A szállodai létnek vannak előnyei. A recepciós átveszi csomagjainkat és szól, ha jött levelünk. Hetente egyszer jön a takarítónő és kitakarít, kicseréli a törölközőket, hoz tiszta ágyneműt.
Keddenként van takarítónap. Most kedden azonban délelőtt szükségünk volt a szobára. Most nem a szokásos takarítónő volt szolgálatban, de ez a hölgy is készségesen megígérte, hogy majd kettő után jön. A munkaideje úgyis ötig tart.
Elintéztük, amit el kellett intéznünk a szobában, majd elmentünk otthonról. M-et vittük ki a pályaudvarra, ugyanis M folytatta amerikai turnéját és elindult New York fele. Útközben álltunk egy keveset a dugóban Boston egyik körgyűrűjén, aztán hazafele álltunk egy sort Boston másik körgyűrűjén, de aztán este hétre hazaértünk. Természetesen a takarítónő nem takarított.
- De hát bejelölte, hogy megcsinálta a szobát! - csodálkozott a recepciós, majd megígérte, másnap felküld valakit takarítani.
A takarítónőnek politikusi agya van, arra gondolhatott, úgyse vesszük észre, hogy nem takarított, elég, ha azt mondja, megcsinálta, mi pedig, egyszeri lakók majd ezt elhisszük neki.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Ne politizáljatok!
Nekem meg az jutott eszembe, hogy a takarítónő benézett a szobába, és látta akkora rend és tisztaság van, hogy itt már kellett takarítania, csak elfelejtette a kipipálást. Úgy hogy kipipálta, és kész.
Megjegyzés küldése