Brookfield - az élő skanzen

- De jól néz ki! - elkerekedett szemmel bámultuk a kis falut az autóból. Ahogy az út a falu közepébe kanyargott, egymás után születtek jobbnál jobb ötleteink.

- Álljunk meg!

- Nézzük meg!

- Pisiljük le!

Az utóbbi javaslatot Yoda tette, aki minden megállásra, de még lassításra is hasonlóképpen reagál az autóban.

- De hol is vagyunk? - rövid matatás a telefon GPS-sén.

- Brookfieldben.


View Larger Map

Ez se sokat segített. Brookfield Kelet-Brookfield és Nyugat-Brookfield között található. Észak-Brookfieldnek és Dél-Brookfieldnek nyomát sem találtuk, de azért tetszett a takarékos névadás. Valószínűleg a két szélső Brookfield a középső Brookfieldhez tartozó ültetvényből nőtte ki magát önálló faluvá, innen a hidegháborút idéző névadás.

Brookfield szakasztott olyan elrendezésű volt, mint a sturbridge-i skanzen és az épületei sem voltak sokkal idősebbek. Csak éppen nem kértek húsz dollár beléptidíjat - nem is voltak sokan.



Összesen három helyen láttunk életre utaló jeleket a faluban. Az unitárius univerzalista templomban orgonakoncert volt, erre sokkan jöttek, legalábbis a rengeteg parkoló autó erre utalt.

Láttunk még pár fiatalt elsétálni és egy szélkakast (azaz szélangyalt) forogni.



A főteret, a Commont szegélyező házak fele a gazdag múltról beszélt. Több épület lakatlanul roskadozott. A többi ház tisztességesen karban volt tartva - de mindnek egységes stílusa volt, mindegyikük a 19. század elején épülhetett.

A falu tiszta volt és rendezett. A gazebót a feliratok szerint társadalmi munkában, a helybeliek adományaiból űjították fel.

Brookfield nem egy gazdag falu, de nem is szegény. Viszont túl messze van Bostontól, így a kiköltöző városiak nem lendítették fel a helyi ingatlanpiacot.



Az egyik leglátványosabb épület a könyvtár volt. Szeretem a massachusettsi könyvtárakat. Új-Angliában a faluközösség szinte mindig összefogott, hogy egy tisztességes, jó könyvtárt építsen fel. Így volt ez Brookfieldben is.



Brookfield boldog, szerencsés település. A faluban az elmúlt négyszáz év során alig történt valami említésre érdemes. A 17. század elején az utolsó massachusettsi indiánháborúban az őslakosok elfoglalták és porig égették (tél volt).



Helyi legendák szerint George Washington pedig egyszer átutazott Brookfielden és itt is szerett volna aludni, de az álmából felvert városi tanácsosnak az hitte, valamilyen iskolaszéki elnök kér szállást a faluban és elzavarta az utazókat a következő településre, keressenek ott szállást.

A pletykák szerint Washington elnézést kért a zavarásért és továbbment.

A brookfieldi régiségbúvárok ilyenkor megjegyzik, hogy valószínűleg a lovát megitatta. Rövig sétánk alatt azonban nem találtunk olyan táblát, amin az "Itt ivott George Washington lova" felirat lett volna olvasható.