2011. március 28., hétfő
Kőfalak az erdőben
- Ha itt átvágunk ezen a völgyön, akkor gyorsabban visszaérünk a parkolóhoz.
Yoda gyanakodva nézett. Amikor ilyeneket olyasmit hall, hogy "átvágunk", "gyorsabban", "lerövidítjük", tudja, hogy abból patakon átgázolás, tüskebokor, meredek hegyoldal, esetleg vizenyős rét lesz, meg késői vacsora, mert a rövidebb út mindig hosszabb, mint a hosszabb.
Most azonban nem volt patak, pocsolya, tüske és már-már diadalmasan néztem a szorgalmasan szimatoló négylábúra, amikor odaértünk a falhoz.
Nem volt nagy fal, épp derékig ért. Kövekből rótták össze malter, cement, minden nélkül. Csak egymásra dobálták a köveket.
Semmi kedvem nem volt átmászni a falon. Visszamenni se akartam.
- Megkerüljük - néztem Yodára.
Ezt Yoda ismeri. Salt Lake Cityben nemegyszer fordult elő, hogy hasonló "kerüljük meg ezt a dombocskát" felszólítás után 8-11 kilométert mentünk, mire kikeveredtünk a hegyek közül.
- Meg akarod kerülni a kőfalat? - nézett rám a Mester - Hol van annak a vége? És le lehet pisilni?
Elindultunk a fal mellett.
Massachusettsben csaknem félmillió kilométer kőfal van. A farmerek a 17. század óta tisztították földjeiket a kövektől. A földről felkapott köveket pedig a telekhatárra vagy a két vetést elválasztó határra hordták. Ezért sincsenek magas falak, ahhoz emelni kellett volna a követ, nem rádobni a többire. A Földközi-tenger medencéjében is ezért látni sok helye végtelenül hosszú kőfalakat.
A falak folyamatosan nőttek és nyúltak, ahogy a téli fagyok és olvadások újabb köveket emeltek a talajból a felszínre. Egy jó massachusettsi farmer első termése a kő volt.
A farmokat azonban fokozatosan elhagyták, az erdők visszafoglalták az egykori földeket. A falak maradtak és ma védett új-angliai tájelemnek számítanak. Ezért se akartunk átmászni az ódon, roskatag falon.
Szerencsére pár évtizede magától is ledőlt és ott átjutottunk, így tényleg gyorsabban eljutottunk az autóhoz.
- Ugy megmondtam, hogy gyorsabb lesz! - nyitottam ki az ajtót a Mesternek.
- A kivétel erősíti a szabályt - vágott vissza, majd elnyúlt a hátsó ülésen. Legszívesebben én is elnyújtóztam volna, de nekem sofőrködnöm kellett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése