Puppey tálkái mindig is a hálószobában, az ajtó mellett egy pici műanyag alátéten álltak.
Puppey sokáig lelkesen ment oda és egy szempillantással behabzsolt mindent.
Idővel azonban személyisége megváltozott: rájött, nem szeret egyedül enni.
Ültünk az ebédlőben és láttuk, hogy Puppey eltűnik és megjelenik szájában egy marék bogyóval. A bogyókat kiköpte a szőnyegre, majd akkurátusan megette őket.
Aztán eltünt a hálószobában.
Majd megjelent egy pofa bogyóval.
Bogyó szőnyegre köp (nem parkettára!), bogyót esz.
Majd újra.
És ez így ment rendszeresen, amíg el nem fogadtuk, hogy velünk akar enni. Ebédkor neki is az ebédlőben tálalunk és Puppey lelkesen ropogtatja mellettünk a bogyóját.
Szóval még idomíthatóak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése