A kiskapu tökéletes. A végén a kapuból hordozható kerítés lett, ami Yodát az udvarban tartja, amíg kertészkedünk vagy ebédelünk és megkíméli a postást egy kis bokaropogtatástól.
Ha nem kell a kerítés, összecsukjuk és nekitámasztjuk a falnak. Egyszerű. A kerítés felesleges elemeivel elzártuk a garázs mögé vezető átjárókat. Most minden tökéletes.
Yoda kényelmesen lefekszik napozni, amíg mi gondozzuk a paradicsomokat, öntözzük a paprikát és gyomláljuk az ágyásokat vagy leszüreteljük a málnát.
Valamelyik nap kimentem a ház elé meglocsolni az előkertet.
- Itthagysz?
- Itt leszek a ház előtt. Mindjárt jövök. Vigyázz a málnára.
Gondosan becsuktam a “kertkaput” magam mögött.
A ház előtt beállítottam a locsolófejet a fűben.
Ekkor megéreztem, hogy valaki néz.
Megfordultam. A Mester állt mögöttem vigyorogva.
- Hogy jöttél ki?
- Kinyitottam a kaput.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Bár máskor a Mester inkább az erőt használja ilyen apróságok elintézésére, most inkább a egyszerű halandók számára szokásos utat követte.
Es Te ezen meglepodtel? :)))
Küldhetek neki fülvakarást? Volt sok éve már egy szabaduló művész basset houndom. Sok kerítést építettem miatta. :)
Megjegyzés küldése