Alapjába véve mindegy, ha betartjuk a legontosabb szabályt: a grillt nem visszük be a lakásba. És a konyhába se.
Egyes arizonai grillezők odáig mentek el, hogy el akarják venni az állampolgárságot azoktól, akik konyhában takarítanák a grillt, majd deportálnák őket Mexikóba.
A grill viszont idővel mocskos lesz.
Mert a grillezés mocskos dolog, csakúgy, mint az élet. De azért jó.
Mindenféle lecsöpög, ráég, ráragad, rászárad a grillre. Ezt a sok undorító és kevésbé undorító és nagyon undorító dolgot el kell róla távolítani.
Szakértő texasiak szerint egy jó grill olyan, mint az igazi gulyásoságyu. Nem mosogatják és nem sikálják ki belőle az évek alatt beléivódott aromát.
Még szakértőbb grillezők úgy gondolják, hogy a jó grillt egyszer kell kisikálni: eladás előtt.
Én azoknak hiszek, akik szerint a grillszezon végén kell nagyon kitakarítani a grillt, egyébként pedig minden nap használni kell. Vagy olyan helyre kell költözni, ahol évente úgy négyszáz napot tart a grillszezon.
A sok-sok grilltakarító jótanács közül kiszűrtem azokat, amik úgy kezdődnek, hogy “menj el az emberpiacra és keress egy mexikóit” illetve az “ülj be a teherautódba és vegyél egy másik grillezőt”.
A maradékokat szintetizáltam.
Első lépésként kapcsoljuk be a grillt és hagyjuk üresen, lecsukva fél órát kis hőmérsékleten működni. Közben remélhetjük, hogy a szennyeződés java leég a grillről.
Felvesszük az azbesztkesztyűt (vagy valami vastag bőrkesztyűt, grillkesztyűt vagy keresünk egy olcsó mexikói bevándorlót) és kiszedjük a rácsot. Ezt követően valami nem éghető és tisztítható anyagra tesszük (pl a szomszéd füve) és drótkefével alaposan letakarítjuk.
Ugyanezt tesszük a több alkatrésszel is.
4. Nekilátunk újra összemocskolni a grillt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése