonság őszinte sajnálatára de Cordova egy múzeumot alapított. A múzeum megkapta de Cordova dombtetőn álló házikóját, pénze nagy részét és a gyűjteményét. A rokonság valószínűleg azóta is voodoo varázslókhoz jár és tűket szúrkál de Cordova viaszbábujába. a kurátorok ezzel mit sem törődve gyarapítják a múzeumot. Mindent gyűjtenek, ami szobrászat és New Englandhez köthető.



Pár perc után már tudtam, megérte idejönni. A hófüggönyön át a fenti alakról először azt hittem, eltévedt teremőr, de amint közelebb értünk, már láttam, valódi szobor.

A hóból eső lett, az esőből sár, de ezzel nem törődve tovább bóklásztunk a meglepőbbnél meglepőbb szobrok között.



Szerettem őket.
A múzeum kurátorai jól válogatták össze őket.
Lehet, műveletlen vagyok, de sok olyan - főleg kortárs - műalkotás van, amivel nem tudok mit kezdeni. Nincs ezzel semmi baj, én nem megyek hozzájuk, ők pedig nem zavarnak engem. Itt viszont a legtöbb szobor kapcsán ötleteim, gondolataim támadtak, szerettem nézegetni, körbejárni őket.



Olyan is volt, ami a helyi mókusok fantáziáját ragadta meg, más szobor pedig Yoda érdeklődését keltette fel.

A fák között tekergő gyöngysor pedig a szobrás, Rick Brown kedvence. Időnként váratlanul ma is fel-felbukkan a múzeumben és gyorsan átrendezi a betongömböket, új formákat iktat be közéjük, másokat pedig eltávolít.



Nagyjából a park felét nézhettük meg, mire teljesen átfagytunk. Mutatóujjam hozzáfagyott a fényképezőgép elsütőbillentyűjéhez, a hideg víz a nyakamba csorgott és kezdtem bánni, hogy hétfőn jöttünk. Máskor nyitva lett volna a büfé és lehetett volna forró teát inni. Mivel nem lehetett, beültünk az autóba, maximumra tekertük a fűtést és elhatároztuk, ha majd egyszer valaki kifizeti a váltságdíjat a tavaszért, ismét eljövünk ide.